XVI. Benedek pápa négy boldogot avatott szentté vasárnap

Október 12-én, vasárnap délelőtt az ünnepélyes szentmisén a Szentatya az evangéliumi szakaszból kiindulva a királyi menyegzőről szólt, amelyet Isten készített az emberek számára, akiknek azonban más elvonta a figyelmét és nem jöttek el. A vasárnap kanonizált négy új szent az egyház szolgálatában élte le életét Ázsiától Latin-Amerikáig. Maga a Szent Péter-tér is egy kis földgömbbé alakult át a szokatlanul erős őszi napsütésben, a több tízezer hívő, püspök, pap és szerzetesnő jelenlétében, akik az egymástól igen távol eső egyházmegyékből érkeztek a Vatikánba. Valamennyiük találkozási pontja az oltár volt, ahol Benedek pápa szentté avatta a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Alfonza nővért, Gaetano Errico nápolyi papot, a rendalapító Maria Bernarda Bütlert - aki svájci születése ellenére Ecuadorban és Kolumbiában apostolkodott -, s végül az ecuadori Narcisa de Jesus Martillo y Moránt. Élettörténeteik megelevenedtek a szertartás elején, majd a Szentatya homíliájában is.

Az evangéliumi szakaszban szereplő példabeszéd a királyi menyegzőről elgondolkodtató számunkra: Isten mindenkit meghív rá, de sokan nem jönnek el, kivéve a nincsteleneket - mondta homíliájában a pápa, majd így folytatta:
"Isten nagylelkűségére az ember szabad csatlakozásával kell hogy válaszoljon. Éppen ezt az odaadó utat járták be azok is, akiket ma szentként tisztelünk. A keresztségben megkapták az isteni kegyelem nászruháját, azt tisztán megőrizték és életük során a szentségek révén megtisztították és fényessé tették. Most pedig részt vesznek a királyi menyegzőn". Mind a négy új szent más korban és más helyzetben érdemelte ki ezt.

Az indiai szent, a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Alfonza nővér előbb megvédte saját döntését és Istennek szentelte magát, aztán iránta való szeretetből elviselte a szenvedést, amelyet betegsége mért rá. Ez a rendkívüli nő, akit ma az első indiai női szentként tisztelhetünk, meg volt győződve, hogy saját keresztje által juthat el az Atya által készített királyi menyegzőre.

Maria Bernarda Bütlerre különösen Kolumbiában emlékeznek nagy szeretettel, ahol elindította a Segítő Szűzanya Ferences Missziós Nővéreinek Intézetét. Az Oltáriszentség és Isten igéje iránti szeretetben tűnt ki elsősorban, lelkiségének ez alkotja forrását és alappillérét. Mint ahogy missziós lendülete is, amely Svájcból a messzi Ecuadorba, majd Kolumbiába vitte őt, hogy átadja az evangéliumi jó hírt az ottani embereknek, minden nehézséget leküzdve.

Ötven évvel Maria Bernarda Bütler érkezése előtt Ecuadorban egy fiatal hívő világi nő, Narcisa de Jesus Martillo y Morán tűzte ki célul maga elé a keresztényi tökéletességet. Jézus iránti szenvedélyes szeretete ösztönözte az intenzív lelki életre és a lemondásra, hogy azonosítsa magát a kereszt misztériumával. Lenyűgöző példa előttünk az Istennek és testvéreinknek szentelt életre.

Gaetano Errico olasz pap a XIX. században élt Nápoly közelében. Irgalmasságával tűnt ki az emberek közül, mert azt tanította nekik, hogy Isten megbocsát a vétkezőknek. Ezt pedig a kiengesztelődésen keresztül tanította, ami ma is aktuális - emlékeztetett Benedek pápa. Gaetano Errico alapította a Jézus és Mária Szent Szíve Kongregációt, mindig szorgalommal, kitartással és türelemmel szolgálta társait és felebarátait.