Magyarok Nagyasszonya ünnepe a Vatikánban - Erdő Péter bíboros szentbeszéde

Október 7-én, kedden reggel, a Magyarok Nagyasszonya liturgikus emléknapját megelőző napon a Szent Péter bazilika altemplomában lévő Magna Domina Hungarorum kápolnában Erdő Péter bíboros mutatta be az ünnepi szentmisét. A magyar prímással koncelebrált Udvardy György Esztergom-budapesti segédpüspök, Németh László prelátus, a római Pápai Magyar Intézet rektora és növendékei, P. Ruppert József piarista, P. Somorjai Ádám bencés, a szentszéki államtitkárság munkatársa, P. Harsányi Pál Ottó ferences, Rómában élő papok és szerzetesek, valamint három magyar pap a Kassai Főegyházmegyéből. Jelen volt Erdődy Gábor Magyarország szentszéki nagykövete, feleségével együtt.
Ezzel a szertartással emlékezett meg a római magyarok közössége és a számos zarándok a kápolna búcsúnapjáról. Az ünnep fényét emelte a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz plébánia kórusa, a Capella Theresiana, amelynek tagjai Palestrina műveiből énekeltek Merczel György karnagy kántor vezetésével. Természetesen felcsendültek magyar népénekek is, a szentmisét pedig a pápai, majd a magyar himnusz eléneklése zárta.
A bíboros szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a kápolna létrejötte a Szűz Máriába vetett kitartó bizalomnak köszönhető. Szent Istvánnak az isteni gondviselés segítségére volt szüksége ahhoz, hogy életműve fennmaradjon; ezért fordult Szűz Máriához - mondta homíliájában Erdő Péter bíboros. Ilyen helyzetek újra és újra adódnak a magyar nép életében, amikor úgy érezzük: emberileg kevesek vagyunk ahhoz, hogy minden gondunkat megoldjuk. Újra és újra vannak népünk életében csodák is, olyan események, amelyeket ajándékba kapunk a történelem Urától. Ilyen lelkülettel gyűltünk össze itt is, a vatikáni magyar kápolnában. Szent István több szempontból zseniális ember volt - hangsúlyozta a magyar prímás. Például abból a szempontból is, hogy az akkori világ legfontosabb pontjain, így Rómában, Konstantinápolyban, Jeruzsálemben zarándokházat emelt a magyaroknak. Szent István vatikáni zarándokháza itt, ezen a helyen 1776-ig állt. Amikor pedig lebontották a Szent Péter bazilika sekrestyéjének építése miatt, megüresedett a helye. Magyar tulajdonság az is, hogy hosszú népünk történelmi emlékezete. A megszűnt kápolnára hivatkozva kérték a magyar főpásztorok, hogy lehessen újra nemzeti kápolnánk. Ezt engedte meg még VI. Pál pápa, és ez válhatott valóra II. János Pál pápa uralkodása alatt, aki 1980-ban, huszonnyolc évvel ezelőtt személyesen szentelte föl ezt a kápolnát.
Amikor idejövünk a Vatikánba Magyarok Nagyasszonyát tisztelni, akkor egyúttal az Apostoli Szentszékkel, Szent Péter utódával való szoros történelmi, és ma is élő kapcsolatunkat erősítjük, tudatosítjuk magunkban újra és újra. Szükségünk van a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására. Amikor a "legnemzetibbet" akarjuk jelképesen kifejezni, akkor mindig ő jut az eszünkbe. Most is, amikor Washingtonban a nemzeti kegyhelyen kápolnánkat építjük, természetesen azt is a Magyarok Nagyasszonyának fogjuk szentelni. Mint ahogy neki szenteltük Krakkóban az Isteni Irgalmasság bazilikájában a kápolnánkat is. Itt, a Szent Péter bazilika altemplomában több nemzetnek van Mária-kápolnája, mert hozzájuk is közel áll a Boldogságos Szűz Mária. Legyen az ő anyai személye összekötő kapocs, kiengesztelődés és szeretet forrása a magyarság és a többi népek között is. Erdő Péter bíboros szentbeszéde végén így fohászkodott: Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát: ne engedje, hogy a csüggedés bármikor is erőt vegyen rajtunk, hanem az ő anyai szeretetéből erőt merítve reménykedéssel folytassuk egyéni életünket és közösségünk történetének útját. Amen.