„Az egyház nem törekszik világi hatalomra, hanem küldetésének megfelelően minden embernek hirdetni kívánja az evangéliumi üdvösség üzenetét” – mondta a pápa az olasz köztársasági elnöknek

A Szentatya nagy örömmel lépte át a Quirinale-palota küszöbét, ahol már járt hivatalosan, mindössze néhány héttel péteri szolgálata megkezdése után. A köztársasági elnök rezidenciája minden olasz jelképes otthona – mondta beszédében a pápa, majd felidézte Giorgio Napolitano 2006-ban a Vatikánban tett látogatását.

A római pápa jelenléte az olasz köztársasági elnöki palotában azon túl, hogy beleilleszkedik a Szentszék és Itália közötti sokrétű kapcsolatokba, mély és jelképes értéket képvisel – mondta Benedek pápa. Utalt rá, hogy több mint két évszázadon át számos előde élt itt és innen kormányozta az egyetemes egyházat. Elődei megismerték a megpróbáltatásokat és üldöztetéseket is, mint például VI. és VII. Piusz pápák. Mindkettőjüket erőszakkal távolították el püspöki székhelyükről és hurcolták el száműzetésbe. A Quirinale épülete az évszázadok során a pápaság számos örömteli és ugyanakkor néhány szomorú fejezetének volt tanúja. Egyben őrzi a pápák művészet és kultúra iránti szeretetének jeleit is.

A történelem egy bizonyos pontján ez a palota mintegy az ellentmondás jelévé vált, amikor Itália egyrészt arra törekedett, hogy egységes állammá váljon, másrészt a Szentszék meg kívánta őrizni függetlenségét, amely egyetemes küldetésének e biztosítéka. Ez az ellentét több évtizeden át tartott, és szenvedést okozott mindazoknak, akik őszintén szeretették mind hazájukat, mind az egyházat.

XVI. Benedek az ún. „római kérdést” elemezte, amelyet a Szentszék véglegesen és visszavonhatatlanul megoldott, amikor 1929. február 11-én aláírta a Lateráni Egyezményeket. (Patti Lateranensi)

1939 végén, 10 évvel a Lateráni Szerződést (Trattato Lateranense) követően került sor először 1870 után a római pápa látogatására a Quirinale-palotában – mondta a Szentatya, majd így folytatta:

„Tisztelt elődöm, Isten Szolgája, XII. Piusz, akinek ebben a hónapban emlékezünk halála 50. évfordulójára, akkor ezzel a költői képpel fejezte ki magát:
„A Vatikánt és a Quirinale-t, amelyeket a Tevere folyó választ el egymástól, a béke kötelékei fűzik egybe az atyák és az ősök vallásának emlékével. A Tiberis hullámai magukkal ragadták és a Tirrén-tenger örvényeiben, eltemették a múlt zavaros áramlatait, és a folyó két partján ismét kivirágoztatták az olajfa ágakat.”

Benedek pápa elégedetten állapította meg, hogy Róma városában valóban békésen és gyümölcsözően együttműködik az olasz állam és az Apostoli Szentszék. Ez a mostani látogatás is azt bizonyítja, hogy a Quirinale és a Vatikán dombjai figyelnek egymásra, nem állnak egymással szemben, hanem olyan helyek, amelyek jelképezik az állam és az egyház szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartását. Készen állnak arra, hogy együttműködjenek, hogy előmozdítsák és szolgálják a személy teljes javát, a társadalmi élet békés menetét. Ez olyan pozitív valóság, amelyről minden nap meg lehet győződni különféle szinteken, és amelyből más államok is hasznos tanulságot vonhatnak le – mondta XVI. Benedek, majd így folytatta beszédét: „Elnök úr, mai látogatásomra azon a napon kerül sor, amikor Itália nagy ünnepélyességgel emlékezik meg fő védőszentjéről, Assisi Szent Ferencről”. Isten Szolgája, XII. Piusz – az olasz püspökök javaslatára – Sziénai Szent Katalinnal együtt Szent Ferencet is az ország égi patrónusának nyilvánította. Pacelli pápa ennek a nagy szentnek az oltalmába ajánlotta Itália sorsát abban a történelmi pillanatban, amikor Európát a háború veszélye fenyegette, drámai módon magával sodorva Olaszországot is.

Benedek pápa idézte előde, Isten Szolgája, II. János Pál szavait, aki 1985. október 4-én, az akkori olasz köztársasági elnöknél tett látogatásakor így jellemezte Szent Ferencet: „nehéz lenne olyan személyiséget találni, aki ugyanolyan gazdagon és harmonikusan megtestesítené az itáliai géniusz jellemvonásait.” Szent Ferenc felülemelkedett az itáliai belső villongásokon, hirdette a béke és a szeretet evangéliumát. Teljes hűségben élt mind az egyházzal, amelynek gyermeke volt, mind népével, amelyhez tartozott.

Assisi Szent Ferenc alakjában, aki vonzza a hívőket és nem-hívőket egyaránt, felfedezzük az egyház örökös missziójának képmását. Az egyház, a jelen mély és gyakran szenvedéssel teli változásai közepette továbbra is mindenkinek felkínálja az evangéliumi üdvösség üzenetét, elkötelezi magát egy olyan társadalom építésében, amely az igazságon és a szabadságon alapul, tiszteletben tartja az életet és az emberi méltóságot, az igazságosságot és a szociális szolidaritást. Az egyház nem vágyik hatalomra, nem kér kiváltságokat, nem törekedik gazdasági és társadalmi előnyökre. Egyetlen célja, hogy szolgálja az embert. Magatartásának legfőbb vezérfonala Jézus Krisztus tanítása és példája, aki „ahol csak megfordult, jót tett”.
Az egyháznak, ahhoz, hogy teljesítse ezt a küldetését, mindenütt szüksége van a vallásszabadságra – folytatta beszédét a Szentatya.

Felidézte az ENSZ Közgyűléséhez intézett szavait, miszerint a vallásszabadságot nem lehet az istentiszteleti szabadságra korlátozni. Megfelelő módon figyelembe kell venni a vallás közéleti dimenzióját, és lehetővé kell tenni, hogy a hívek részt vegyenek a társadalmi rend építésében. Az egyház tagjainak más és más hivatása, feladata és szerepköre van. Különösen felelős az új nemzedékekkel szemben. A nevelés ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövő a keresztény humanizmus örökös értékeiből merítsen. A fiatalok képzése tehát olyan vállalkozás, amelyben az egyház is részt kíván venni a családokkal és az iskolával együtt. Csak egy komoly oktatási elkötelezettség teszi lehetővé az olyan szolidáris társadalom építését, amelyet a törvényesség iránti érzék hat át.

A pápa ismételten annak a kívánságának adott hangot, hogy a keresztény közösségek, és az olasz helyi egyház sokszínű valósága felelős állampolgárokat neveljen. A hívek ebben a gazdaságilag és társadalmilag bizonytalan időszakban is hozzájárulnak az ország, Európa és az egész világ javához, különös gondot fordítva a szegényekre és kisemmizettekre, a munkát kereső fiatalokra, a családokra, az idősekre.

A Szentatya végül arról biztosította Giorgio Napolitano köztársasági elnököt, hogy imádkozik személyéért, minden olasz férfiért és nőért. Az olasz félsziget és szigetek minden pontján mélyen tisztelt Szűzanya oltalmába ajánlotta Itáliát, miközben áldását adta az egész országra és minden lakójára.