XII. Piusz magyarok iránti szeretete – interjú P. Peter Gumpel jezsuitával, Pacelli pápa boldoggá avatási eljárásának relátorával

Idén a világegyház számos kezdeményezéssel emlékezik meg a történelem egyik rendkívül nehéz időszakában, az 1939 és 1958 között uralkodó XII. Piusz halálának 50. évfordulójáról. XVI. Benedek pápa október 9-én, a püspöki szinódusi atyákkal koncelebrálva szentmisét mutat be a Szent Péter bazilikában előde lelki üdvéért.
A „Pastor Angelicus” – angyali pásztor alakját most Peter Gumpel jezsuita segítségével idézzük fel, aki Pacelli pápa 1967-ben megindított boldoggá avatási eljárásának relátora, nyomozó bírája.

P. Gumpel előadást tartott azon a nemzetközi tudományos találkozón, amelyet a „Kövezd ki az utat a békéhez” nevű zsidó alapítvány szervezett Rómában szeptember 15-től 17-ig. A szimpózium azt tűzte ki célul, hogy megtisztítsa XII. Piusz pápaságát a hozzá kapcsolódó hamis mítoszoktól, miszerint a pápa nácibarát és antiszemita lett volna. P. Gumpel 1923-ban született Németországban és maga is a nácizmus üldözöttje volt, mivel nemesi családja szembe szállt Hitlerrel. Nagyapját megölték, neki pedig több ízben is száműzetésbe kellett menekülnie. XII. Piuszt személyesen is ismerte már gyermekkorától kezdve. Több mint 100 ezer dokumentumot tanulmányozott át Pacelli pápára vonatkozóan.

Vatikáni Rádió: - Milyen konkrét eredmények várhatók a nemzetközi szimpóziumtól?

P. Gumpel: - A találkozót az előző héten rendezték meg hétfőtől szerdáig, utána csütörtökön mindnyájunkat fogadott Őszentsége Castel Gandolfo-ban. Majd elválik, hogy tartós hatása lesz-e ennek a szimpóziumnak, amelyet zsidók szerveztek XII. Piusz védelmében. Most még túl korai lenne erre válaszolni. El kell azonban mondanom: minden reggel felhívnak telefonon az Egyesült Államokból, és arról tájékoztatnak, hogy a szimpózium nagyon erős hatást gyakorolt a közvéleményre és ez még tovább tart. Ezek a közvetlen reakciók. Hogy lesz-e tartós hatása, azt csak később tudjuk lemérni. Az a mi fontos, az a következő: itt Rómában is zsidó szervezetek gyakran olyan híreket terjesztettek, hogy minden zsidó ellenzi XII. Piusz boldoggá avatását. Ez a mostani szimpózium azonban többször is rámutatott: ezek a személyek csak saját nevükben nyilatkozhatnak. Nincs joguk ahhoz, hogy minden zsidó nevében szóljanak. A közvetlen hatás egyik jele, hogy Amerikában az eddig tiltakozó zsidók közül sokan kezdik elismerni, hogy sok mindenről idáig nem volt tudomásuk. Sajnos a tömegtájékoztatási eszközök gyakran egyházellenesek és minden XII. Piusz ellenes hírt közzétesznek. Akik ellenvéleményen vannak, azok csak nagyon nehezen találnak megfelelő fórumot, legyen az kiadó, újság vagy a televízió – mondta P. Gumpel, majd így folytatta: „Ezért felkért a Szentszék, hogy adjak minél több interjút. Ezt meg is tettem hat különböző nyelven”.

(Megjegyezzük, hogy P. Gumpel a következő nyelveken nyilatkozott a szimpóziumról: angol, német, olasz, spanyol, holland, latin).

Fontos volt XVI. Benedeknek a szimpózium résztvevőihez intézett beszéde is – tette hozzá Gumpel atya. Megvédte XII. Piuszt, és rámutatott, hogy nem lett volna semmi értelme, ha előde nyilvánosan tiltakozik a nácizmus ellen. Ezzel szemben a háttérben minden lehetséges módon segítette a kegyetlenül és igazságtalanul üldözött zsidókat Rómában és máshol.

Vatikáni Rádió: - Mi magyarok sokat köszönhetünk XII. Piusznak, aki különös figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket, kezdve Mindszenty József bíboros, magyar hercegprímás bebörtönzésétől az 1956-os forradalomig. Rövid idő lefolyása alatt Pacelli pápa 4 enciklikát szentelt a magyar helyzetnek. Kapcsolata az ország híveivel 1938-ra nyúlik vissza, amikor részt vett a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson.

P. Gumpel: - Valóban, Pacelli bíboros XI. Pius pápa legátusaként érkezett Budapestre 1938-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, és már akkor mély benyomást tett rá az ország. Nemcsak a vendégszeretet, a szívélyesség, az akkori buzgó katolikus élet miatt. Különösen nagy hatással volt rá a dunai hajókon megrendezett eucharisztikus körmenet. Számos beszédet mondott különböző nyelven, mivel a kongresszus nemzetközi volt. Minden nemzet részt vett rajta, a németeken kívül, mert Hitler megtiltotta, hogy Magyarországra menjenek ebben az időszakban.

Személyes tapasztalatai tehát nagymértékben kedvezően befolyásolták Pacelli pápa magyarokhoz fűződő kapcsolatait – mondta P. Gumpel, majd hozzátette: „Én is voltam Magyarországon egy hónapig, még a kommunizmus idején. Latin nyelven tartottam előadást a papoknak a II. vatikáni zsinatról.”

Ez volt tehát az első találkozás – folytatta a jezsuita Peter Gumpel atya, XII. Piusz boldoggá avatási eljárásának relátora. A II. világháború során azután XII. Piusz nagyon sokat tett Magyarország érdekében. Angelo Rotta érsek apostoli nuncius és a nunciatúra többi alkalmazottja révén parancsot adott, hogy segítsenek minden üldözöttnek. Angelo Rotta nuncius, akinek később a zsidók a „Világ Igaza” kitüntetést adományozták, Wallenberg svéd diplomatával és másokkal együtt zsidók életének ezreit és ezreit mentette meg. A pápa közvetlen kapcsolatba lépett Horthy admirálissal is, aki akkor Magyarország kormányzója volt. Amikor Horthyt a nácik letartóztatták és deportálták, hozzátartozói az apostoli nunciatúrára menekültek és a nuncius megmentette életüket. Befogadta őket, és az őket üldöző nácikat nem engedte be az épületbe. Ezek a tények tehát mind XII. Piusz közvetlen parancsaira történtek. Alkalmam volt az erre vonatkozó írásos dokumentumokat tanulmányozni – mondta interjújában Gumpel atya.

Ami Mindszenty bíborost és az 1956-os tragikus eseményeket illeti, a pápa természetesen minden tőle telhetőt megtett. A már említett négy egymást gyorsan követő enciklikában fejezte ki tiltakozását az egész világ előtt ezzel a nagy igazságtalansággal szemben. Egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a helyzet normalizálódik, de nem sokkal később a harckocsik vérbe fojtották azoknak a forradalmát, akik ellenezték a kommunista kormányt. A pápa közelről követte az eseményeket, és valóban rendkívüli, hogy ilyen rövid időn belül négy enciklikát tett közzé Magyarország védelmében az egész világ előtt ezekre a szomorú eseményekre vonatkozóan.

Vatikáni Rádió: - A magyar hívek hozzá tudnának-e járulni a „Kövezd ki az utat a békéhez” alapítvány munkájához, hogy mielőbb megtisztuljon a XII. Piusz pápaságáról alkotott hamis kép?

P. Gumpel: - Természetesen. A „Pave the Way” a „Kövezd ki az utat a békéhez” alapítvány határozott céllal jött létre. Az alapítók, közöttük az elnök, Gary Krupp, vallásos emberek. Azt vették észre, hogy sok istenhívő és vallását gyakorló ember nem alkotnak egységet, hanem gyakran megosztottak. Egyrészt vannak zsidók, másrészt muzulmánok, maguk a keresztények is megosztottak, anglikánok, protestánsok, katolikusok, ortodoxok és így tovább. Az alapítók feltették a kérdést: miért ne egyesüljünk, hiszen a világ egyre mélyebbre süllyed. Az Istenbe vetett hit, az erkölcsi élet egyre inkább eltűnőben van. Az istenhívőknek belső harcok helyett közösen kellene cselekedniük. Krupp úr tehát zsidó, az egész szervezet zsidó, székhelye New Yorkban van, de Olaszországban és máshol is vannak központjaik, és kiváló munkát végeznek. A magyarok számára szerintem az a legfontosabb, hogy újságírók és más jól tájékozódott személyek, terjesszék azt, ami valóban történt XII. Piusz pápasága idején. Amikor itt a háború végén egy zsidó történész megtámadta Pacelli pápát, akkor egy másik zsidó, a magyar Lévai Jenő közzétett egy könyvet, amelyet én is olvastam angol nyelven. A címe is jelentős: „Az egyház nem hallgatott”. XII. Piusz nem volt csöndben, hallatta szavát, és mindenki megértette őt. Érdekes, hogy a könyv elő- és utószavát egy zsidó írta, aki a Nürnbergi-perben az Egyesült Államok ügyvédje (a fővádló helyettese) volt, Dr. Robert M. W. Kempner. Kempner az elő- és utószóban elmondja: nagyon jól tudom, hogy mi történt Magyarországon, mert mint bíró én vezettem le a pert azok ellen a nácik ellen, akik ezekkel a magyar nép ellen elkövetett bűntényekkel beszennyezték magukat és állíthatom, hogy XII. Piusz minden tőle telhetőt megtett akkor is, hogy segítse a magyar népet.

Vatikáni Rádió: - Ön is osztozik abban a véleményben, hogy Hochhuth drámája jelentette a XII. Piusz elleni befeketítő hadjárat kezdetét?

P. Gumpel: - Hochhuth-tal kapcsolatban a következőket kell széles körben ismertté tenni: eredetileg egy 6-7 órás színdarabot írt. Ezt teljesen lehetetlen lett volna bemutatni. Ekkor közbelépett egy bizonyos Erwin Piscato, aki egy nagyon tehetséges rendező és egyben buzgó kommunista volt. Már 1919-ben belépett Németországban a kommunista párba, majd Hitler uralkodása alatt Moszkvába menekült, ahol tovább képezték. Ő adott végleges formát Hochhuth darabjának, beleillesztve olyan részleteket, amelyek minden történelmi alapot nélkülöznek. Ma minden történésznek az az egyhangú véleménye, hogy rágalmazásról van szó, amely tarthatatlan. Fontos, hogy tudják Magyarországon: Hochhuth írt egy másik színdarabot is, amelynek a címe: „A katonák”. Ebben nyíltan Winston Churchillt vádolta azzal, hogy megparancsolta Sikorski lengyel tábornok, a Londonban működő lengyel emigráns kormány vezetőjének meggyilkolását. Az igaz, hogy ez a lengyel tábornok egy súlyos repülőgép balesetben veszítette életét Gibraltár közelében.
Ezért Hochhuth azt gondolhatta, hogy megteheti ugyanazt, amit XII. Piusz pápával. Nem tudta azonban, hogy a repülőgép pilótája életben maradt. A RAF (Királyi Légierők) többszörösen kitüntetett, már nyugalmazott tisztje olvasta az újságokban a hírt és pert indított Hochhuth ellen – mondta P. Gumpel, majd hozzátette, hogy ő maga is követte a per lefolytatásának egy részét. A bíró teljes mértékben megsemmisítette Hochhuth álláspontját, a darabot Angliában betiltották, és Hochchuth nem tehette be a lábát az országba, mert azonnal letartóztatták volna.
Ez a színdarab azután teljesen eltűnt.

Ez tehát a módszer: egy teljesen légből kapott, hamis dolgot terjeszteni és - mint ahogy Göbbels mondta – addig ismételni, amíg az emberek el nem hiszik, hogy igaz. Churchill-lel tehát jól megjárta Hochhuth, de XII. Piusz-szal más a helyzet. Az egyház nem folytat le pert egy ilyen személy ellen, ezért terjedt tovább a hazugság. Érdekes, hogy a kommunista uralom alatt élő országokban, mint például Magyarországon, Hochhuth darabját legalább egyszer elő kellett adni évenként. Ez is jelzi, hogy a kommunisták álltak a befeketítő propaganda mögött, és az is érthető, hogy miért. Ugyanis XII. Piusz volt az, aki 1948-ban megakadályozta, hogy Olaszország a szovjetek befolyása alá kerüljön.

Ezt történelmileg egészen bizonyos, a pápa beszédei és művei tanúskodnak róla. Polgári bizottságok jártak házról házra, hogy meggyőzzék az embereket: ne szavazzanak a kommunistákra. Ez megismétlődött az ötvenes években, amikor fennállt annak a veszélye, hogy kommunista polgármestert válasszanak Rómában. A kommunisták tehát halálosan gyűlölik XII. Piuszt. Ezért mindent megtettek, hogy befeketítsék. Ennek a munkának kiemelkedő példája Hochhuth darabja, amelyet egy buzgó kommunista állított össze.

Vatikáni Rádió: - P. Gumpel, Ön egyben Isten szolgája, Kaszap István boldoggá avatási eljárásának is relátora. Hogyan áll most az ügy?

P. Gumpel: - Kaszap István ügyét alaposan ismerem, mint relátor, vagyis nyomozó bíró. Ragyogó életű, tiszta fiatalember volt, akinek egyre jobban elmélyült lelkisége. Olyan fiú volt, aki imádkozott, mindent megtett, hogy másokat segítsen, egyben kiválóan sportolt és nagyon jó eredménnyel tanult. Jezsuita szeretett volna lenni, de sajnos megbetegedett, és fiatalon meghalt. Boldoggá avatása már évtizedekkel ezelőtt megtörténhetett volna. Magyarország orosz megszállása idején azonban nem volt lehetőség az eljárás lefolytatására. A híveknek megtiltották, hogy leróják tiszteletüket sírjánál, emlékét befeketítették minden lehetséges módon. Miután véget ért Magyarországon az orosz megszállás és a kommunizmus, az eljárás gyorsan haladt előre, és ennek koronájaként XVI. Benedek pápa (2006. december 16-án) elismerte Kaszap István hősies erényeit. Ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy a hívek liturgikusan is tisztelhessék Isten Szolgáját, de a „tiszteletreméltó” cím elnyerésével jár. Most még egy csoda hiányzik, amelynek elismerése már eléggé előre haladt.

Én nem vagyok orvos, ezért nem tudom megítélni, hogy az orvosi bizottság, amelynek most tanulmányoznia kell az esetet a Szentszék megbízásából, valóban elismeri-e, hogy orvosilag megmagyarázhatatlan ez a váratlan, teljes és előre nem látható gyógyulás – mondta Gumpel atya. A gyógyulás Kanadában történt, ahol népes magyar közösség él, és ahol – csakúgy, mint Magyarországon – Kaszap István nagy tiszteletnek örvend a hívek körében. Reméljük, hogy ezt a rendkívüli esetet csodaként elismerik, és amint ez megtörténik, örömmel jelenthetjük be a boldoggá avatást – fejezte be műsorunknak adott interjúját Peter Gumpel jezsuita atya, XII. Piusz pápa és tiszteletreméltó Kaszap István boldoggá avatási eljárásának relátora.