A vallástudományi főiskolák új normatívája– interjú Zenon Grocholewski bíborossal

Csütörtökön délelőtt a Szentszék Sajtótermének II. János Pál termében került sor a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció új dokumentumának bemutatására. Zenon Grocholewski bíboros, a dikasztérium prefektusa rádiónknak adott interjújában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy milyen igény tette szükségessé az említett intézményekre vonatkozó új rendszabályokat.

Utalt rá, hogy a II. vatikáni zsinattal megsokszorozódott a hívek körében a teológia és az egyéb szent tudományok iránti érdeklődés. A zsinat utáni időszakban továbbá egyre fontosabbá vált az egyház számára, hogy megfelelő módon képezze a világi híveket. Ennek az igénynek a kielégítésére jöttek létre a vallástudományok felsőfokú intézményei, amelyek jogi helyzetét két dokumentum vázolta fel. Ezeket 1986-ban illetve 1987-ben tett közzé a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció. Az azóta eltelt időszakban sok változás történt.

A Szentszék is csatlakozott az ún. „Bologna-folyamat”-hoz, amely bizonyos értelemben egységesíteni kívánja a tanulmányokat. Ennek a folyamatnak az elindulásával számos országban felülvizsgálták azokat a törvényeket, amelyek a különböző szintű intézményekben folytatott oktatáshoz szükséges végzettségre vonatkoznak. Ez a hitoktatókra is következményekkel járt. Általában véve mostantól kezdve csak azok lehetnek hitoktatók, akik legalább ötéves tanulmányok befejeztével szerzik meg képesítésüket, holott eddig csak négy év volt kötelező. Mindez azt igényelte, hogy a kongregáció új rendszabályokat dolgozzon ki, hangsúlyozva a tanulmányok egyházi jellegét, a Magisztériumhoz való hűséget. Az új normák éppen ezt célozzák – mondta Grocholewski bíboros, majd így folytatta:

Az újdonság tehát éppen a tanulmányi idő meghosszabbításában áll: a Bologna-folyamatnak megfelelően 3+2 éves időszakról van szó. Megállapítottuk továbbá a diákok számát is: minden intézményben legalább 75 legyen a hallgatók száma. Az állományban lévő tanárok száma szintén nagyon fontos: legalább 5 ilyen tanárra van szükség, akik nem lehetnek más intézmény állandó munkatársai. Ez is a főiskolák színvonalának emelését szolgálja.

A vallásitudományok felsőfokú intézmények, csakúgy, mint a múltban, a teológiai egyházi fakultásokhoz kapcsolódnak, amelyek biztosítják az oktatás felsőfokú színvonalát. A jövőben azonban nem használják az előzetes normatívában alkalmazott „szponzor” kifejezést, amely az intézmények és a teológiai fakultás közötti kapcsolatra utalt. Ez úgy hangzott, mintha gazdasági támogatásról lett volna szó.

Grocholewski bíboros hozzátette: ha ezek a felsőfokú intézmények sikeresek, az nem számuktól, hanem színvonaluktól függ. Arra is szükség van, hogy fel tudják mérni napjaink valós igényeit a világi hívek képzésében, akik hatékony apostolkodást fejthetnek ki. A bíboros ezután saját személyes tapasztalatait idézte fel: „Kommunista országból származom. Azokban az években, amikor Lengyelországban dolgoztam, nem volt iskolai hitoktatás, sőt, mindenütt a hit ellen beszéltek. Mi akkor nagyon igényesek voltunk. A hitnek az ismeretekre is kell támaszkodnia, arányban a személy általános képzettségével. Előfordult, hogy nem oldoztunk fel olyan hívőt, aki nem járt hitoktatásra. Azt gondolom, hogy ebben a távlatban kell foglalkoznunk a vallástudományi főiskolák kérdésével is. A történelem azt bizonyítja, hogy a hit és az értelem egymást támogatják. Amikor a hithirdetők missziós területekre mentek, a templom mellett azonnal felépítettek egy iskolát is, mert a hitoktatásnak bele kell illeszkednie a személy általános kulturális képzésébe. A kettő ugyanis állandó kölcsönhatásban erősíti egymást – mondta rádiónknak adott interjújában Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció prefektusa.