“Keressétek Mária mosolyát, amely Isten gyengédségének visszatükröződése, a legyőzhetetlen
remény forrása”- a pápa szentbeszéde Lourdes-ban a betegekhez
XVI. Benedek pápa hétfőn délelőtt a jubileumi zarándokút utolsó állomását végezte
el. Felkereste a templomhoz tartozó oratóriumot, ahol Bernadett először vette magához
a szentostyát. Ezt követően a pápa szentmisét mutatott be a Lourdes-i Rózsafüzér Miasszonyunk
bazilika előtti téren. A szertartás során 10 hívőnek kiszolgáltatta a betegek szentségét.
A Fájdalmas Szűzanya liturgikus ünnepén a pápa arra emlékeztette a betegeket
homíliájában, hogy Mária is sírt a kereszt tövében. Visszafogottsága azonban nem teszi
lehetővé, hogy felmérjük fájdalma mélységét. Azonban megállapíthatjuk, hogy szenvedése,
csakúgy, mint Fiát, őt is elvezette a tökéletességre. Képessé tette arra, hogy befogadja
azt az új spirituális küldetést, amellyel Jézus bízta meg, vagyis, hogy Anyja legyen
tanítványainak, Teste tagjainak. Mária ma a Feltámadás örömében és dicsőségében van.
A kereszt tövében ontott könnyei mosollyá változtak, amelyet többé soha semmi nem
olt ki, miközben érintetlen marad irántunk való anyai együttérzése. Mária szereti
minden egyes gyermekét, figyelmét különösen azokra összpontosítja, akiket, mint Fiát
a kínszenvedés órájában, fájdalom sújt. Szereti őket, pusztán azért, mert mindnyájan
gyermekei, Krisztusnak a kereszten kinyilvánított akarata szerint.
A pápa
Mária mosolyát bízta a szenvedőkre, mivel tükrözi Isten gyengédségét, és egy legyőzhetetlen
remény forrása. A betegek találjanak vigaszt és enyhülést ebben a mosolyban, amikor
a fájdalom alapjaiban rendíti meg a legszilárdabb bizonyosságaikat, egészen odáig
menően, hogy elveszítik az élet értelmét és értékét. Mária mosolyát keresni nem ájtatos
vagy idejétmúlt érzelmesség, nem gyermekded buzgóság. Azokra jellemző, akik eljutottak
a spirituális érettség magas fokára és ezért elismerik Isten előtt saját gyengeségüket
és szegénységüket. XVI. Benedek így folytatta beszédét:
„Alázattal fordulok
azokhoz, akik szenvednek, akik küzdenek és azzal a kísértéssel néznek szembe, hogy
lemondjanak az életről. Forduljatok Máriához! A Szűz mosolyában titokzatos módon erőt
találtok ahhoz, hogy folytassátok a küzdelmet a betegség ellen, az élet érdekében.
Mária mellett megtaláljátok azt a kegyelmet is, hogy félelem és keserűség nélkül elfogadjátok
a búcsút ettől a világtól, az Isten által kiválasztott órában”. A szenvedés mindenkitől
idegen, jelenléte soha nem válik barátivá. Nehéz elviselni és még nehezebb elfogadni,
hogy hivatásunk integráns részét alkotja. Erre Krisztus szent tanúi képesek, mint
ahogy Bernadett is vállalta a csöndes szenvedést Jézus kedvéért.
A pápa homíliájában
emlékeztetett rá, hogy Krisztus a valódi orvos. Nem kívülről gyógyítja meg szenvedésünket,
hanem úgy enyhíti a betegek fájdalmát, hogy lelkükbe költözik, velük együtt él. Krisztus
jelenléte megtöri azt az elszigeteltséget, amelyet a fájdalom idéz elő. A szenvedő
ember már nem egyedül viseli a megpróbáltatás súlyát, hanem mint Krisztus testének
tagja, hasonul hozzá, és vele együtt részt vesz az új teremtés világra hozásában.
Végül XVI. Benedek háláját fejezte ki a beteghordozóknak és kísérőknek, akik „az alázatosan
szolgáló egyház karjai”.