„A Notre-Dame székesegyház a kő és fény Istent dicsőítő élő himnusza” – mondta a Szentatya
a péntek esti vesperáson
A pápa azokkal a szavakkal adott hálát Istennek, amelyeket az egyház a zsinagógiai
liturgiából örökölt, és amelyeket Krisztus és első tanítványai is gyakoroltak. Elődei
közül felidézte III. Sándor pápa alakját, akihez a templom alapkőletétele fűződik,
valamint VII. Piuszt és II. János Pált, akik megtisztelték látogatásukkal Párizs székesegyházát.
A templom, amelyben az évszázadok során nagy vallási és polgári események
zajlottak, sok megtérés színhelye volt. Ezek közül a pápa kiemelte Paul Claudel költő
nevét, aki 1886-ban egy karácsonyi vesperáson itt találta meg az Istenhez vezető utat.
A templom nem más, mint Isten háza, a mennyei Jeruzsálem konkrét jelképe.
A
Notre Dame székesegyház kőből és fényből épült élő himnusz. Dicsőíti az emberi történelemnek
azt az egyedülálló eseményét, hogy Isten örökkévaló szava az idők teljességében belépett
a történelembe, hogy saját magát feláldozva a kereszten megváltsa az embereket.
„Isten
hatalmába vetett rendíthetetlen bizalommal imádkozom az egyház egységéért” – mondta
a pápa, majd köszöntötte a szertartáson résztvevő papokat, szeminaristákat, diakónusokat,
szerzeteseket és szerzetesnőket, valamint a keresztény felekezetek és egyházi közösségek
képviselőit. Végül „Spe salvi” k. enciklikájának szavaival fejezte be beszédét: „Szentséges
Szűz Mária, Isten anyja, mi Anyánk, taníts minket veled együtt hinni, remélni és szeretni.
Mutasd meg nekünk az Ő országába vezető utat.” Ámen.