Gyógyulások és a csodák elismerésének folyamata a Lourdes-i kegyhelyen
1862-ben hét „megmagyarázhatatlan” gyógyulás szolgált bizonyítékul a Mária-jelenések
elismeréséhez. 1905-ben X. Piusz pápa kérésére a leglátványosabb gyógyulási eseteket
„szabályos eljárásnak vetik alá” és ennek érdekében létrehozták az orvosi bizonyítékok
összegyűjtésére szolgáló irodát. Orvosi vezetője kapja meg a gyógyulással kapcsolatos
nyilatkozatokat és pozitív elbírálás esetén konzultációra hívja össze az adott napon
Lourdes-ban tartózkodó orvosokat, függetlenül vallási meggyőződésüktől.
Kedvező
véleményezés után az akta az 1947-ben létrehozott Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottsághoz
kerül. A szervezet elnöke Lourdes és Tarbes püspöke, valamint a bizottság egy tagja.
A nemzetközi orvosi szakirodalom tükrében megvizsgálják az esetet és külső szakértő
orvosokkal is konzultációt végezhetnek. Rendszerint a meggyógyult személyt nem hívják
meg az ülésre.
A bizottság évente egyszer ül össze, az ősz folyamán. A rendelkezésre
álló összes adat alapján meghatározzák, hogy a gyógyulás megmagyarázható-e vagy sem
a tudomány jelenlegi álláspontja szerint. Az érvényes szavazathoz kétharmados többségre
van szükség. Az orvosi értékelés ezután annak az egyházmegyének a püspökéhez kerül,
amelynek a meggyógyult személy a tagja. Végül a püspök dönt arról, hogy elismeri-e
a gyógyulás „csodás” jellegét, amennyiben a gyógyulás nem magánesemény, hanem ajándék
az egész egyház számára, a Lourdes-i Szűz Mária közbenjárásának köszönhetően.
1858
óta az egyház 66, a kegyhelyen bekövetkezett csodás gyógyulást ismert el. Az első
azokban a hónapokban következett be, amikor a Szűzanya megjelent Bernadettnek. Az
utolsó 1987-ben történt, amelyet 1999-ben ismert el az érintett egyházmegye püspöke.
A csodás eseteket tekintve átlagosan minimum öt, de a legtöbb esetben több mint 10
év telik el a gyógyulás és az egyházi elismerés között. A meggyógyult személyek 15-45
év közöttiek, a legfiatalabbak 2-3 éves gyermekek, a legidősebb egy 64 éves férfi.