A pozitív laicitás nem jelent veszélyt – Tarcisio Bertone bíboros államtitkár nyilatkozata a Pápa franciaországi útja előtt

Az utóbbi 10 évben az egyház és a francia állam közötti kapcsolatok szerencsésen alakultak. Ezt elismerte Nicolas Sarkozy francia elnök római látogatása során, amikor a Lateráni Bazilikában pozitív laicitást emlegetett, amely méltányolja a vallások szerepét és értékét. Most arra lenne szükség, hogy a laicitásnak ez fogalma lassan megmutatkozzon a tettek szintjén is.

A fenti nyilatkozatot Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár adta a La Croix francia katolikus napilapnak, a Szentatya pénteken kezdődő franciaországi apostoli látogatása kapcsán.
A Pápa államtitkára az interjúban felvázolta az egyház és a francia állam jelenlegi kapcsolatának főbb vonásait. Meglátása szerint a laicitás, ahogyan azt hosszú időn át Franciaországban értelmezték a peremre szorította a hitet és teljesen a magánszférába utalt minden vallási kérdést. A francia egyház, ugyanakkor mindig a párbeszédre törekedett a többi vallással és a francia társadalomban jelentkező egyéb elgondolásokkal, ám gyakran nem volt képes arra, hogy elhitesse: nem önmagért beszél és cselekszik, mint valamilyen érdekcsoport, hanem a köz javát akarja elősegíteni.

Ma az állam egyre jobban tudatára ébred annak, hogy a növekvő szekularizmus ellenére nagyon sok olyan állampolgár van, aki lelkiéletre vágyik és ez kihat a társadalom életére is. Tarcisio Bertone bíboros államtitkár szavai szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a társadalmi realitást, mert ez nem lenne sem jogos, sem pedig előnyös. Ha a szavak valóban a nekik megfelelő jelentést hordozzák, akkor a pozitív laicitás nem jelent sem törést sem pedig veszélyt a laicitás fogalma számára, hanem azt jelenti, hogy a laicitás elismeri a vallás létjogosultságát. Ezen a fejlődésen keresztül a laicitás egészségesebb formát ölt.

A vatikáni államtitkár a La Croix francia napilapnak adott interjúját ezzel a végkövetkeztetéssel zárta: Franciaországban az egyház mindig arra törekedett, hogy jelen legyen a társadalmi kérdések területén és azokon a helyeken, ahol az emberek élnek, tekintettel arra, hogy erősen gyökerezik az ország történelmében és művelődésében. Ebből értjük meg azt a nagy figyelmet is, amelyet a bioetika, az oktatás, a család, a peremre szorult élet, a befogadás, a bevándoroltak integrációja és a kultúra iránt táplál. Franciaországban az egyház hűséges akar maradni ehhez a hagyományhoz és fel akarja karolni tekintetével és elkötelezettségével egyaránt az emberi valóságok együttesét.