„Ingrid és a béke”: P. Federico Lombardi jezsuita heti jegyzete a vatikáni televíziós központ Octava Dies magazinjában

Ingrid Betancourt felhívást intézett a FARC gerillaharcosok vezetőihez, akik hat éven keresztül fogságban tartották őt a kolumbiai őserdőben, és akik továbbra is több száz más túszt tartanak rabságban. Erre a felhívásra Rómában került sor azt követően, hogy XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta a bátor asszonyt.

Ingrid Betancourt felhívása így hangzik: „Azt szeretném mondani a FARC tagjainak, hogy a világ figyeli őket, és azt kéri tőlük, hogy nyissák ki szívüket és hogy készítsenek benne helyet a szeretet és a megbocsátás érzelmeinek, hogy mondjanak le az érdekekről, a gyűlöletről és a bosszúról. „Tegyétek le a fegyvert és hagyjatok fel a bűnözéssel. Engedjétek meg, hogy minden kolumbiai ember kifejezhesse véleményét, azok, akik úgy gondolják, mint ti és azok is, akinek másként vélekednek.”

Fennáll annak a veszélye, hogy a laicista felfogás nem veszi igazán komolyan Ingrid Betancourt tanúbizonyságát, amelyet kinyilvánítottan spirituális és keresztény lelkület hat át. Ám a hosszantartó fogság után megváltozik a távlat azokról a dolgokról, amelyek igazán fontosak az életben. Ezt nem csak Ingrid állítja, hanem sokan mások, akik emberrablók fogságában voltak. Az ideológiák szertefoszlanak, és az kerül az első helyre, ami a szív mélyén rejlik: vagyis a hit, melynek jegyében a másokkal való kapcsolatokban a tisztelet, a testvériség és a béke kerül ki győztesen. Ingrid Betancourt folytatja a küzdelmet egy megbékélt világ érdekében. Szavai szerint: „Hit nélkül nincs reménység és reménység nélkül nincs erőd ahhoz, hogy folytasd a küzdelmet.” Mindannyiunk reménye az, hogy Ingrid nem adja fel, és tovább hirdeti a kiengesztelődésnek ezt az üzenetét. Ez a legértékesebb ajándék, amelyet ez az őserdőből csodával határos módon kiszabadult törékeny alkatú nő adhat ennek a gyűlölettől beteg mai világnak.