„A kereszténység nem új filozófia vagy új erkölcs, hanem találkozás Krisztussal” – mondta szerda délelőtti katekézisében a Szentatya

XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt az általános kihallgatás során Szent Pál megtéréséről tartotta katekézisét a világ minden részéről érkezett zarándokoknak.
A VI. Pál termet zsúfolásig megtöltő csoportok között jelen volt egy győri kórus, amelynek tagjait a Szentatya a következő szavakkal köszöntötte:

„Isten hozta a magyar zarándokokat, különösen is a Győri Énekkar csoportját. Szép éneketek legyen Isten dicsőségére és az emberek örömére. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

XVI. Benedek Szent Pál megtéréséről elmélkedve utalt rá, hogy az apostol életének döntő pillanata az első keresztény évszázad 30-as éveiben történt a damaszkuszi úton. Erről az eseményről nagyon sokat írtak, különböző szempontok szerint. Hogyan is következett be ez a fordulópont annak az életében, aki előzőleg üldözte Krisztus egyházát? – tette fel a kérdést a Szentatya.

A választ két forrásból tudhatjuk meg. Először is Szent Lukács írásaiból, aki háromszor is felidézi Pál megtérését az Apostolok Cselekedeteiben. Az esemény középpontjában a feltámadt Krisztus megjelenése áll. Ragyogó fénytől körülvéve szól Saulhoz, átalakítva gondolkodását és egész életét. A feltámadt Krisztus tündöklése megvakítja Sault, így külsőleg is átéli legbensőbb valóságát, az igazsággal, Krisztus világosságával szembeni vakságát. Amikor Pál végleg igent mond Krisztusnak a keresztségben, visszanyeri fizikai látását is – mondta katekézisében a pápa.
Az ősegyházban a keresztséget „megvilágosodásnak” is nevezték, mert ez a szentség valóban látóvá tesz. Szent Pált nem egy gondolat, hanem egy esemény alakította át: a feltámadt Krisztus ellenállhatatlan jelenléte, amelyben ettől kezdve soha nem fog kételkedni, mivel olyan erős hatást tett rá a találkozás.

Pál megtérésének másik forrását levelei alkotják. A Népek Apostola soha nem írja le részletesen az eseményt, talán azért, mert feltételezte, hogy mindenki számára ismert története. Mindenki tudta, hogy üldözőből Krisztus buzgó apostolává vált. Többször is utal azonban erre a rendkívül fontos tényre, vagyis arra, hogy ő is tanúja Jézus feltámadásának, amelyet maga Jézus nyilatkoztatott ki neki, egyben apostoli küldetéssel bízta meg. Pál a Korinthusiakhoz írt első levelében beszéli el az ősi hagyománya szavaival, hogy a kereszthalált halt Jézus, miután eltemették, feltámadt és megjelent először Péternek, majd a tizenkettőnek, utána pedig az ötszáz testvérnek, majd Jakabnak, végül valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után Pálnak is megjelent. Ezzel jelzi apostolkodásának és új életének alapját.

A Szentatya rámutatott arra, hogy a két forrás, az Apostolok Cselekedetei, valamint Szent Pál levelei egybehangzóan tanúskodnak arról, hogy a feltámadt Krisztus beszélt Pálhoz, meghívta az apostoli küldetésre és feltámadása tanújává tette. Azzal a sajátos feladattal bízta meg, hogy a pogányoknak, a görög-római világnak hirdesse az evangéliumot. Pál azt is megtanulta, hogy be kell lépnie az egyház közösségébe, fel kell vennie a keresztséget, és összhangban kell élnie a többi apostollal. Csak a másokkal való szeretetközösségben élhet valódi apostolként. „Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké” – olvassuk az első korinthusi levelében.
Pál életének átalakulása nem egy pszichológiai folyamat következménye, nem értelmi vagy erkölcsi érlelődés eredménye, hanem külső hatásra történt. Pál találkozott Jézus Krisztussal. Ebben az értelemben nem pusztán megtérésről volt szó, hanem Pál maga is meghalt és feltámadt: meghalt régi léte és új életre született Krisztussal. Lelki megújulását semmilyen más módon nem értelmezhetjük – tette hozzá Benedek pápa. A Krisztussal való találkozás a kulcsa annak, hogy megértsük, mi történt. Ez a találkozás jelentette Pál számára a megújulást, most már mondhatta, hogy mindazt, ami azelőtt számára alapvetően fontos volt, „szemétnek” tartja. Ami azelőtt „előny” volt, az most már veszteség, mert csak a Krisztusban való élet a lényeges.
A feltámadt Krisztus az igazság világossága, maga Isten. Ezért a vele való találkozás kitágította Pál szívét, mindenki felé megnyitotta azt. Értelme megnyílt a pogányok felé, képes lett mindenkivel széleskörű párbeszédet folytatni, így válhatott a pogányok apostolává.

Katekézise végén a pápa feltette a kérdést: „Mit jelent mindez számunkra?”Azt, hogy a kereszténység nem egy új filozófia vagy új erkölcs. Csak akkor válunk keresztényekké, ha találkozunk Krisztussal. Erre sor kerülhet a Szentírás olvasása, az ima, az egyházi liturgikus élet során. Megérinthetjük Krisztus szívét és megérezhetjük, hogy ő is megérinti szívünket. Így megnyílik értelmünk, Krisztus bölcsessége és az igazság egész gazdagsága. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy világítson meg bennünket: adja meg nekünk a vele való találkozás ajándékát, adjon nekünk élő hitet, nyílt szívet, mindenki iránti szeretetet, amely képes megújítani a világot – fejezte be szerda délelőtti katekézisét XVI. Benedek pápa.