A Biblia volt Ingrid Betancourt legértékesebb kincse fogsága idején

Mint ahogy P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő hétfőn, a Pápa és a kolumbiai politikusnő találkozása után rámutatott, Ingrid Betancourt soha nem veszítette el Istenbe vetett reményét hosszú fogsága során. A marxista gerillák hat és fél évet raboltak el életéből, de nem tudták megfosztani hitétől, az imába helyezett bizalmától. Az Amazonas-menti őserdőben 2007. decemberében így írt helyzetéről: „Itt mindnyájan halottként élünk: két pózna közé kikötött függőágyon inkább csak túlélünk. Nincs szükségem semmire, mert ebben az erdőben minden kérésünkre tagadó választ kapunk”.

Az egyetlen kivétel, amit a gerillák tettek, hogy megengedték Ingrid Betancourt-nak a Biblia olvasását. Ez volt számára a legnagyobb kincs. A Szentírás szavai ébren tartották lelke mélyén azt a kis lángot, amely soha nem aludt ki, még a legnagyobb szenvedés idején sem, amikor láncra verve és bántalmazásnak kitéve a halál – szavai szerint - „édes lehetőségnek” tűnt. „Meg kell őriznünk mély lelkiségünket, hogy ne zuhanjunk bele a kétségbeesés szakadékába” – nyilatkozta a francia-kolumbiai volt szenátor asszony. Bárcsak szavai bátorításként hatnának arra a mintegy 700 túszra, akit még mindig fogva tart a FARC, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők elnevezésű gerillaszervezet.