A Varsói Szerződés tagállamai 40 évvel ezelőtt szállták meg Csehszlovákiát – Miloslav Vlk prágai bíboros érsek tanúságtétele

1968. augusztus 20-áról 21-re virradó éjszaka szovjet csapatok lerohanták Csehszlovákiát, hogy véget vessenek az ún. „prágai tavasznak”, a reform kommunista Alexander Dubcek által vezetett mozgalomnak, amely az „emberarcú szocializmust” akarta megvalósítani.
Miloslav Vlk bíboros, Prága érseke rádiónknak adott interjújában visszaemlékezett a négy évtizeddel ezelőtti eseményekre:

„1968 előtt az egyház teljesen a kommunisták kezében volt. ’68-ban azonban új remény ébredt, a püspökök visszatértek egyházmegyéik élére, ahol ünnepelve fogadták őket. Ekkor lassan új korszak kezdődött, boldogok voltunk. Örömmámorban úsztunk, de nem gondoltuk át, hogy ez a remény csak rövid ideig tarthat. Hittük, reméltük, hogy a kommunista modellt meg lehet reformálni. Elfelejtettük azonban, hogy a kommunista rezsimet soha sehol nem lehet megreformálni” – mondta Vlk cseh bíboros.

Mi maradt meg mára abból a szabadságért való kiáltásból, amelyet a Varsói Szerződés hadseregei elfojtottak? – tette fel a kérdést rádiónk munkatársa.

Vlk bíboros elmondta, hogy idén gyakran felidézik a prágai tavasz eseményeit, főleg a fiatalok számára, akik nem éltek még azokban az években. Emlékezünk, hogy megmutassuk, milyen veszélyes a kommunista rezsim. Nem szabad, hogy az emberek elfelejtsék a kommunizmus veszélyeit – tette hozzá a prágai bíboros érsek.

Vlk bíboros, akit 1968. június 23-án, éppen a prágai tavasz idején szenteltek pappá, ezután személyes emlékeit idézte fel: „A szeminárium éveiben nagyon kemény időszakot éltem át. Az intézményt a kommunista párt tartotta kezében. Volt egy rendőr, aki mindent figyelt. Mi, kispapok sem tudtunk igazán megbízni egymásban, mert tudtuk, hogy vannak kémek közöttünk. Lelki atyánk és a szeminárium rektora tehát Jézus volt.”

Prága mai bíboros érsekének 1978-ban a kommunista hatóságok visszavonták a papi szolgálatra szóló engedélyét. Miloslav Vlk, aki ennek ellenére titkokban folytatta küldetését, 1978 és 86 között a csehszlovák fővárosban ablakmosóként kereste meg kenyerét. Erről Vlk bíboros most a következőket mondta: „A papoknak, hivatásuk gyakorlásához szükségük volt engedélyre, amelyet a kommunisták bármikor visszavonhattak. Ezt személyesen megtapasztaltam. Mivel mindenkinek munkát kellett vállalnia, így én is arra kényszerültem, hogy civil állást keressek. Nem akartam gyárban dolgozni, hogy elkerüljem az állandó ellenőrzést. Ezért választottam az ablakmosást, mert így szabadon mozoghattam az utcákon. Találkozhattam az emberekkel, és titokban kiszolgáltathattam a szentségeket, gyóntathattam.

A ’68-as prágai tavasztól a köztársaság megszületéséhez vezető ’89-es bársonyos forradalom közötti években fokozatosan javult a helyzet az egyház számára, főleg a ’80-as években. Erős ellenzéki csoport született a kommunista rezsim ellen. Számuk egyre nőtt, és az egyház együttműködött velük. A ’80-as évek végén pedig bekövetkezett az ún. „bársonyos forradalom”, amelyhez az egyház is segítséget nyújtott – mondta Csehszlovákia szovjet megszállásának 40. évfordulóján Miloslav Vlk bíboros, Prága érseke.