2008-08-20 15:22:28

A kínai Olimpia: egy új lehetőség kezdete - cikkismertetés


Ezt a címet adta eszmefuttatásának az olasz jezsuiták Civiltà Cattolica nevű folyóiratának igazgatója. P. GianPaolo Salvini szerint, ha tanulunk a történelemből, akkor a Pekingben zajló Olimpiai Játékok Európa és az egész világ számára jó alkalmat teremthetnek arra, hogy a félelem szülte ambivalens, kétes hozzáállást Kína irányában felváltsa a párbeszéd, a közeledés magatartása. Ettől függ ugyanis sok tekintetben bolygónk jövője. Tudomásul kell vennünk, hogy Európa már nem a világ közepe, és ma Kínában az egész világot érintő kérdésekről döntenek.

E bevezető gondolatok után az olasz jezsuita folyóirat-igazgató visszatekint az elmúlt évszázadok kiemelkedő misszionáriusaira, akik - mint például a XVI. században élt Matteo Ricci - minden eszközzel megpróbálták jelezni: ők különböznek a gyarmatosítóktól; az ő üzenetük merőben más, mint a kereskedőké és a katonáké. Egyedüli fegyverük a hit, a szó és a tudomány volt. Valahogy így kellene nekünk is tennünk anélkül, hogy elhallgatnánk a feladat nehézségét. Elég, ha megnézzük mi történt az Olimpia előtt, amikor a sportot eszközként használták föl politikai célokra, holott az a találkozás, a versengés örökös jelképe.
Matteo Ricci matematikusként, asztronómusként, térképkészítőként vált ismertté Kínában, de számára a tudomány jelentette a belépőt az evangélium hirdetéséhez. Ma más a helyzet. A tudományos igazság együttes keresése - ha azt tisztességes szándék vezérli - már önmagában hordoz valami istenit anélkül, hogy címkézésre szorulna vagy apologetikus célnak kellene alárendelnünk. A tudósoknak sokkal inkább arra kell törekedniük, hogy a tudomány az ember javát szolgálja, a nagyobb szabadság és a valódi értékek felé haladva. Ebben pedig hívők és nem hívők, katolikusok, konfuciánusok és buddhisták egyaránt megegyeznek.

Nem titok, hogy a katolikus helyi egyház és a kínai kormány között nehéz a viszony: a problémák egyrészt a nemzetközi politikából, másrészt a püspökök kinevezésének kényes kérdéséből adódnak. De facto azonban már alkalmaznak részleges megoldásokat - ahogyan P. Salvini fogalmaz - kínai, de akár olasz módra is. Ennek lényege, hogy hivatalosan nem vesznek tudomást e létező megoldásokról, így kölcsönös egyetértést teremtenek, túllépve azokon az elvi megállapításokon, amelyekben még nem sikerült megegyezésre jutni.

Az olasz jezsuita szerint mindkét oldalban megvan a párbeszédre való hajlandóság, a politikai meg nem értések és időszakos megtorpanások ellenére, amelyek részben a kínai belpolitikából fakadtak. Csak remélhetjük, hogy az egyetlen kínai egyház két közössége - a földalatti egyház szenvedései és elnyomatása dacára - megtalálja a szeretetközösség és testvériség útját. Ezt kívánta XVI. Benedek pápa is a kínai katolikus hívekhez intézett levelében 2007. május 27-én. Idén május hetedikén a legismertebb kínai szimfonikus zenekar a Vatikánban adott koncertet a Szentatya tiszteletére. Egy nagy mozaik kis darabjai ezek a lépések a párbeszéd és a kapcsolat jegyében a művészet segítségével, amely ugyan nem oldja meg a problémákat, de előkészíti a talajt azok elintézésére.

Az olasz jezsuiták Civiltà Cattolica c. folyóiratának igazgatója jegyzete végén türelemre int minket: a természetben is lassan mennek végbe a folyamatok. Hirtelen változást csak a katasztrófák hoznak. Ugyanez érvényes a kultúrára és a mentalitásra is, amely csak lassan változik. Reméljük, hogy Kína apránként előre halad az emberi jogok, a demokrácia és a szabadság útján. Hozzá kell szoknunk a miénktől eltérő ritmushoz és kultúrákhoz, amelyekben nem mindig azonosak a prioritások. A jó dolgokhoz idő és bölcsesség szükséges. Az Olimpia csupán egy új lehetőség kezdete. Ne szalasszuk el.







All the contents on this site are copyrighted ©.