Nagyboldogasszony ünnepe – P. Szabó Ferenc elmélkedése

Augusztus 15-én Mária, Jézus Anyja mennybevételét ünnepli a katolikus egyház. A magyar hagyomány és nyelv a „Boldogasszony” nevet adta Szűz Máriának: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony címekkel jelzi a liturgia a Boldogságos Szűz ünnepeit. „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesednek az Úr szavai!”.- Erzsébet így köszöntötte Máriát, amikor Jézus születésének hírüladása után meglátogatta rokonát, a Keresztelő anyját. Mária elsősorban azért boldog, mert hitt.

Ezt később Jézus is megerősíti, amikor egyik hallgatója azért dicséri Jézus Anyját, mivel méhében hordozta és tejével táplálta. Erre Jézus kijelentette, hogy még boldogabb az, aki Isten Igéjét meghallja és hittel szívébe fogadja. Ahogy az egyházatyák magyarázzák Lukács evangéliumát: Mária is az angyali üdvözletkor előbb szívébe és csak utána fogadta méhébe az Igét.

Ez a misztérium vigasztaló nekünk, mai hívőknek: még a Jézussal vérrokonságnál is fontosabb az Üdvözítőbe vetett hit, Isten Szavának befogadása és Isten ránk vonatkozó akaratának teljesítése. A Boldogságos Szűz mindvégig hitt és teljesítette az atya rá vonatkozó akaratát, táplálta, nevelte, majd követte isteni Fiát egészen a keresztig. Követte Jézust a szenvedésben, ezért követhette a feltámadásban is, amikor felvétetett a mennyei dicsőségbe.

A magyarok számára Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódik augusztus 20-a, Szent István király ünnepe. A kommunista időkben átkeresztelték: a kenyér ünnepe, illetve az Alkotmány ünnepe lett, Szent István pedig I. István. Sok mindent „átkeresztelt” (idézőjelben!) akkor a pártdiktatúra. Nemcsak Szent István alakját, hanem az egész magyar történelmet átírták, meghamisították. E hamisítás nyomai még a mai napig fellelhetők bizonyos tankönyvekben, pl., amikor 1956 dicsőséges szabadságharcának történetét ismertetik. Volt idő, amikor a magyar Himnusz – nemzeti imánk helyett is másikat akartak íratni, hogy Isten nevét ne énekeljük többé.
A Nagylegendán alapuló hagyomány szerint Szent István király 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén, halála napján „az Ég királynőjének” oltalmába ajánlotta az országot. (István király korábban imádkozott azért, hogy Mária mennybevételének napján haljon meg, és ez az öröm megadatott neki.) (cf. Györffy, 383.)

II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmával, aug. 20-án a Hősök terén mondott beszédében így figyelmeztette az ország népét (ma is időszerűek szavai!): „Szent István felismerte, hogy a kereszténység felvétele az igazi útja a túlélésnek, és annak, hogy a különféle törzsekből egy nemzetet alkosson. A valódi emberi kultúra számára ugyanis csak a keresztény értékek tudnak szilárd alapot teremteni. Magyarország most pluralista állammá vált, amelyben az egyes állampolgárok és csoportok eltérő értékrendszerekhez csatlakoznak.

De a történelem arra tanít, hogy a modern emberiség életébe olyan alapvető értékek épültek be, mint a személy méltósága, a szolidaritás, a szabadság és a béke. Az Egyház veletek van, hogy folytassa Isten országának hirdetését, és bizonyítsa, hogy ez az Ország az emberi méltóság alapja és az a transzcendens távlat, amelyben minden emberi érték elnyeri teljes értelmét.” Később még Wojtyla pápa kiemelte azt is, hogy Szent István beillesztette Magyarországot az európai nemzetek közösségébe, majd szó szerint ezt mondta a magyaroknak: „Ti Európa közepén éltek, különböző népektől és nemzetektől körülvéve. Csak akkor lesz boldog és biztonságos a házatok, ha nagylelkűen a „közös európai ház” építésén fáradoztok, a nyitottság, a szolidaritás és az együttműködés szellemében.”

Elmélkedésünket Esterházy Pál nádor imájával zárjuk:

„Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Ámen. (Esterházy Pál imája, Sík: DB 858)