Isten szeretetéből mindenkinek jut - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése az évközi
20. vasárnap evangéliumáról
Az évközi huszadik vasárnap
első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett szakasz, amelyben a próféta meghirdeti,
hogy Isten szereti a néphez csatlakozó idegeneket is. Isten szeretete ma is kiterjed
minden fajra és népre.
A második olvasmányban Szent Pál kifejti, hogy Isten
nem bánja meg soha adományait: ha egyszer meghívta a pogányokat is az üdvösségre,
akkor hű marad ígéretéhez. A mi kitartásunk is a hitben Isten hűségéből táplálkozik.
Az
evangéliumban Szent Máté elmondja a kánaáni asszony kalandos találkozását Jézussal.
A beszámoló első olvasásra elszomorít bennünket. Nehéz megérteni, hogy az apostolok
igyekeztek elkergetni az asszonyt, aki Jézust kereste. Mi több, Jézust kérték meg,
hogy zavarja el az asszonyt, mert kiabál, és mert szégyent hoz rájuk: mit szólnak
majd a hithű zsidók ahhoz, hogy a Mester pogány asszonnyal beszélget? Amikor a tanítványok
látták, hogy Jézus nem zavarja el az asszonyt, taktikát váltottak: most ők kérték
Jézust, hogy hallgassa meg az asszony kérését. Csakhogy a tanítványok közbenjárása
tulajdonképpen nem az asszony problémája iránti megértésből született, hanem inkább
azt célozta, hogy minél előbb szabaduljanak meg a kellemetlen tolakodótól.
Ettől
a kísértéstől sohasem voltak egészen szabadok azok, akik Jézus tanítványainak vallották
magukat a történelem során. Mindig voltak, és ma is vannak vakbuzgó hívek, akik az
Egyházat legszívesebben a kiválasztottak kis elit csoportjára szűkítenék le, megtisztítva
azt mindenfajta «selejttől». Csakhogy Jézus nem ilyennek képzelte el Egyházát. Isten
általános szeretetéről szóló örömhírét minden embernek szánta, vállalva azt a kockázatot,
hogy üzenetét esetleg félreértik, vagy egyáltalán nem értik meg. Ez azonban nem zavarta
Őt. Határozottan állította, hogy senkit sem utasít el, aki őt keresi.
Ez ennek
az evangéliumi eseménynek első, teológiai üzenete: Isten egyetemes szeretete. Jézus
ezzel a látványos tettével, valamint a pogány asszony szavain keresztül kioktatta
tanítványait és a féltékeny zsidókat: Isten minden ember Istene, nemcsak a kiválasztott
népé és nemcsak a jóké. Hasznos elgondolkozni erről az üzenetről, mert ez ma is aktuális.
Minden hívőt megkísért néha az a gondolat, hogy jó lenne egy kis rendet teremteni
az Egyházban, kitiltani onnan a primitíveket, a volt kommunistákat, akiknek még emlékezünk
egyházellenes tetteikre. Van ennek az evangéliumi jelenetnek még egy szép üzenete.
Álljunk meg egy pillanatra a kánaáni asszony előtt és figyeljük meg magatartását.
Miért talált tulajdonképpen meghallgatásra, az apostolok minden ellenkezése ellenére?
Talán azért, mert a végén mégiscsak ők jártak közben érte Jézusnál, csakhogy szabaduljanak
tőle? Jézus még csak nem is reagált javaslatukra. Akkor hát miért? Azért mert hitt
Isten általános szeretetében. Az asszony tudta, hogy semmi joga nincs arra, hogy Jézus
teljesítse kérését, semmi erényt nem tud felmutatni annak érdekében, hogy kérése Istennél
meghallgatásra találjon. Az asszony hite volt a fontos, amely Isten jóságára összpontosult.
Az asszony ezt a túlcsorduló jóságot dúsan megterített asztalként látta, amelyről
a morzsák mindenfelé hullnak.
Egy gondolat erejéig megállhatunk a kiskutya
hasonlatánál. Téves lenne ebből arra következtetni, hogy Jézus «kutyának» nevezte
az asszonyt. A szentírás-magyarázók szerint Jézus itt egy közkedvelt közmondást használt,
amit az asszony pontosan úgy is értett, nem pedig sértésnek, ami kitűnik gyors és
szellemes válaszából, hogy azért a kiskutyáknak is jut a gazda asztaláról. Tudta,
hogy Isten szeretetéből mindenkinek jut.
Elgondolkozhatunk továbbá az asszony
kitartásáról, valamint ügyességéről. Kitartása megmutatkozott abban, hogy nem hagyta
magát ellökdösni, ügyessége pedig abban, hogy annak ellenére, hogy tizenkét jól megtermett
férfi védte a Jézushoz vezető utat, ő sikeresen áttörte magát az apostolok kordonján!
A keresztény ember nem a világ elesettje, hanem képes latba vetni minden emberi képességét
ahhoz, hogy Jézus ügyét képviselje, és érvényre juttassa a társadalom minden szintjén.