Alcide De Gasperi a „Rerum Novarum” megszületéséről

Az Osservatore Romano augusztus 14-i számában egy érdekes könyvismertetést olvasunk (Edoardo Caprino írása): Mario Zanatta álnéven jelent meg 193l-ben Alcide De Gasperi kis könyve: „Az idők és az emberek, akik előkészítették a „Rerum novarum”-ot”. XIII. Leó híres szociális körlevelének születéséről van szó, amely 1891-ben jelent meg, és amelyet a későbbi pápák továbbfejlesztettek, egészen II. János Pál „Centesimus annus” kezdetű körleveléig, amely összefoglalta az egyház száz éves szociális tanítását.

A kis 150 oldalas könyvet Alcide De Gasperi azért jelentette meg álnéven, mert a kilenc éve hatalomra jutott Mussolini miatt eltávolodott a politikai szerepléstől. Tudjuk, hogy a Sturzo-féle Néppártban egyik vezető személyiség volt. Kényszerű száműzetésben, a Vatikán könyvtárában kutatott, többek között az egyház szociális tanításával foglalkozott, így a „Rerum novarum” megszövegezését is tanulmányozta. Három nagy püspök dolgozott a körlevél előkészítésén: Emmanuel von Ketteler mainzi, Gaspard Mermillod genfi és Edward Manning westminsteri püspök. A szociális kérdésben már tapasztalatokat szerzett Ketteler lett a híres német Zentrum párt szociális programjának megfogalmazója. Kettelert 1848-ban megválasztották képviselőnek a frankfurti parlamentbe.

Egyébként mind a három püspök részt vett az első vatikáni zsinaton, mindhárman a pápa csalatkozhatatlansága mellett foglaltak állást. A genfi kormány letartóztatta Mermillod püspököt, a nagy kultúrájú és kiváló szónoki képességekkel rendelkező főpásztort, és számkivetésbe kényszerítette egészen 1883-ig, amikor is a pápa kinevezte Lausanne és Genf püspökévé. (Eddig Kálvin városában csak helynökség volt fribourgi püspöki székhellyel.)

E főpásztorok voltak tehát XIII. Leó enciklikájának előkészítői. Ismerték a marxista tanokat, de más távlatokban gondolkodtak. De Gasperi elemzései megmutatják, hogy Marx ideológiájától eltérően Ketteler püspök alapelve a következő volt: „Nem elég megfogalmazni követeléseket, hanem szükség van személyes, családi és polgári erényeket is hozzáadni és elsősorban takarékosságra és józanságra van szükség.” Tehát nem forradalmat kell előkészíteni. Ketteler kijelentette, hogy hisz a piac kereslet-kínálat törvényében, a szabad cserében és a tőke tartalékban. De ugyanakkor az állam feladatát is megjelöli: védenie kell a társadalmi jogokat közvetve, úgy, hogy korlátokat szab a munkások javára, előmozdítva a szabad társulásokat. Marx ideológiájával ellentétben tehát nem akarja felforgatni a társadalmi rendet és a szabad piacot, hanem inkább javítani akarja belülről, igazságos rendezésekkel.

De Gasperi egyébként figyelte nemcsak a német, hanem az angol és osztrák keresztény-szociális mozgalmakat is. XIII. Leó enciklikája többek között bírálja a kapitalizmus visszaéléseit és túlzásait, amit De Gasperi szívesen idézett. A német Zentrum katolikusairól szólva De Gasperi emlékeztet arra, hogy nem a kapitalista közgazdaság ellen kell harcolnunk, hanem a modern kapitalizmus szelleme ellen, vagyis a Mammon, a pénzimádat ellen, megfékezve a szükségleteken túlmenő, ellenőrizetlen termelést.

Alcide De Gasperi kis könyve vonzó összegezése a XIX. század második fele katolikus szociális törekvéseinek, amelyeknek egyik szintézise XIII. Leó „Rerum novarum” kezdetű enciklikája. (Megjegyezzük: a XIX. század végén, Rómából hazatérve, Magyarországon a fiatal Prohászka Ottokár terjeszti XIII. Leó szociális elveit, lefordítva a „Rerum novarum”-ot: a szociáldemokráciával szembeszállva, bírálta a feudális rendszert, követelte a demokratikus jogokat a társadalomban és az egyházban.)

Az Osservatore Romano cikke (Edoardo Caprino ismertetése) végül megemlíti, hogy Alcide De Gasperi kis könyvével egyidőben jelent meg XI. Pius „Quadragesimo anno” kezdetű szociális körlevele, amely 40 évvel a „Rerum novarum” után keményen leleplezi a kapitalizmus eltévelyedéseit.