„Aki imádkozik, soha nem veszíti el a reményt” – a pápa a világ békéjéért imádkozott
a szerda délelőtti általános kihallgatáson
XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a Castel Gandolfo-i Apostoli Palota udvarán köszöntötte
a világ minden tájáról, Franciaországból, Japánból, az Egyesült Államokból, német
és spanyol nyelvterületről érkezett híveket. A lengyel zarándokokhoz intézett szavaiban
Szent Maximilian Kolbe közbenjárásáért fohászkodva imádkozott a világ békéjének ajándékáért.
Kolbe atya vértanú halála mindig Isten hatalmának és az ember nemességének győzelmét
jelzi a rossz áradata felett – mondta lengyelül a pápa.
A Szentatya örömmel
üdvözölte Castel Gandolfo lakóit és az egybegyűlteket, majd ismételten köszönetét
fejezte ki mindazoknak, akik bressanone-i nyaralása során őrködtek biztonsága felett.
A gondtalan pihenés időszakában sem feledkezett meg azokról, akik imáit kérik – mondta
a pápa. Nagyon sokan vannak, akik írnak neki, és beszámolnak örömeikről, de aggodalmaikról,
életprogramjaikról, családi és munkahelyi problémáikról, elvárásaikról és reményeikről,
valamint azokról a szorongásokról is, amelyek jelenleg az egész emberiséget érintő
bizonytalansággal függnek össze.
A Szentatya arról biztosított mindenkit,
hogy minden nap megemlékezik róluk, különösen a szentmisében és a szentolvasó elimádkozásakor.
„Tudom jól, hogy az elsődleges szolgálat, amelyet az egyház és az emberiség számára
végezhetek, az éppen az ima, mert imádkozás közben bizalommal az Úr kezébe helyezem
azt a szolgálatot, amelyet Ő maga bízott rám, és ezzel együtt kezébe helyezem az egész
egyházi és polgári közösség sorsát” – mondta XVI. Benedek, majd így folytatta:
„Aki
imádkozik, az soha nem veszíti el a reményt, még akkor sem, ha nehéz, vagy emberileg
egyenesen kétségbeejtő helyzetbe kerül”. Ezt tanítja a Szentírás, és erről tesz tanúságot
az egyház története. Hány és hány példát tudnánk felhozni arra, hogy éppen az ima
nyújtott támaszt a szentek és a keresztény nép előrehaladásának! A pápa korunk két
tanúját nevezte meg, akiknek liturgikus emlékét ezekben a napokban idézzük fel.
Augusztus
9-én ünnepeltük Edith Steint, a Keresztről nevezett Szent Terézia Benediktát, augusztus
14-én, Mária mennybevételének előestéjén pedig Szent Maximilian Kolbe atyára emlékezünk.
Mindketten vértanúsággal fejezték be földi létüket az auschwitzi lágerben. Látszólag
kudarcnak hihetnénk életüket, de éppen vértanúságukban ragyog fel a Szeretet, amely
leküzdi az önzés és a gyűlölet sötétségét. Szent Maximilian Kolbe atyának tulajdonítják
a következő szavakat, amelyeket állítólag a kegyetlen náci üldöztetés tetőpontján
mondott: „A gyűlölet nem teremtő erő: csak a szeretet az”. Hősies tanúságot tett a
szeretetről, amikor nagylelkűen önmagát ajánlotta fel áldozatként börtöntársa helyett
az éhségbunkerban 1941. augusztus 14-én.
Edith Stein, a rákövetkező év augusztus
6-án, három nappal drámai halála előtt, az echti kármelita kolostorban néhány rendtársnőjének
ezeket mondta: „Készen állok mindenre. Jézus itt van közöttünk is. Idáig nagyon jól
tudtam imádkozni, és teljes szívvel fohászkodtam: „Ave, Crux, spes unica”. Üdvözlégy
Kereszt, egyetlen reményünk”.
Szemtanúk, akiknek sikerült megmenekülniük a
rettenetes tömegpusztítástól, elmondták, hogy Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta,
miközben karmelita rendi ruhájában tudatosan haladt a halál felé, kitűnt békét és
nyugalmat sugárzó, mindenkire odafigyelő magatartásával. Az ima volt a titka ennek
a szerzetesnőnek, aki Európa társvédőszentje – mondta Benedek pápa, idézve II. János
Pál szavait: Edith Steinnek, „miután elérkezett a szemlélődő élet igazságban megvalósuló
békéjéhez, a végsőkig meg kellett élnie a Kereszt misztériumát”.
„Ave Maria!”
– ez volt Szent Kolbe atya utolsó fohásza, miközben karját nyújtotta annak, aki karbol-injekcióval
megölte. Megható, hogy a Szűzanyához való alázatos és bizalommal teli fohász mindig
a bátorság forrása – mondta még a pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során,
majd így fejezte be katekézisét: „Miközben Mária mennybevételének ünnepére készülünk,
amely a keresztény hagyomány egyik legszebb Mária ünnepe, ismét ajánljuk magunkat
a Szűzanya oltalmába, aki a mennyekből anyai szeretettel őrködik felettünk minden
pillanatban. Ez az amit kérünk tőle az Üdvözlégy Mária jól ismert imájában is: imádkozzál
érettünk, most és halálunk óráján”.