Az Osservatore Romano a pápa és a bolzanói papok találkozásáról
Már röviden beszámoltunk arról, hogy XVI. Benedek szerdán Bolzanóban a dómban találkozott
az egyházmegye papjaival. Egy szeminarista és öt pap tett fel neki előre megbeszélt
kérdéseket, ezekre válaszolt. Az Osservatore Romano aug. 9-i száma teljes terjedelmében
közli az eredeti német szöveget és annak olasz fordítását. (A nagy formátumú újság
négy oldalát foglalja el ez a szöveg.)
Az egyik legfontosabb téma volt, mint
már Ausztráliában is, a természet szépsége és a környezetvédelem. A pápa megjegyezte,
hogy az utolsó évtizedben a teremtésről szóló tan szinte eltűnt a teológiai tanulmányokból,
de ez nem igazolhatja a keresztényekkel szembeni kritikát, ti. hogy ők felelősek a
föld kizsákmányolásáért és elpusztításáért. A pápa szerint az okokat a materializmusban
kell keresni. „A teremtett világ brutális fogyasztása ott kezdődik, ahol nincs Isten,
ahol mi emberek vagyunk a végső tekintély. A teremtés elfecsérelése azért történik,
mivel nem ismerünk el más tekintélyt magunk felett.”
A többi kérdés főleg
lelkipásztori témákat vetett fel. A pápa egyszerűen válaszolt, hivatkozva saját müncheni
érseki tapasztalataira is. Elismerte, hogy korábban inkább szigorú volt, amikor fiataloknak
szolgáltatta ki a szentségeket. De ma se tekintsék válaszait tévedhetetleneknek. „Az
utóbbi évek során megértettem – mondta szó szerint -, hogy Urunk példáját kell követnünk,
aki nagyon nyitott volt az akkori Izrael kisemmizettjeivel szemben, az irgalmasság
Ura volt.” Felvetődött az a probléma is, hogy egyre kevesebb a pap a hívek lelkipásztori
ellátásának követelményeihez viszonyítva. Itt a Szentatya hangsúlyozta hogy a felszentelt
papság helyettesíthetetlen, és hogy a kötelező cölibátus alapvető kifejezése a papi
küldetésnek.
A kérdések között szerepelt még a Sydneyben megrendezett Ifjúsági
Világnap is. Majd egy súlyosan beteg pap kérdésére válaszolva XVI. Benedek – szenvedő
Elődjére is emlékezve – a reményről szóló körlevelét idézve azt mondta, hogy a szenvedés
és a szenvedők elfogadása az emberiesség mértéke.