„Az egyház büszke papjaira, akik szeretik Jézust és a rájuk bízott népet” - Claudio
Hummes bíboros levele a világ papjaihoz
Az ars-i plébános, Vianney Szent János augusztus 4-én esedékes liturgikus ünnepe alkalmából
a Papi Kongregáció prefektusa, Claudio Hummes levélben fordult a világ összes papjához. Az
egyház tudatában van annak, hogy ma nemcsak „ad gentes” misszióra van szükség, hanem
azokon a térségeken és azokban a környezetekben is, ahol a keresztény hit évszázadok
óta meggyökerezett és egyházi közösségek jöttek létre. Missziós evangelizálást kell
folytatni magában a nyájban. Ez a tevékenység azok felé irányul, akiket megkereszteltünk,
de akiket különböző okoknál fogva nem sikerült megfelelő módon evangelizálni, vagy
akik elveszítették kezdeti buzgóságukat és eltávolodtak a hittől. A mai társadalmak
posztmodern kultúrája – amely relativista, szekularizált, agnosztikus és laicista
– szintén nagymértékben kikezdi sokak vallásos hitét.
Az egyház, természeténél
fogva misszionárius. „Kiment a magvető vetni” – idézi Hummes bíboros a világ papjaihoz
írt levelében Jézus, Máté evangéliumából vett szavait. Nem elégszik meg azzal, hogy
az ablakból szórja ki a magvakat, hanem kilép otthonából. Az egyház sem maradhat tétlen.
Nem elégedhet meg azzal, hogy befogadja és evangelizálja azokat, akik keresik őt a
templomokban, közösségekben. Arra van szükség, hogy útnak induljunk és elmenjünk mindenkihez:
az emberekhez, a családokhoz, lakhelyükre, munkahelyükre, az üzemekbe, a szervezetekhez,
az intézményekbe, az emberi társadalom különféle környezeteibe. Erre a misszióra az
egyházi közösség minden tagja meghívást kapott: papok, szerzetesek, világi hívek egyaránt.
Az egyház elismeri, hogy a papok a helyi közösségek mindennapi életének nagy
hajtóerejét jelentik. Ha nem így lenne, nagyon nehéz lenne a misszió teljesítése –
írja a brazil bíboros, majd így: „Kedves paptestvéreim! Nagy gazdagságot jelentetek,
dinamizmust, lelkipásztori és missziós ihletet képviseltek az emberek között, ott,
ahol a megkereszteltek élnek. Ha ti nem szánjátok el magatokat, hogy a „mélyre evezzetek”
(„Duc in altum”), hogy halat fogjatok, mint ahogy erre maga az Úr hív meg bennünket,
semmi nem történik a sürgető küldetés terén, amely „ad gentes” misszió, és amelyre
szükség van az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező országokban is. Az egyház
azonban biztos abban, hogy számíthat rátok, mert tudja, és kifejezetten elismeri,
hogy a papok túlnyomó többsége, az emberi gyengeségek és korlátok ellenére, méltó
hivatására és minden nap életét adja Isten országáért. A papok szeretik Jézus Krisztust
és a rájuk bízott népet, nap, mint nap megszentelődnek szolgálatukkal, és a végsőkig
kitartanak az Úr aratásában”. Hummes bíboros utal rá, hogy a papok egy elenyésző kisebbsége
súlyosan vétkezett. Az egyház megpróbálja az általuk elkövetett rosszat helyrehozni,
egyben örvendezik, mivel büszke lehet papjai túlnyomó többségére, akik jók és nagy
elismerésre méltók.
„A Szent Pál-évben és az Isten Szaváról megrendezésre
kerülő püspöki szinódusra várakozva, amelyet Rómában rendeznek meg októberben, mindnyájan
álljunk készen a sürgető küldetésre” – írja július 15-én kelt levelében Hummes bíboros,
a Papi Kongregáció prefektusa, majd így zárja sorait: „A Szentlélek világítson meg
bennünket, küldjön bennünket a misszióra, támogasson, hogy menjünk és hirdessük továbbra
is a meghalt és feltámadt Jézus Krisztust és országát.”