A hit zarándoklatai - konferencia Lourdes-ban a jelenések 150. évfordulója alkalmából

XVI. Benedek pápa a lourdes-i jelenések 150. évfordulója alkalmából szeptember 12-től 15-ig a franciaországi Mária kegyhelyre zarándokol. A pápalátogatást követően szeptember 17 és 19 között konferenciát szerveznek a zarándoklat és a hit kapcsolatáról.

A kezdeményezést július 29-én, szerdán ismertette a Vatikáni Rádiónál egy sajtókonferencia keretében Renato Boccardo püspök, Vatikánváros Kormányzóságának főtitkára. Az előadásokat és a vele kapcsolatos kerek asztal megbeszéléseket, tanúságtételeket Lourdes város vezetősége és az Aix-en-Provence-i egyetem szervezi. Most összefoglaljuk a kezdeményezést bemutató Boccardo püspök előadását a központi témáról.

A zarándoklatok a hagyományos felfogás szerint egy bizonyos távoli hely (kegyhely) felé tartó menetelések volta, valamiképpen kifejezései annak a meggyőződésnek, hogy az ember homo viator, úton levő ember, mert a földi élet számkivetés, zarándoklat az örök haza felé. A zarándoklatok tehát a hit kifejezései voltak: az ember tudta honnan jön és hová tart. E meggyőződés alapja tehát a bibliai hit volt. Az ószövetségi választott nép a pusztai vándorlás során az örök haza felé tartott, Jézus a megtestesüléssel közöttünk állította fel sátorát, és az Atya felé vándorolt földi élete során, így példaképünk lett, amint a Zsidóknak írt levélben olvassuk: hogy az előttünk levő pályát megfussuk, emeljük fel tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra…A jámbor zsidók zarándoklatának célpontja Jeruzsálem volt. A kereszténység történetében számos szent hely felé rendeztek zarándoklatokat. A II. vatikáni zsinat egyháztana (LG 8) szerint: „az egyház vándorolva járja útjait, a világ üldözi, Isten vigasztalja, az Úr keresztjét és halálát hirdeti, míg el nem jön.

A hagyományos zarándoklatok Jézus, Mária, az apostolok, szentek emlékét őrző szent helyekre, az ima, vezeklés, különböző jámbor gesztusok, pl. ereklyék csókolása, kíséretében, a hit kifejezései voltak. A Lourdes-ba zarándoklók isznak a csodás forrás vizéből, vagy megfürödnek benne gyógyulást keresve. Általában az Istennel való találkozás alkalmai a zarándoklatok: a lényeges az imádás, a háladadás, kérőima, hogy lelki és testi gyógyulás nyerjenek.

Manapság is, a globalizáció korában, amikor világ egyetlen „globális falu” lett, a hívő ember Istenhez fordul. Mert nem tudja elkerülni a szenvedést, megtapasztalja lét törékenységét és a halált. Igaz, hogy Isten mindenütt jelen van, mégis néha lehet őt keresni különleges helyeken, ahol az ima, a liturgia, a bűnbánat kifejezéseivel tanúskodnak a hívők az egyházban üdvözítő művét beteljesítő Krisztusról. Természetesen, hogy a zarándoklat valóban a „kegyelem ideje”legyen, a hívek nevelésére van szükség, hogy bizonyos negatív elemeket, túlzó jámborsági gyakorlatokat kiküszöböljenek.

Ez a lelkipásztorok feladata. Bizonyos közös jámborsági gyakorlatok szükségesek, de ügyelni kell arra is, hogy hívő személyesen találkozzék Istennel és válaszoljon hívására. El kell kerülni bizonyos mágikus, babonás gyakorlatokat, arra kell nevelni a híveket, hogy naponta gyakorolják a szeretetszolgálatot és az igazságosságot, tehát gondolni kell a zarándoklat befejezése utáni hétköznapokra is. Ez vonatkozik pl. az Ifjúsági világnap „zarándoklatára” is.

Boccardo püspök hangsúlyozta: manapság jobban, mint valaha a zarándoklat lelki útjának elő kell mozdítania az egyház építését. Ehhez szükséges a közösségi érzés elmélyítése, a közös lelki tapasztalatok megosztása. Az egyházias érzék a Szentlélek nagy ajándéka, amelyért imádkozni kell. Megemlítjük, hogy a közös zarándoklat az öröm jele és megtapasztalása is, ahogy a zsoltár a Jeruzsálembe zarándoklókról írta. Érdekes az is, hogy annak a hegynek, amelyre Santiago de Compostela kegyhelye épült, az öröm hegye nevet adták. monte del gozo.

Boccardo püspök végkövetkeztetése. Az egyház felelőssége és lehetősége, hogy olyan egyetemes emberi valóság, mint a zarándoklat, a kegyelem, a megtérés, a szeretetközösség és a világ számára a megújulás eszköze legyen. Krisztus vendég és zarándok közöttünk , aki velünk halad , mint a Feltámadott az emmauszi tanítványokkal, hogy az élet igéjével és kenyerével tápláljon bennünket, hogy örömhírének hirdetői legyünk.