A pápa engedélyezte Fernando Lugo államelnök, volt paraguayi püspök laicizálását

Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa és a dikasztérium titkára, Francesco Monterisi érsek aláírásával Paraguayban az apostoli nunciatúra július 30-án közzétette azt a dekrétumot, amely kimondja Fernando Lugo, San Pedro volt püspöke klerikusi állapotának elvesztését. A volt főpásztor, akit ez év április 20-án megválasztottak a latin-amerikai ország elnökévé, augusztus 15-én lép hivatalba.

A dokumentum emlékeztet rá: Fernando Lugo 2006. december 18-án kérte laicizálását, hogy jelöltethesse magát a köztársasági elnökválasztáson. A szentszéki hatóságok, az Egyházi Törvénykönyv 285. kánonjának harmadik paragrafusa, illetve a 287. kánon második paragrafusa szerint jártak el, amikor úgy döntöttek, hogy felfüggesztik Fernando Lugo-t papi szolgálatából. Előzőleg megpróbálták rábeszélni a főpásztort, hogy hagyjon fel a politikával. Azáltal, hogy Fernando Lugo püspököt megválasztották a Paraguayi Köztársaság elnökének, szükségessé vált kérelme felülvizsgálása – írja a dekrétum. Ezt kívánja az ország java, valamint az, hogy világos különbséget lehessen tenni a köztársasági elnöki tisztség, és a püspöki szolgálat gyakorlata között.

A püspöki kongregáció dokumentuma végül a következőkről tájékoztat: XVI. Benedek pápa, miután figyelmesen megvizsgált minden körülményt, engedélyezte Fernando Lugo klerikusi állapotának és az ezzel együtt járó jogoknak az elvesztését, valamint felmentette őt az Isteni Ige Társaságában letett szerzetesi fogadalmak és a nőtlenség kötelezettsége alól. A pápa egyben arra buzdítja Fernando Lugo-t, hogy maradjon hű katolikus vallásához és éljen az evangéliumnak megfelelően.

A paraguayi nunciatúra emlékeztet rá, hogy Ferenando Lugo esetében minden egyházi döntés kizárólag kánonjogi és lelkipásztori indokok alapján született. Az egyház továbbra is fenntartja kapcsolatait a latin-amerikai ország polgári hatóságaival, a II. vatikáni zsinat „Gaudium et Spes” k. lelkipásztori konstitúciójának megfelelően, amely kimondja: „A politikai közösség és az egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, más-más címen”.