"VI. Pál körlevele prófétai volt" - nyilatkozta Rino Fisichella érsek a "Humanae vitae" enciklikáról

A „Humanae vitae” körlevél megjelenésének 40. évfordulója alkalmából interjút adott Rádiónknak Rino Fisichella, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, a Pápai Lateráni Egyetem rektora. Most összefoglaljuk VI. Pál enciklikájáról mondott szavait.

VI. Pál teljesíteni akarta a II. vatikáni zsinat kívánságát. Mindenekelőtt tehát látnunk kell a folytonosságot a „Humanae vitae” tanítása és a zsinati atyák kívánságai között, akik azt kérték, hogy a pápa fejtse ki tanítását a születésszabályozás tisztességes módjáról. Véleményem szerint – mondta az érsek - az enciklika két lényeges alapelvet követ. Az első a természettörvény, amely igazi elismerése a személyek egyenlőségének, mert tiszteletben tartja a természet rendjét, kizárja a technikai beavatkozást. Az élet átadása teljes szabadságban történhet, és az igazi szerelem kifejezése lehet. A második alapelv: felhívás a felelősségre. Ne feledjük, hogy a „Humanae vitae” „felelős atyaságról és anyaságról” beszél, tehát nem a véletlenre bízza a választást, hanem a felelős szabad döntésre sarkallja a szülőket. A körlevél tehát széles látókörű volt.

A „Humanae vitae” közzététele előtt VI. Pál felállított egy bizottságot, hogy mélyrehatóan tanulmányozza a problémát. E bizottságnak két dokumentuma született: a többség és a kisebbség véleménye. VI. Pál hosszú reflexió után a kisebbség dokumentumát fogadta el, tehát tanítása teljes folytonosságban maradt azzal, amit az egyház mindig és mindenütt hitt és tanított. Nem feledhetjük, hogy az enciklika 1968-ban jelent meg, és rögtön ellentmondás jele lett. De VI. Pál nagy bátorsággal hangsúlyozta a hagyományos tanítás folytonosságát, elsősorban ezt az alapelvet: az igazságot nem a többség határozza meg, hanem az evangéliumhoz és az egyház tanításához való hűség. Az ember akkor teljesen önmaga, amikor megőrzi mély egységét, nem lehet elválasztani egymástól a lelket és a testet, nem lehet elszakítani az életet és a szexuális tapasztalatot a szerelem tapasztalatától. Mert ha ilyen kettősség jön létre, ha már nincs meg a mély egység, akkor a személy értéke csökken, a test tárggyá válik és a másik személy a partner önzésének eszközévé válik. Ez pedig igazságtalan.
VI. Pál körlevele prófétai volt, ma is elfogadja ezt a tanítást sok tudós és filozófus, akik a technológiai és tudományos felfedezések fényénél mérlegelték azt.
Továbbra is érvényesek a „Humanae vitae” antropológiai és etikai alapigazságai: a személy méltósága, a cselekedetek szabadsága mindig és mindenhol, a felelős gyermeknemzés. A tudománynak haladnia kell, de amikor az emberi életet érinti, mindig tiszteletben kell tartani Istennek ezt az ajándékát, mert mindannyian Őneki tartozunk hálával.