2008-07-25 16:20:03

Negyven évvel ezelőtt jelent meg VI. Pál Humanae vitae kezdetű körlevele – P. Szabó Ferenc jegyzete


Az évfordulóról megemlékezik az Osservatore Romano július 25-i számának vezércikkében Giovanni Maria Vian, a napilap igazgatója is. A körlevél megjelenésekor és később is erőteljes bírálatot váltott ki, főleg mivel elutasította a mesterséges születésszabályozást.

VI. Pál az általa kijelölt bizottság kisebbségének a hagyományos véleményét fogadta el: a házasságban minden egyes nemi aktusnak nyitottnak kell maradnia a gyermekáldásra, kellő indokokkal csak a természetes születésszabályozást lehet alkalmazni, vagyis a házasfelek egyesülését a nő terméketlen periódusára korlátozni.

Az enciklika kidolgozásakor a pápa által kijelölt szakbizottság „haladóbb” többsége azon a véleményen volt, hogy a házasságnak, a hitvesek szerelmi kapcsolatának lényegileg az új élet nemzésére kell irányulnia, de ez a házasság egészére, nem pedig minden egyes aktusra vonatkozik. Ebből az ún. totalitás-elvből kiindulva tettek javaslatokat a felelősségteljes születésszabályozásra vonatkozóan.

A pápa a kisebbség hagyományos álláspontját fogadta el. De most már ők sem beszéltek a házasság elsődleges céljáról (gyermeknemzés) és másodlagos céljáról, a kölcsönös kiegészülésről, szerelmi kapcsolatról. Ez a régi megkülönböztetés ugyanis a szexuális élet, a házasfelek szerelmi kapcsolatának egy bizonyos lebecsülését fejezte ki.

A közvéleményben felületesen csak úgy emlegették a pápai körlevelet, hogy „a fogamzásgátló tabletta” enciklikája. Valójában VI. Pál a zsinat szellemében kifejtette a szerelem és a házasság perszonalista szemléletét. Modern teológusok is hangsúlyozták, hogy a szexualitás természetéből kiolvashatunk bizonyos erkölcsi elveket: a nemi egyesülés dinamizmusába be van írva az új élet nemzése. Ezért el kell vetni a homoszexualitást. A „felelős atyaság” azt jelenti, magyarázza a körlevél, hogy a házasfelek tiszteletben tartják az Isten által akart objektív rendet, és elismerik, hogy felelősek Istennel, önmagukkal, családjukkal és a társadalommal szemben. VI. Pál mindenekelőtt az erkölcsi relativizmust és a hedonizmust akarta kizárni.

Én magam, mint a Vatikáni Rádió munkatársa, részt vettem az enciklika hivatalos bemutatásán 1968. július 29-én a Szentszék sajtótermében, amely zsúfolásig megtelt kíváncsi újságírókkal. A körlevelet bemutató Mons. F. Lambruschini erkölcstantanár első mondata ez volt: „Ez az enciklika nem tévedhetetlen, de a katolikus hívők számára kötelező”, vagyis a Tanítóhivatalnak olyan tekintéllyel bíró lelkipásztori megnyilatkozása, amely minden katolikus hívőtől engedelmességet követel.

Ismeretes, hogy a körlevél ellentmondás jele lett. Tudnunk kell, hogy 1968-ban, a nyugati világban, főleg egyetemisták körében lázongások, kontesztálások törtek ki. Gondoljunk az 1968. májusi párizsi diáklázadásra. A társadalmi forrongások, a tekintély elleni lázadás átcsapott az egyházba is, nemcsak teológusok körébe, hanem – éppen a Humanae Vitae tanítása miatt, amely az emberek mindennapi életét érintette – a hívők körében is sok nehézséget, tiltakozást váltott ki. Egyes püspöki karok körlevelekben igyekeztek irányt mutatni a hívőknek, akik magukra nézve kötelezőnek tartották az enciklika tanítását.







All the contents on this site are copyrighted ©.