Negyven évvel ezelőtt jelent meg VI. Pál Humanae vitae kezdetű körlevele – P. Szabó
Ferenc jegyzete
Az évfordulóról megemlékezik az Osservatore Romano július 25-i számának vezércikkében
Giovanni Maria Vian, a napilap igazgatója is. A körlevél megjelenésekor és később
is erőteljes bírálatot váltott ki, főleg mivel elutasította a mesterséges születésszabályozást.
VI. Pál az általa kijelölt bizottság kisebbségének a hagyományos véleményét
fogadta el: a házasságban minden egyes nemi aktusnak nyitottnak kell maradnia a gyermekáldásra,
kellő indokokkal csak a természetes születésszabályozást lehet alkalmazni, vagyis
a házasfelek egyesülését a nő terméketlen periódusára korlátozni.
Az enciklika
kidolgozásakor a pápa által kijelölt szakbizottság „haladóbb” többsége azon a véleményen
volt, hogy a házasságnak, a hitvesek szerelmi kapcsolatának lényegileg az új élet
nemzésére kell irányulnia, de ez a házasság egészére, nem pedig minden egyes aktusra
vonatkozik. Ebből az ún. totalitás-elvből kiindulva tettek javaslatokat a felelősségteljes
születésszabályozásra vonatkozóan.
A pápa a kisebbség hagyományos álláspontját
fogadta el. De most már ők sem beszéltek a házasság elsődleges céljáról (gyermeknemzés)
és másodlagos céljáról, a kölcsönös kiegészülésről, szerelmi kapcsolatról. Ez a régi
megkülönböztetés ugyanis a szexuális élet, a házasfelek szerelmi kapcsolatának egy
bizonyos lebecsülését fejezte ki.
A közvéleményben felületesen csak úgy emlegették
a pápai körlevelet, hogy „a fogamzásgátló tabletta” enciklikája. Valójában VI. Pál
a zsinat szellemében kifejtette a szerelem és a házasság perszonalista szemléletét.
Modern teológusok is hangsúlyozták, hogy a szexualitás természetéből kiolvashatunk
bizonyos erkölcsi elveket: a nemi egyesülés dinamizmusába be van írva az új élet nemzése.
Ezért el kell vetni a homoszexualitást. A „felelős atyaság” azt jelenti, magyarázza
a körlevél, hogy a házasfelek tiszteletben tartják az Isten által akart objektív rendet,
és elismerik, hogy felelősek Istennel, önmagukkal, családjukkal és a társadalommal
szemben. VI. Pál mindenekelőtt az erkölcsi relativizmust és a hedonizmust akarta kizárni.
Én
magam, mint a Vatikáni Rádió munkatársa, részt vettem az enciklika hivatalos bemutatásán
1968. július 29-én a Szentszék sajtótermében, amely zsúfolásig megtelt kíváncsi újságírókkal.
A körlevelet bemutató Mons. F. Lambruschini erkölcstantanár első mondata ez volt:
„Ez az enciklika nem tévedhetetlen, de a katolikus hívők számára kötelező”, vagyis
a Tanítóhivatalnak olyan tekintéllyel bíró lelkipásztori megnyilatkozása, amely minden
katolikus hívőtől engedelmességet követel.
Ismeretes, hogy a körlevél ellentmondás
jele lett. Tudnunk kell, hogy 1968-ban, a nyugati világban, főleg egyetemisták körében
lázongások, kontesztálások törtek ki. Gondoljunk az 1968. májusi párizsi diáklázadásra.
A társadalmi forrongások, a tekintély elleni lázadás átcsapott az egyházba is, nemcsak
teológusok körébe, hanem – éppen a Humanae Vitae tanítása miatt, amely az emberek
mindennapi életét érintette – a hívők körében is sok nehézséget, tiltakozást váltott
ki. Egyes püspöki karok körlevelekben igyekeztek irányt mutatni a hívőknek, akik magukra
nézve kötelezőnek tartották az enciklika tanítását.