A zarándoklat igazából most kezdődik – P. Horváth Árpád jezsuita visszatekintése a sydneyi Ifjúsági Világtalálkozóra

Egy nappal a katolikus ifjúsági világtalálkozó után, Sydney felett egy kis repülőgép szavakat rajzolt a kék égre: grazie, thanks, danke. Nem tudjuk, ki áll az akció mögött, de mindenki láthatta a kis fehér felhőkből összeálló feliratot, a köszönet és hála szavait azért, amit ez a város a világtalálkozó alatt a sok-sok zarándoknak nyújtott.
Véget ért a 23-ik katolikus ifjúsági világtalálkozó, és most visszatekintve is azt kell mondanunk, az ausztrálok valóban kitettek magukért. A nagyvonalúság, a könnyed hozzáállás, mint ahogy az általános jólét is, különben is jellemző a legkisebb kontinens lakóira, és a híres ausztrál vendégszeretetnek most minden zarándok tanúja lehetett. Mintegy 250 000 regisztrált zarándok érkezett a tengeren túlról összesen 170 országból, és legalább ugyanennyien érkeztek a találkozóra Ausztrália egyéb vidékeiről is.
Jóllehet Sydney valóban nagyváros, a mintegy félmillió zarándok jelenlétét a felhőkarcolók között, Sydney elegáns parkjaiban, a híres Operaház körül, vagy a nagy hídon, amely a város kikötője felett ível át, mindenkinek észre kellett vennie. Tömeget persze máskor is láthattak az ausztrálok, például az ugyancsak legendás olimpiai játékok alatt, de ennyi imádkozó ember egy helyen, azért mégis csak figyelemre méltó esemény.
És Sydney, mint ahogy a világsajtó is, figyelt. Elmúlt egy ifjúsági világtalálkozó fél millió résztvevővel, de nem volt semmi szenzációt keltő botrány, aminek hírértéke lett volna. Azt kell mondanunk, hogy az ifjúsági világtalálkozó alatt szinte minden a jószándék, az ünneplés, a béke, végül pedig a hála jegyében telt. Az a néhány egyház ellenes demonstráció, amelyet jó előre bejelentettek, érdeklődés hiányában, ha nem is maradt el, figyelem nélkül ért véget. Egy helybeli azt mondta nekem az egyik buszon:
„Annyi minden rosszat mondtak és írtak már az egyházról az utóbbi időben, miért kellene éppen most rálicitálni, amikor annyi jó szándékú fiatal jött össze a világ minden tájáról, hogy ünnepeljen és örüljön a közös hitnek.” A fiatalok tanúságtétele, ahogy felvállalták és a zarándok úton megélték a hitüket, bizony csodálkozást váltott ki sok emberből és talán módosította is a korábbi elképzeléseket az egyházról, sőt, talán az előítéleteket is.
XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy az egyház, néha minden látszat ellenére, igen is a fiatalok egyháza. Az egyháznak van egy ilyen fiatalos arca, amivel számolni kell. Az egyház nem csak a nagy múltú és prominens intézmények fenntartója, nem csak szociális intézmény, nem is merő ideológia, hanem élet, élettel teli közösség, egymásra és másokra figyelés. De a sok látványos esemény között az egyház az imádság helye is, és hát imádkozó embereket is lehetett bőven látni Sydney-ben, az ifjúsági világtalálkozó alatt.
Most újra itthon vagyunk, de a zarándoklat igazából most kezdődik. A nagy találkozó élményeivel feltöltődve most mindenki ott tesz tanúságot a hitről, ahol élnie kell, illetve, ahová a küldetése szól. Az egyik csoport, akik megjárták az ifjúsági világtalálkozót, a jövő héten, Szent Ignác napján, tehát július 31-én, egy kis élménybeszámolót tart a pesti Jézus Szíve templomban a Mária utcában. Este 6-kor várunk mindenkit az ünnepi szentmisére, ami után egy zenés, képes, rövid filmekkel megtűzdelt élménybeszámolóra kerül sor.
Horváth Árpád SJ