2008-07-23 16:15:15

Isten működik minden emberben - Interjú Tauran bíborossal a madridi kongresszus után


A napokban hírt adtunk a madridi vallásközi párbeszéddel foglalkozó nemzetközi kongresszusról, amelyen Jean-Louis Tauran bíboros képviselte a Szentszéket a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa elnökeként. A kongresszus a szaúdi király kezdeményezésére ült össze a három monoteista vallás képviselőinek részvételével. Az Osservatore Romano egyik munkatársa interjút készített a bíborossal, amelyet most ismertetünk.

- Milyen lépés történt előre a vallásközi párbeszéd terén?

- Mindenekelőtt jelentős az a tény, hogy Szaúd-Arábia királya kezdeményezte, aki nem csupán államfő, hanem iszlám két legfőbb mecsetének őrzője is. Maga a király úgy gondolja, hogy nincs más út, mit a párbeszéd, hogy a muzulmánok, zsidók és keresztények békében élhessenek. Most első ízben tartottak megbeszélést mind a három vallás képviselői.

- Katolikus nézőpontból milyen képet mutatott az iszlám a kongresszuson?

- Fontosnak találom, hogy azt akarták kiemelni, ami összeköti a három vallást: a hit az egy Istenben, közös meggyőződés arról, hogy valamennyien a teremtett világ megóvására hivattunk, a család értéke, át kell adni az új nemzedéknek az erkölcsi értékeket.

- Az iszlám nyitott magatartása milyen változást hozhat a nemzetközi helyzetben?

- Mindenekelőtt látható, hogy az iszlám a béke vallása, ellentétben a fundamentalista muzulmán iránnyal, a terrorizmus filozófiájával. Ezt a muzulmánok nagy többsége is elismeri. Aki iszlámot terrorista célokra használja, megrontja a vallást. Egyetlen hívő sem helyeselheti ezt a perverzitást, hiszen a vallás lényegéhez tartozik az ima, a szeretet, a testvériség.

- Várható-e javulás a vallásszabadság terén?

- Figyelemre méltó, hogy a madridi záróközlemény nem tesz említést a vallásszabadságról. Én viszont megemlítettem felszólalásomban. Ez azt jelenti, hogy még sok nehézség van bizonyos területeken, például, hogy megértsék a különbséget a kultusz szabadsága és a vallásszabadság között.

- Ön záró felszólalásában három nagyon konkrét célt említett: előmozdítani egymás kölcsönös megismerését, bátorítani a vallások tárgyilagos tanulmányozását és kiképezni a párbeszédre alkalmas személyeket. Miként lehet ezeket megvalósítani?

- A kölcsönös megismeréshez egyre jobban meg kell ismerni a másik hitét, nem csupán barátságról van szó, hanem meg kell tanulni a másik szent szövegeinek olvasását, olvasni teológiai könyveit, amelyek megmagyarázzák a másik hitét. A másik követelmény vagy cél: tudományos tárgyilagossággal mutatni be a vallási tényt, amely a vallások sokfélségében nyilatkozik meg. Mindegyik hívő a saját közösségében éli meg hitét, saját szertartás, nyelv, szokások szerint. Ami pedig a párbeszédre alkalmas személyek kiképzését illeti: a szemináriumokban, szerzetes házakban, katolikus iskolákban, egyetemeken előbb a tanárokat kell kiképezni, hogy a fiatalokat bevezethessék a vallásközi párbeszéd művelésébe.

- Ön szerint az utóbbi években történt-e haladás a vallási tolerancia terén?

- A II. vatikáni zsinat óta minden vallással fejlődött a katolikusok párbeszéde. Amikor megértettük, hogy Isten működik minden emberben, tudjuk, hogy mindig van valami pozitív felfedezni való a másikban. Nemcsak a másik felé menni, hanem igyekezni jobban megérteni és egy darabig vele menni.

- Milyen magatartást kell tanúsítani a vallásközi párbeszédben?

- Sohasem szabad azt a benyomást kelteni, hogy minden vallás többé-kevésbé azonos, mert minden vallásnak megvan a maga sajátossága. De ezt állítjuk: minden hívő, minden istenkereső ugyanazzal a méltósággal rendelkezik, amelyet tisztelni kell. Nem azért, mert vallása igaz vagy hamis, hanem mert emberi személy. Végül is a lényeg az aranyszabály: „Nem tenni a másiknak azt, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek.”









All the contents on this site are copyrighted ©.