Isten működik minden emberben - Interjú Tauran bíborossal a madridi kongresszus után
A napokban hírt adtunk a madridi vallásközi párbeszéddel foglalkozó nemzetközi kongresszusról,
amelyen Jean-Louis Tauran bíboros képviselte a Szentszéket a Vallásközi Párbeszéd
Pápai Tanácsa elnökeként. A kongresszus a szaúdi király kezdeményezésére ült össze
a három monoteista vallás képviselőinek részvételével. Az Osservatore Romano egyik
munkatársa interjút készített a bíborossal, amelyet most ismertetünk.
- Milyen
lépés történt előre a vallásközi párbeszéd terén?
- Mindenekelőtt jelentős
az a tény, hogy Szaúd-Arábia királya kezdeményezte, aki nem csupán államfő, hanem
iszlám két legfőbb mecsetének őrzője is. Maga a király úgy gondolja, hogy nincs más
út, mit a párbeszéd, hogy a muzulmánok, zsidók és keresztények békében élhessenek.
Most első ízben tartottak megbeszélést mind a három vallás képviselői.
- Katolikus
nézőpontból milyen képet mutatott az iszlám a kongresszuson?
- Fontosnak találom,
hogy azt akarták kiemelni, ami összeköti a három vallást: a hit az egy Istenben, közös
meggyőződés arról, hogy valamennyien a teremtett világ megóvására hivattunk, a család
értéke, át kell adni az új nemzedéknek az erkölcsi értékeket.
- Az iszlám nyitott
magatartása milyen változást hozhat a nemzetközi helyzetben?
- Mindenekelőtt
látható, hogy az iszlám a béke vallása, ellentétben a fundamentalista muzulmán iránnyal,
a terrorizmus filozófiájával. Ezt a muzulmánok nagy többsége is elismeri. Aki iszlámot
terrorista célokra használja, megrontja a vallást. Egyetlen hívő sem helyeselheti
ezt a perverzitást, hiszen a vallás lényegéhez tartozik az ima, a szeretet, a testvériség.
-
Várható-e javulás a vallásszabadság terén?
- Figyelemre méltó, hogy a madridi
záróközlemény nem tesz említést a vallásszabadságról. Én viszont megemlítettem felszólalásomban.
Ez azt jelenti, hogy még sok nehézség van bizonyos területeken, például, hogy megértsék
a különbséget a kultusz szabadsága és a vallásszabadság között.
- Ön záró felszólalásában
három nagyon konkrét célt említett: előmozdítani egymás kölcsönös megismerését, bátorítani
a vallások tárgyilagos tanulmányozását és kiképezni a párbeszédre alkalmas személyeket.
Miként lehet ezeket megvalósítani?
- A kölcsönös megismeréshez egyre jobban
meg kell ismerni a másik hitét, nem csupán barátságról van szó, hanem meg kell tanulni
a másik szent szövegeinek olvasását, olvasni teológiai könyveit, amelyek megmagyarázzák
a másik hitét. A másik követelmény vagy cél: tudományos tárgyilagossággal mutatni
be a vallási tényt, amely a vallások sokfélségében nyilatkozik meg. Mindegyik hívő
a saját közösségében éli meg hitét, saját szertartás, nyelv, szokások szerint. Ami
pedig a párbeszédre alkalmas személyek kiképzését illeti: a szemináriumokban, szerzetes
házakban, katolikus iskolákban, egyetemeken előbb a tanárokat kell kiképezni, hogy
a fiatalokat bevezethessék a vallásközi párbeszéd művelésébe.
- Ön szerint
az utóbbi években történt-e haladás a vallási tolerancia terén?
- A II. vatikáni
zsinat óta minden vallással fejlődött a katolikusok párbeszéde. Amikor megértettük,
hogy Isten működik minden emberben, tudjuk, hogy mindig van valami pozitív felfedezni
való a másikban. Nemcsak a másik felé menni, hanem igyekezni jobban megérteni és egy
darabig vele menni.
- Milyen magatartást kell tanúsítani a vallásközi párbeszédben?
-
Sohasem szabad azt a benyomást kelteni, hogy minden vallás többé-kevésbé azonos, mert
minden vallásnak megvan a maga sajátossága. De ezt állítjuk: minden hívő, minden istenkereső
ugyanazzal a méltósággal rendelkezik, amelyet tisztelni kell. Nem azért, mert vallása
igaz vagy hamis, hanem mert emberi személy. Végül is a lényeg az aranyszabály: „Nem
tenni a másiknak azt, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek.”