2008-07-12 18:13:02

Egy emberséges és keresztény Európáért - hivatásszolgálati találkozó Portugáliában


Július 3-tól 6-ig tartott a portugáliai Portóban megrendezett Európai Hivatásszolgálati Találkozó. A rendezvény címe: „A remény szamaritánusai - egy emberséges és keresztény Európa érdekében”
21 ország 98 képviselője vett részt ezen a tanácskozáson. Magyarországot Fülöp Ákos atya, a Hivatásgondozó Intézet titkára képviselte. Janka Ferenc a CCEE főtitkár-helyetteseként vett részt a találkozón. Vele készítettünk interjút: RealAudioMP3

- Mit kell tudni röviden az „In verbo tuo” dokumentumról?

1997-ben „Új hivatások egy új Európa számára” címmel rendeztek egy nagyszabású kongresszust Rómában a Nevelési-, a Keleti- és a Hivatáskongregáció szakértőinek, továbbá 37 európai ország 253 delegátusának részvételével. A rendezvény egy 105 oldalas záródokumentumot adott ki , melynek címe: „A te szavadra” – „In verbo tuo”.
A mostani tanácskozás az azóta megtett út elemzését és az új kihívások feltérképezését tűzte ki céljául.

- Milyen szerkezete és üzenete volt a mostani találkozónak?

A szakértői előadások a dokumentum történelmi, filozófiai antropológiai, hivatás-pszichológiai és pasztorális vonatkozásait elemezték és ezek fényében adtak értékes szempontokat.
A nyelvi-csoportos megbeszélések és az országos, regionális és plébániai szintű tapasztalatokat bemutató előadások a hivatás-pasztoráció gyakorlati megvalósulását mutatták be.
A közösen végzett imádságok, a szentmisék és a vasárnapi fatimai zarándoklat pedig minden emberi és keresztény hivatás forrásához vezettek vissza bennünket: az életünket átformálni szándékozó Isten emberszeretetéhez.

- Manapság sokat hallunk az európai hivatások válságáról. Mit gondol erről?

Bertold Brecht írja egy novellájában:

Mielőtt feltennéd a kérdést, van-e Isten, arra válaszolj, hogy hajlandó lennél-e változtatni az életeden, ha lenne.
Ha nem, felesleges a kérdéssel foglalkoznod. Ha igen már el is kezdted keresni őt.

Mély igazság húzódik meg e rövid sorok mögött. Az istenkérdés és az ember életvitelének a szükségszerű kapcsolata. Többek között ez lehet egy lényeges pont, amin a keresztény hivatások múltak és múlnak. Azt gondolom, érdemes mindnyájunknak komolyan elgondolkozni ennek a jelentőségén.

- Sok mai fiatal még az istenkérdésig sem jut el, nemhogy a hivatás kérdéséig. Nekik mit üzenhet, őket mire hívhatja az Egyház, a hivatáspasztoráció?

Az előbbi gondolatmenetből világosan kitűnik: az istenkérdés komolyan vételének az életvitelemre hatással kell lennie. Ebből azonban nem következik az, hogy az istenkérdéssel való foglalkozás, a hivatás vagy az elkötelezettség kérdése fura vagy kiváltságos kevesek kiváltsága esetleg „bogara” lenne, ami nélkül is nagyon jól meg lehet lenni.
Az ember minden döntésével vagy döntései halogatásával is alakítja, változtatja az életét. „Aki nem gyűjt velem, az szétszór” – mondja Jézus. Életfelfogásunknak egyéni és közösségi szinten egyaránt szükségszerű következményei vannak: „a jó fa jó gyümölcsöt terem a rossz fa rossz gyümölcsöt”.
Az egyén és a közösség megtermi hitének, becsületességének, szorgalmának gyümölcseit, vagy learatja önzésének, önhittségének és mulasztásainak hiányosságait - történelmünk bizonysága szerint gyakran a borzalmait is.
Az életem, az életünk alakulásának, alakításának kérdése minden kor minden embere számára megkerülhetetlen kérdés, kötelező feladat marad tehát még akkor is, ha sokan nem tudatosítják ezt. Különösen igaz ez a fiatalokra.
Gondolatébresztő befejezésként hadd idézzem Devecseri Gábor: Kettő című versét, amelyet a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból ballagó diákokként osztálytársaimmal – mintegy iránytűként - a meghívónkra választottunk:

Fiatalnak és szépnek és jónak lenni jó,
öregnek és betegnek lenni rossz.

 
De aggnak és betegnek és jónak lenni jó,
fiatalnak és épnek és rossznak lenni irtózat.

 
Ez az élet két tanítása. Az elsőt mindenki tudja,
és aki a másodikat is, az az ember.








All the contents on this site are copyrighted ©.