Szerdai általános kihallgatás: a pápa katekézise Szent Maximosz Hitvalló tanításáról

Szerdán délelőtt fél tizenegy órakor kezdte XVI. Benedek pápa az általános kihallgatást a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer zarándok jelenlétében. Katekézisét ezúttal is az egyházatyák világából merítette, ez alkalommal a patrisztikus kor végéről Szent Maximosz Hitvallóra fordította figyelmét, aki a „hitvalló” jelzőt az utókortól a Krisztusba vetett hite és a róla szóló tanúságtétele miatt érdemelte ki.

A pápa mindenekelőtt Maximosz Hitvalló rövid életrajzát ismertette: 580-ban született Jézus földjén, egy kolostorban nevelkedett, majd a Kis-Ázsiába behatoló pogány népvándorlás elől Észak-Afrikába menekült, ahonnét később Rómába érkezett. Nagy erővel lépett fel korának vitatott teológiai kérdéseiben. Az alapvető kérdés így vetődött fel számára: „Milyen mértékben volt Krisztus valóságos ember? Miként lehet egy az ember és az Isten?”. Azért, hogy Krisztus egységet megőrizzék, sokan azt válaszolták: nem volt neki emberi akarata, mert az emberi akaratot az isteni akarat pótolta ki. Egy akarat nélküli ember azonban valójában egy „amputált” lény, nem is valóságos ember, ennek megfelelően így nem lehet az egységet megmagyarázni - vélekedett Szent Maximosz Hitvalló a kérdésről. Az ember és az Isten közötti egységet nem lehet „amputálással” elérni. Ahhoz, hogy az Istennel egyesülhesen, az embernek „egésznek” kell lennie, először is önmagában, aztán az Istennel. Krisztusnak az Olajfák hegyi drámájában - ahol így szól: „mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg” - Maximosz Hitvalló éppen erre az emberi akaratra mutatott rá. Az ember éppen nem az Isten ellenében mondott „nem”-mel, hanem a szabad akarattal kinyilvánított „igen”-je révén válik eggyé Isten akaratával. Ezt az utat az Úr maga végigjárta, tehát nem az öncsonkítás útját választotta és így lett a mi teljes egzisztenciánk modellje.

Benedek pápa Maximosz Hitvalló teológiáját korunk egyik nagy teológusáéhoz hasonlította: Hans Urs von Balthasar fogalmazta meg a huszadik század fogalmaival Maximosz Hitvalló nézeteit: a szabad akarattal kimondott teljes „igen”-jével az ember ”Isten dicsőségébe” lép és ezáltal isten-dicsérete „kozmikus liturgiává” szélesedik. Tanítását Maximosz Hitvalló a császári politika önkényével szemben is megvédelmezte, ezért száműzetésbe küldték, majd elítélték: igazságot hirdető nyelvét kitépték, Szentírást tartó jobb kezét levágták és így halt bele szenvedéseibe 662-ben a Fekete-tenger partján fekvő Kholkisz-ban.

Katekézise végén Benedek pápa Maximosz Hitvalló erkölcsi magatartását napjainkra alkalmazva kijelentette: Krisztust ma is a maga teljességében kell hirdetnünk, mindenféle redukció vagy kompromisszum nélkül. Az ő teljes „igen”-je világosan mutatja, miként kell választ adni az összes többi értékre. Gondoljunk csak a ma joggal védelmezett értékekre mint a tolerancia, a szabadság és a párbeszéd. Ám az a tolerancia, mely nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között, kaotikussá lesz és önmagát pusztítja el. Hasonlóképpen a szabadság is, ha nem tiszteli mások szabadságát és ha nem találja meg a másokat megillető szabadság közös mértékét, anarchikussá válik és szétrombolja a tekintélyt. A párbeszéd pedig, amely nem tudja miről is akar dialógust folytatni, valójában üres fecsegéssé válik. Mindezen nagy és alapvető értékek csak akkor maradhatnak fenn, ha van nekik egy közös vonatkoztatási pontjuk, mely egyesíti őket és valódi azonosságot ad nekik.

XVI. Benedek pápa közvetlenül a kihallgatás előtt áldotta meg a Vatikánban Orione Szent Lajos szobrát, melyet a Szent Péter bazilika egyik külső szabad fülkéjébe helyeznek el. 2004. május 16-án avatta szentté II. János Pál pápa Don Orionét, akinek lelki családjából mintegy 2500-an érkeztek a kihallgatásra. A kihallgatás végén Benedek pápa hozzájuk intézett szavait: Alapítótok szobrának a megáldása megújult ösztönzést adjon nektek, hogy Orione Szent Lajos nyomdokain járjatok, amiként ő maga mondta: „Péter utódához vigyétek a kicsiket, az alázatosakat, a szegény munkásokat, az élet elvetettjeit, akik oly drágák Krisztusnak és Jézus egyházának igazi kincsei”.
Carrarai fehér márványból Alessandro Romano szobrászművész készítette a közel öt és fél méter magas, 25 tonna súlyú szobrot, mely azt ábrázolja, amint Orione Szent Lajos jobbjával a világnak nyújtja az evangéliumot ezzel a felirattal: „Csak a szeretet menti meg a világot”.