Az állandó szentségimádás megújító erejét és a papképzés fontosságát emelték ki a
bíborosok a quebeci eucharisztikus kongresszus első munkanapján
Munkatársunk, Somogyi Viktória jelenti Kanadából:
Az Eucharisztia
Isten legnagyobb ajándéka – ez volt a mottója a hétfői programoknak. Ezt a napot az
észak-amerikai kontinensnek szentelték az összejövetel résztvevői. Nemcsak az Expocité
területén, ahol a programok zajlanak, de városszerte is találkozunk a 49. nemzetközi
eucharisztikus kongresszus logójával. Az óriásplakátok mellett ez annak is köszönhető,
hogy a város különböző pontjairól reggelenként a programokra igyekvő résztvevők nyakukban
hordják belépőkártyájukat, népszerűsítve az arany és piros, erős jelképes értelemmel
bíró emblémát. A köralakú logót – amely az ostya, Krisztus testének vizuális megjelenítésére
szolgál – egy kereszt osztja négy részre. Ez egyben a megtört kenyeret szimbolizálja,
az Oltáriszentségben való osztozást. A köralak másik értelme a Föld bolygóra és a
négy égtájra való utalás. Az emblémában felismerhető egy hajó körvonala is, amely
az egyetemes egyházat, Péter halászhajóját jelképezi. Ez Quebec városának címerében
is szerepel. Az első püspök és a misszionáriusok ugyanis a Szent Lőrinc folyón érkeztek
a településre, hogy elhozzák a keresztény hitet az embereknek.
Az arany és
a piros szín a kenyeret és a bort jelenti, egybeolvadásuk Isten ajándékát testesíti
meg. Ezen túl Francois de Laval jezsuita, Észak-Amerika és Mexikó első püspöke címerének
meghatározó színei is. Mivel egyben a Földet is ábrázolja annak teljességében, a logó
felhívja figyelmünket a világ életére és az eucharisztikus kongresszus egyetemes jellegére
is. Itt jegyezzük meg, hogy az eucharisztikus kongresszus hétfői napját a Francois
de Laval személyéről való megelmékezésnek is szentelték. 349 évvel ezelőtt ezen a
napon érkezett ugyanis meg Új Franciaország, a mai Kanada területére. A különböző
rendezvények, kiállítások emlékeztetnek arra a spirituális örökségre, amelyet a misszionáriusok
hagytak az utókorra, és arra hívják a fiatalokat és a kongresszusra érkezett zarándokokat,
hogy váljanak az Evangélium tanúságtevőivé Krisztus nyomában haladva.
Hétfőn
délután Pierre André Fournier, quebeci segédpüspök megáldotta azt a keresztet, amely
a város egyik temploma előtt mostantól emléket állít Quebec city alapítása 400. évfordulójának,
a 49. nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak és megemlékezik Boldog Francois de
Laval halálának 300., püspökké szentelésének pedig 350. évfordulójáról. A nemzetközi
összejövetel szervezői arra ösztönzik a zarándokokat és a város lakóit, hogy a hét
során látogassanak el a Saint-Michel de Sillery templom előtti téren felállított kereszthez
és róják le tiszteletüket egy csokor virággal.
„Az egyház Krisztustól kapta
az Eucharisztiát, nem mint egy értékes ajándékot a sok közül, hanem mint a legnagyobb
ajándékot. Önmagát, saját személyét adta nekünk – jelentette ki Mark Ouellet bíboros,
a kongresszus elnöke. Ennek a szellemében tartotta meg katekézisét hétfőn délelőtt
Donald W. Wuerl washingtoni érsek és Jean Vanier, a Bárka közösség világszintű hálózatának
alapítója, aki lelkes közönség előtt tett tanúságot hitéről.
A hétfő délutáni
programok során került sor arra az ülésre, amelyen lelkipásztori kérdéseket vittattak
meg bíborosok „Az Eucharisztia életereje a világ körül” címmel. A Francois de Laval
pavilonban összegyűlt nagyszámú hallgatóság betekintést nyert a különböző kontinensek
helyi egyházának jelenébe.
A főpásztorok közül Ricardo J. Vidal bíboros,
a fülöp-szigeteki Cebu érseke kiemelte, hogy bár a szekularizáció jelensége nem
sújtja az országot, a hívek vallásos buzgalma sajnos nem alakul át a szolidaritás,
a társadalmi kérdések iránti érzékenységgé. A világiak képzésére és a papi fegyelem
fontosságára hívta fel a figyelmet. Théodore-Adrien Sarr bíboros,
dakari érsek az afrikai kontinens problémái közül hangsúlyozta, hogy a nagy távolságok
és a szegénység miatt sokan nem tudnak eljutni a vasárnapi szentmisére. Terjednek
a szekták, ami az evangelizáció szükségességét vonja maga után. A helyi papság képzését,
a liturgikus inkulturációt, a liturgia helyes bemutatására való felkészítést helyezte
a középpontba. Fontos a szertartások során használt énekek megválogatása, a jó homília
elkészítése. Majd az Eucharisztia és a mindennapi élet közötti kapcsolat összefüggésére
mutatott rá. Az Oltáriszentség tisztelete ugyanis a megbocsátás, a szolidaritás és
a szeretet felé vezérel bennünket.
Az indiai Telesphore Placidus Toppo
bíboros, Ranchi érseke az ázsiai kontinensen rohamosan terjedő állandó
szentségimádás jelenségére világított rá. Nagyra értékelte a plébániai életre gyakorolt
fantasztikus hatását, megújító erejét.
Jean-Pierre Ricard bíboros, bordeaux-i
érsek Európa erősen szekularizált világáról beszélt. Ebben a helyzetben a francia
egyház, ahol a hívek 5%-a jár vasárnap szentmisére, új kezdeményezésekkel igyekszik
változtatni a helyzeten. A hívek képzésére, a liturgiai felkészítésre helyeznek nagy
hangsúlyt. Igyekeznek ráébreszteni a híveket az Eucharisztia fontosságára, a szentmisében
a hálaadásra és arra a kölcsönösségre, hogy nemcsak nekünk van szükségünk Jézusra,
hanem Jézusnak is fontos, hogy találkozzon tanítványaival. Vissza kell térnünk ahhoz
a tanúságtételhez, amely az első keresztény közösségeket jellemezte. A francia helyi
egyház a családok bevonásával a vasárnapi szentmisébe arra serkenti híveit, hogy másként
éljék meg ezt a napot és elmélkedjenek a keresztény értékekről. A szentmise célja,
hogy találkozzunk saját hitünkkel, belső valóságunkká váljon az eucharisztikus ima.
Fel kell újra fedezni az Oltáriszentség tiszteletét, és nagyon fontos az állandó szentségimádás
szerepe a katolikus közösségekben.
Justin Francis Rigali bíboros, Philadelphia
érseke örömmel számolt be arról, hogy az Egyesült Államokban a hívek közel 50%-a
veszt részt a vasárnapi szentmisén. Felmérések szerint az amerikaiak számára ez a
hit alapvetően meghatározó élménye és a hálaadás eszköze Istennek. Isten jelenlétének
megtapasztalása, az elmélkedés és az ima nagyon fontos a híveknek. A szentmisén való
részvétel, a szentírás olvasása és nem utolsó sorban a lelkes, elkötelezett papok
jelentős hatást gyakorolnak életükre. A spirituális fejlődés szempontjából pedig alapvető
fontosságú a rendszeres szentáldozás. Ugyanakkor szükséges hangsúlyozni a szentségekhez
járulás feltételeit is. Rigali bíboros rámutatott ezután arra, hogy az Egyesült Államokban
nagy arányban terjed az imaórák és az állandó szentségimádás jelensége. Fontosnak
tartja a liturgia során felhasznált énekek szövegének újravizsgálatát és, hogy a zenedarabok
összhangban legyenek a szertartás jellegével és tiszteletben tartsák azt. Az Eucharisztiát
az igazságosság és a szeretet eszközének kell tekinteni, amely erkölcsi átalakulást
eredményez a hívekben.
A keddi nap mottója „Az Eucharisztia mint a húsvéti
misztérium emléke”. A délelőtt folyamán Philipp Barbarin bíboros, lyoni érsek tart
katekézist, majd Nicolas Buttet atya, az „Eucharistein” Testvériség alapítója tesz
tanúságot. A közösség Assisi Szent Ferenc ihletésére jött létre, az evangéliumi egyszerűség
és a teljes Istenre hagyatkozás jellemzi. A közösség élete az Eucharisztiában jelenlevő
Krisztus köré szerveződik. Délelőtt 11 órakor Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek
mutat be szentmisét. Délután különböző témákról tartanak műhelybeszélgetéseket a kongresszus
résztvevői. Ezek között szerepel az „Eucharisztia és a testvériség”, „Szűz Mária a
quebeci egyház korai szakaszában”, „Péter, Júdás és az Oltáriszentség”.