2008-06-17 16:15:39

Az állandó szentségimádás megújító erejét és a papképzés fontosságát emelték ki a bíborosok a quebeci eucharisztikus kongresszus első munkanapján


Munkatársunk, Somogyi Viktória jelenti Kanadából: RealAudioMP3

Az Eucharisztia Isten legnagyobb ajándéka – ez volt a mottója a hétfői programoknak. Ezt a napot az észak-amerikai kontinensnek szentelték az összejövetel résztvevői. Nemcsak az Expocité területén, ahol a programok zajlanak, de városszerte is találkozunk a 49. nemzetközi eucharisztikus kongresszus logójával. Az óriásplakátok mellett ez annak is köszönhető, hogy a város különböző pontjairól reggelenként a programokra igyekvő résztvevők nyakukban hordják belépőkártyájukat, népszerűsítve az arany és piros, erős jelképes értelemmel bíró emblémát. A köralakú logót – amely az ostya, Krisztus testének vizuális megjelenítésére szolgál – egy kereszt osztja négy részre. Ez egyben a megtört kenyeret szimbolizálja, az Oltáriszentségben való osztozást. A köralak másik értelme a Föld bolygóra és a négy égtájra való utalás. Az emblémában felismerhető egy hajó körvonala is, amely az egyetemes egyházat, Péter halászhajóját jelképezi. Ez Quebec városának címerében is szerepel. Az első püspök és a misszionáriusok ugyanis a Szent Lőrinc folyón érkeztek a településre, hogy elhozzák a keresztény hitet az embereknek.

Az arany és a piros szín a kenyeret és a bort jelenti, egybeolvadásuk Isten ajándékát testesíti meg. Ezen túl Francois de Laval jezsuita, Észak-Amerika és Mexikó első püspöke címerének meghatározó színei is. Mivel egyben a Földet is ábrázolja annak teljességében, a logó felhívja figyelmünket a világ életére és az eucharisztikus kongresszus egyetemes jellegére is.
Itt jegyezzük meg, hogy az eucharisztikus kongresszus hétfői napját a Francois de Laval személyéről való megelmékezésnek is szentelték. 349 évvel ezelőtt ezen a napon érkezett ugyanis meg Új Franciaország, a mai Kanada területére. A különböző rendezvények, kiállítások emlékeztetnek arra a spirituális örökségre, amelyet a misszionáriusok hagytak az utókorra, és arra hívják a fiatalokat és a kongresszusra érkezett zarándokokat, hogy váljanak az Evangélium tanúságtevőivé Krisztus nyomában haladva.

Hétfőn délután Pierre André Fournier, quebeci segédpüspök megáldotta azt a keresztet, amely a város egyik temploma előtt mostantól emléket állít Quebec city alapítása 400. évfordulójának, a 49. nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak és megemlékezik Boldog Francois de Laval halálának 300., püspökké szentelésének pedig 350. évfordulójáról. A nemzetközi összejövetel szervezői arra ösztönzik a zarándokokat és a város lakóit, hogy a hét során látogassanak el a Saint-Michel de Sillery templom előtti téren felállított kereszthez és róják le tiszteletüket egy csokor virággal.

„Az egyház Krisztustól kapta az Eucharisztiát, nem mint egy értékes ajándékot a sok közül, hanem mint a legnagyobb ajándékot. Önmagát, saját személyét adta nekünk – jelentette ki Mark Ouellet bíboros, a kongresszus elnöke. Ennek a szellemében tartotta meg katekézisét hétfőn délelőtt Donald W. Wuerl washingtoni érsek és Jean Vanier, a Bárka közösség világszintű hálózatának alapítója, aki lelkes közönség előtt tett tanúságot hitéről.

A hétfő délutáni programok során került sor arra az ülésre, amelyen lelkipásztori kérdéseket vittattak meg bíborosok „Az Eucharisztia életereje a világ körül” címmel. A Francois de Laval pavilonban összegyűlt nagyszámú hallgatóság betekintést nyert a különböző kontinensek helyi egyházának jelenébe.

A főpásztorok közül Ricardo J. Vidal bíboros, a fülöp-szigeteki Cebu érseke kiemelte, hogy bár a szekularizáció jelensége nem sújtja az országot, a hívek vallásos buzgalma sajnos nem alakul át a szolidaritás, a társadalmi kérdések iránti érzékenységgé. A világiak képzésére és a papi fegyelem fontosságára hívta fel a figyelmet.
 
Théodore-Adrien Sarr bíboros, dakari érsek az afrikai kontinens problémái közül hangsúlyozta, hogy a nagy távolságok és a szegénység miatt sokan nem tudnak eljutni a vasárnapi szentmisére. Terjednek a szekták, ami az evangelizáció szükségességét vonja maga után. A helyi papság képzését, a liturgikus inkulturációt, a liturgia helyes bemutatására való felkészítést helyezte a középpontba. Fontos a szertartások során használt énekek megválogatása, a jó homília elkészítése. Majd az Eucharisztia és a mindennapi élet közötti kapcsolat összefüggésére mutatott rá. Az Oltáriszentség tisztelete ugyanis a megbocsátás, a szolidaritás és a szeretet felé vezérel bennünket.

Az indiai Telesphore Placidus Toppo bíboros, Ranchi érseke az ázsiai kontinensen rohamosan terjedő állandó szentségimádás jelenségére világított rá. Nagyra értékelte a plébániai életre gyakorolt fantasztikus hatását, megújító erejét.

Jean-Pierre Ricard bíboros, bordeaux-i érsek Európa erősen szekularizált világáról beszélt. Ebben a helyzetben a francia egyház, ahol a hívek 5%-a jár vasárnap szentmisére, új kezdeményezésekkel igyekszik változtatni a helyzeten. A hívek képzésére, a liturgiai felkészítésre helyeznek nagy hangsúlyt. Igyekeznek ráébreszteni a híveket az Eucharisztia fontosságára, a szentmisében a hálaadásra és arra a kölcsönösségre, hogy nemcsak nekünk van szükségünk Jézusra, hanem Jézusnak is fontos, hogy találkozzon tanítványaival. Vissza kell térnünk ahhoz a tanúságtételhez, amely az első keresztény közösségeket jellemezte. A francia helyi egyház a családok bevonásával a vasárnapi szentmisébe arra serkenti híveit, hogy másként éljék meg ezt a napot és elmélkedjenek a keresztény értékekről. A szentmise célja, hogy találkozzunk saját hitünkkel, belső valóságunkká váljon az eucharisztikus ima. Fel kell újra fedezni az Oltáriszentség tiszteletét, és nagyon fontos az állandó szentségimádás szerepe a katolikus közösségekben.

Justin Francis Rigali bíboros, Philadelphia érseke örömmel számolt be arról, hogy az Egyesült Államokban a hívek közel 50%-a veszt részt a vasárnapi szentmisén. Felmérések szerint az amerikaiak számára ez a hit alapvetően meghatározó élménye és a hálaadás eszköze Istennek. Isten jelenlétének megtapasztalása, az elmélkedés és az ima nagyon fontos a híveknek. A szentmisén való részvétel, a szentírás olvasása és nem utolsó sorban a lelkes, elkötelezett papok jelentős hatást gyakorolnak életükre. A spirituális fejlődés szempontjából pedig alapvető fontosságú a rendszeres szentáldozás. Ugyanakkor szükséges hangsúlyozni a szentségekhez járulás feltételeit is. Rigali bíboros rámutatott ezután arra, hogy az Egyesült Államokban nagy arányban terjed az imaórák és az állandó szentségimádás jelensége. Fontosnak tartja a liturgia során felhasznált énekek szövegének újravizsgálatát és, hogy a zenedarabok összhangban legyenek a szertartás jellegével és tiszteletben tartsák azt. Az Eucharisztiát az igazságosság és a szeretet eszközének kell tekinteni, amely erkölcsi átalakulást eredményez a hívekben.

A keddi nap mottója „Az Eucharisztia mint a húsvéti misztérium emléke”. A délelőtt folyamán Philipp Barbarin bíboros, lyoni érsek tart katekézist, majd Nicolas Buttet atya, az „Eucharistein” Testvériség alapítója tesz tanúságot. A közösség Assisi Szent Ferenc ihletésére jött létre, az evangéliumi egyszerűség és a teljes Istenre hagyatkozás jellemzi. A közösség élete az Eucharisztiában jelenlevő Krisztus köré szerveződik. Délelőtt 11 órakor Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek mutat be szentmisét. Délután különböző témákról tartanak műhelybeszélgetéseket a kongresszus résztvevői. Ezek között szerepel az „Eucharisztia és a testvériség”, „Szűz Mária a quebeci egyház korai szakaszában”, „Péter, Júdás és az Oltáriszentség”.









All the contents on this site are copyrighted ©.