Az iszlám és a párbeszéd - P. Federico Lombardi SJ jegyzete

Amikor a szaúdi király eljött a Vatikánba, hogy látogatást tegyen a pápánál, arról a tervéről beszélt, hogy párbeszédet akar indítani a nagy egyistenhívő vallások között - kezdi vezércikkét a Vatikáni Televíziós Központ szombaton jelentkező "Octava dies" - című műsorában a jezsuita igazgató, majd hozzáteszi: Akkor nagyon általánosnak tűnt a kezdeményezés. Az uralkodó azonban tovább folytatta az utat, többször fölvetette a témát. Az elmúlt napokban pedig a Mekkában megtartott Iszlám Világkonferencia előkészítése volt annak a nagy párbeszédnek, amelyet először az iszlámon belül, majd a kereszténységgel illetve a zsidósággal kívánnak folytatni.

A dialógus célja az ember méltóságának védelme, az identitásában fenyegetett család támogatása és a népek közötti béke előmozdítása. A szaúdi király hangsúlyozta, hogy az iszlám egyes követői, akik a szélsőségesség áldozatai, belülről forgatják föl magának az iszlámnak a természetét, amely a béke vallása. A konferencián ötszáz kiemelkedő személyiség, tudós vett részt az iszlám különböző ágainak képviseletében. Valamennyien nemet mondtak a civilizációk közti összeütközésre, a népek felelőseit az egyetértésre és a párbeszéd kultúrájának elősegítésére szólították fel.

Még hosszú utat kell megtennünk egymás megismeréséhez és megértéséhez az emberi jogok terén. A teológiai különbségek leküzdhetetlenek, sok keresztény közösség drámai körülmények között él muzulmán földön. Mindazonáltal minél többször ismételjük el és tudatosítjuk a meggyőződést, hogy Isten nevében nem gyűlölhetjük egymást, hanem találkoznunk és beszélnünk kell, annál jobb. II. János Pál már kijelölte ezt az utat Assisiben. Nem könnyű az út se a muzulmánoknak, se a zsidóknak, se pedig a keresztényeknek. Türelemmel, bátran kell tovább haladnunk rajta - állapítja meg jegyzetében P. Federico Lombardi jezsuita.