2008-06-12 17:38:48

Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése az évk. 11. vasárnapra


JÉZUS JÓSÁGOS SZÍVE
(Kiv 19, 2-6a; Róm 5, 6-11; Mt 9, 36-10,8)

RealAudioMP3 Az évközi tizenegyedik vasárnap első olvasmánya a Kivonulás könyvéből vett részlet, amelyben Mózes kihirdeti a népnek Isten elhatározását, hogy különleges tulajdonná szándékozik őket tenni. Ennek egyetlen feltétele az, hogy a nép hű maradjon a szövetséghez.
Szent Pál a rómaiaknak írt levelében Isten szeretetére emlékezteti híveit. Ez a szeretet Jézus Krisztusban mutatkozott meg, aki meghalt értünk, még mielőtt ismertük volna őt.
Szent Máté evangélista beszámol az apostolok első küldetésről. De nem ők itt a főszereplők, hanem Jézus. Szeretnénk felfigyelni Jézus szeretetének egyik jellegzetességére: gondoskodó szeretet volt.

A beszámoló azzal kezdődik, hogy Jézusnak megesett a szíve a tömeg láttán. Nem először találkozunk Jézusnak együtt érző szeretetével. Jézus jósága azonban nem merül ki az együtt érző szeretetben, hanem hatékonyan közbelép, hogy enyhítsen az emberi szenvedésen. Itt azt látjuk, hogy küldi apostolait, nemcsak azért hogy hirdessék az örömhírt, hanem hogy segítsenek a bajbajutottakon, a szükséget szenvedőkön, a betegeken. Erre külön hatalmat adott nekik.
Az evangéliumi jelenetben megfigyelhetjük Jézus emberszeretetének egy kiváló vonását: beleérző szeretetét. Ez a fogalom némi magyarázatra szorul ahhoz, hogy pontosan megértsük fontosságát és nagyságát.

Emberszeretetünknek két szintje van. Az egyik szint az együttérzés, amit a közhasználatú görög eredetű „szimpátia” szóval szoktunk kifejezni. Az együttérzés azt jelenti, hogy tudunk örülni az örvendezőkkel és sírni a sírókkal, Nagy erény ez, mert sajnos, emberközti viszonyainkban nem ritkán megtörténik, hogy inkább ellentétes érzelmekkel közeledünk másokhoz, azaz irigyeljük mások boldogságát, vagy esetleg kárörvendve vesszük tudomásul mások bánatát kijelentve, hogy úgy kell neki, megérdemli, hogy egy kicsit szenvedjen! Jó tudni, hogy Jézus sohasem közeledett ily módon mások szenvedéséhez, vagy boldogságához. Ellenkezőleg, Jézus tudott együtt érezni a szenvedőkkel és a sírókkal. Gondoljunk csak arra, hogyan sírt együtt Mártával, aki bátyját, Lázárt siratta. De tudott örülni is másokkal: együtt örült a kánai menyegzőn a boldog fiatal párral.

A ráérző szeretet mélyebb szinten közeledik a másikhoz, mint az együtt érző szeretet. A szintén görög eredetű „empátia” szó a hivatalos neve ennek a képességnek és azt jelenti, hogy valamiképpen belépünk a másik érzelmi világába, és igyekszünk megérteni miért örül, vagy miért sír. Ilyen volt Jézus szeretete, amint azt az evangéliumi szakaszban látjuk, de gondolhatunk más példákra is.

Jézus látta, érezte, tudta, hogy mit éreztek az emberek, vagyis, hogy elveszettek, fáradtak, éhesek, voltak. Tudta és cselekedett: küldte hozzájuk apostolait, hogy fölemeljék őket. Jézus tudott empatikus lenni, képes volt belépni a másik ember érzelmi világába és mintegy belülről szemlélni annak szenvedését. Visszaemlékezhetünk a feltámadás utáni találkozására a kertben sírdogáló, boldogtalan Mária Magdolnára, akivel Jézus nem sír együtt, hanem kutatja könnyeinek okát: „Asszony, miért sírsz?”. A két kiábrándult emmauszi tanítványt is arról faggatta, hogy mi boldogtalanságuk oka” „Miről beszélgettek tulajdonképpen?”

A személyi érettség egyik erőteljes mutatója az empátia-készség, vagyis az a képesség, hogy beleéljük magunkat más emberek lelki világába. A mindennapi életben ez úgy nyilvánul meg, mint figyelmesség. Ha tudatosan tesszük ezt, akkor erénnyé válik. Jézus figyelmes ember volt. Jézus egyik teológiai meghatározása pontosan a „pro-egzisztencia”, ami azt jelenti, hogy ő másokért élt, mások felé fordulva élte életét. Megnyilvánult ez abban, hogy tudott odafigyelni mások bajára, szenvedésére még olyan esetekben is, amikor az a másik ezt nem mondta ki hangosan, pl. a silói tónál szenvedő beteg ember esetében, akin látta, mennyire elhagyatott. Röviden: Jézus odafigyelt az emberekre. Van azonban az evangéliumokban egy olyan körülmény, amely szinte elemi erővel tükrözi Jézus figyelmességét: az emberi könny. Jézus nem tudott elmenni közömbösen a síró ember mellett.

Péter árulását megbocsátotta könnyeinek láttán. A keresztúton megállt egy pillanatra, hogy megvigasztalja az őt sirató asszonyokat. Mária Magdolna könnyekbe rejtette fájdalmát az üres sírnál; Jézus nem tudott ellenállni könnyeinek, hanem feltárta kilétét.
Ma túl sok a könny, amelyekre senki se figyel oda, amelyeket senki sem töröl le. A Jézus varázskörébe került ember nagysága pontosan abban mutatkozik meg, hogy tud és akar odahajolni mások szenvedéséhez.








All the contents on this site are copyrighted ©.