P. Federico Lombardi jezsuita heti jegyzete a Vatikáni Televíziós Központ Octava Dies szombati magazinjában

A Pápa üzenetet küldött az ENSZ Mezogazdasági és Élelmezési szervezete, a FAO római konferenciájához, amely során az elmúlt napokban az élelmezési biztonság kérdésérol tartottak maga szintű megbeszélést. Az üzenet egy régi keresztény hagyományból merített gondolattal zárul: „Adj enni annak, aki az éhség miatt haldoklik, mert ha nem adsz neki enni, akkor olyan, mintha megölted volna.” Senki sem tagadja, mennyire nehéz olyan hatékony operatív terv kidolgozása, mely közép vagy hosszú távon megszünteti az éhínségéget. Sőt még az is nagy gondot jelent, hogy legalább rövid távon kezelni tudják az élelmiszerárak rohamos emelkedése miatt kialakult szükséghelyzetet. Ebben a mai összetett világban a problémák is és következésképpen a megoldások is rendkívül sokrétűek. Nincs semmi biztosíték arra, hogy a megoldások következetesek és konvergensek, mivel eltérő érdekek állnak a háttérben.

Az egyház ebben az összefüggésben elsősorban az alapelvekre szeretné irányítani a figyelmet. Ezek pedig a következők: mindenkinek joga van az élethez és következésképpen az élelemhez. A másik alapelv pedig az, hogy a személyek és a népek iránt szolidaritás kötelezettséget jelent. A Pápa a FAO értekezlethez intézett üzenetében még ezt írja: „Ha a tárgyalás, a döntés hozatal és a döntés végrehajtás során figyelemmel lennének az emberi méltóság tiszteletére, akkor le lehetne küzdeni az egyébként leküzdhetetlennek látszó akadályokat és a mások java iránti érdektelenséget”. Tömörebben megfogalmazva: az éhező szegényekkel szemben nem mentegethetjük magunkat azzal, hogy az éhínség megoldása nehéz feladat. Meg kell határozni a prioritásokat és a helyes kiinduló pontot. Elsőként a szegény országok kistermelőit kell támogatni családjaikkal együtt. Olyan fejlesztésről van tehát szó, amelynek középpontjában a személy áll.