2008-06-07 15:15:15

A hit és az értelem párbeszédére van szükség a modernség kihívásaival szemben – a Pápa beszéde az egyetemi tanárok szimpóziumának résztvevőihez


XVI. Benedek pápa szombaton délelőtt kihallgatáson fogadta az európai egyetemi tanárok szimpóziumának résztvevőit, amelyet a római egyetem oktatói, a római helynökség egyetemi pasztorációs hivatala szervezett más római laikus intézetekkel együtt. Az egyetemi tanárok múlt évben rendezett találkozójának mintegy a folytatása ez a mostani szimpózium, amely a filozófia távlatait kutatja a „Kitágítani a racionalitás látóhatára” téma jegyében.

A Szentatya elismerését fejezte ki a szervező bizottságnak azért a témaválasztásért, amely egyben lehetőséget ad arra is, hogy megemlékezzenek a Fides et Ratio (Hit és Értelem) enciklikáról. II. János Pál pápa éppen 10 évvel ezelőtt adta közre ezt az enciklikát, amelyért mindjárt megjelenésekor a római állami és pápai egyetemek 50 tanára köszönetét fejezte ki. II. János Pál ebben az enciklikában szorgalmazta a filozófia tanítását az egyetemeken és az iskolákban és ezt most a Pápa is megismételte arra kérve az egyetemek filozófia tanárait, hogy fektessenek nagy szellemi energiákat a filozófiai kutatásokba a fiatalabb nemzedékek bevonásával is.

Az enciklika megjelenése óta eltelt 10 év eseményei még világosabban jelzik azt a történelmi és kulturális irányzatot, amelyben a filozófiai kutatásnak haladnia kell. A modernség válsága ugyanis nem jelenti a filozófia hanyatlását, sőt a filozófiának ma még inkább olyan utak keresésére kell törekednie, amelyek elősegítik a válság igazi természetének a megértését. A helyesen értelmezett modernség olyan antropológiai kérdést vet fel, amely sokkal összetettebb és részletezőbb annál, ahogyan az az utóbbi évszázadok filozófiai gondolkodásában megjelenik, főként Európában. A modernség nem pusztán történelmileg datálható kulturális jelenség, valójában az emberi természet pontosabb megértésére törekszik. A jelenkor tekintélyes filozófusainak írásaiban nem nehéz felfedezni azt a tisztességes reflexiót, amelyek e hosszú válság megoldásának okait keresik. A bizalommal teli nyitás néhány gondolkodó részről a vallások és főként a kereszténység iránt, nyilvánvaló jele annak az őszinte vágynak, hogy a filozófiai gondolkodást kivezessék az önfenntartásból.

A Szentatya beszédében hangsúlyozta, hogy pápasága kezdeteitől nagy figyelemmel követte a mai kor embereitől érkező kérdéseket és olyan kutatási javaslatokat ajánl, amelyek segíthetik a filozófia középpontba állítását az akadémiai és kulturális világon belül. Éppen ezzel foglalkozik az egyetemi tanárok jelenlegi értekezlete, azaz a racionalitás horizontjainak kitágításával. A Szentatya „Bevezetés a kereszténységhez” c. műve gondolatait idézve annak a mély meggyőződésének adott hangot, hogy a „keresztény hit megtette világos választását:… a létezés igazságának egyedül a szokáson alapuló mítosza ellen.” Ez volt a kereszténység jellemzője már a kezdetektől és ez érvényes a mai kulturális történelmi kontextusban is. Csak ebből az egyszerre történelmi és teológia alapfeltételből kiindulva lehet megközelíteni a filozófiai gondolkodás új elvárásait. A kockázat, amely ma is rendkívül konkrét az, hogy a vallást, köztük a kereszténységet is, téves elgondolások jelenségeként eszközként használják fel.

Ám a kereszténység nemcsak tájékoztató, hanem formáló üzenet is, amint azt a Pápa „Spe Salvi” enciklikájában kifejtette. Nem lehet tehát az elméletek absztrakt világába zárni, hanem abban a konkrét történelmi kontextusban kell elhelyezni, amelyben az ember eléri léte igazságának teljességét. A racionalitás horizontjának kitágítása tehát legyen új nyitás azon realitás felé, amelyre az ember hivatott egyedüliségében és totalitásában. Ezzel megnyílik az út a modernség igazi megértése felé is.








All the contents on this site are copyrighted ©.