A hit és az értelem párbeszédére van szükség a modernség kihívásaival szemben – a
Pápa beszéde az egyetemi tanárok szimpóziumának résztvevőihez
XVI. Benedek pápa szombaton délelőtt kihallgatáson fogadta az európai egyetemi tanárok
szimpóziumának résztvevőit, amelyet a római egyetem oktatói, a római helynökség egyetemi
pasztorációs hivatala szervezett más római laikus intézetekkel együtt. Az egyetemi
tanárok múlt évben rendezett találkozójának mintegy a folytatása ez a mostani szimpózium,
amely a filozófia távlatait kutatja a „Kitágítani a racionalitás látóhatára” téma
jegyében.
A Szentatya elismerését fejezte ki a szervező bizottságnak azért
a témaválasztásért, amely egyben lehetőséget ad arra is, hogy megemlékezzenek a Fides
et Ratio (Hit és Értelem) enciklikáról. II. János Pál pápa éppen 10 évvel ezelőtt
adta közre ezt az enciklikát, amelyért mindjárt megjelenésekor a római állami és pápai
egyetemek 50 tanára köszönetét fejezte ki. II. János Pál ebben az enciklikában szorgalmazta
a filozófia tanítását az egyetemeken és az iskolákban és ezt most a Pápa is megismételte
arra kérve az egyetemek filozófia tanárait, hogy fektessenek nagy szellemi energiákat
a filozófiai kutatásokba a fiatalabb nemzedékek bevonásával is.
Az enciklika
megjelenése óta eltelt 10 év eseményei még világosabban jelzik azt a történelmi és
kulturális irányzatot, amelyben a filozófiai kutatásnak haladnia kell. A modernség
válsága ugyanis nem jelenti a filozófia hanyatlását, sőt a filozófiának ma még inkább
olyan utak keresésére kell törekednie, amelyek elősegítik a válság igazi természetének
a megértését. A helyesen értelmezett modernség olyan antropológiai kérdést vet fel,
amely sokkal összetettebb és részletezőbb annál, ahogyan az az utóbbi évszázadok filozófiai
gondolkodásában megjelenik, főként Európában. A modernség nem pusztán történelmileg
datálható kulturális jelenség, valójában az emberi természet pontosabb megértésére
törekszik. A jelenkor tekintélyes filozófusainak írásaiban nem nehéz felfedezni azt
a tisztességes reflexiót, amelyek e hosszú válság megoldásának okait keresik. A bizalommal
teli nyitás néhány gondolkodó részről a vallások és főként a kereszténység iránt,
nyilvánvaló jele annak az őszinte vágynak, hogy a filozófiai gondolkodást kivezessék
az önfenntartásból.
A Szentatya beszédében hangsúlyozta, hogy pápasága kezdeteitől
nagy figyelemmel követte a mai kor embereitől érkező kérdéseket és olyan kutatási
javaslatokat ajánl, amelyek segíthetik a filozófia középpontba állítását az akadémiai
és kulturális világon belül. Éppen ezzel foglalkozik az egyetemi tanárok jelenlegi
értekezlete, azaz a racionalitás horizontjainak kitágításával. A Szentatya „Bevezetés
a kereszténységhez” c. műve gondolatait idézve annak a mély meggyőződésének adott
hangot, hogy a „keresztény hit megtette világos választását:… a létezés igazságának
egyedül a szokáson alapuló mítosza ellen.” Ez volt a kereszténység jellemzője már
a kezdetektől és ez érvényes a mai kulturális történelmi kontextusban is. Csak ebből
az egyszerre történelmi és teológia alapfeltételből kiindulva lehet megközelíteni
a filozófiai gondolkodás új elvárásait. A kockázat, amely ma is rendkívül konkrét
az, hogy a vallást, köztük a kereszténységet is, téves elgondolások jelenségeként
eszközként használják fel.
Ám a kereszténység nemcsak tájékoztató, hanem formáló
üzenet is, amint azt a Pápa „Spe Salvi” enciklikájában kifejtette. Nem lehet tehát
az elméletek absztrakt világába zárni, hanem abban a konkrét történelmi kontextusban
kell elhelyezni, amelyben az ember eléri léte igazságának teljességét. A racionalitás
horizontjának kitágítása tehát legyen új nyitás azon realitás felé, amelyre az ember
hivatott egyedüliségében és totalitásában. Ezzel megnyílik az út a modernség igazi
megértése felé is.