„Nagy Szent Gergely példát adott az alázat nagyságára, amelyről minden püspöknek tanúskodnia
kell” – mondta katekézisében a pápa
Szerdán délelőtt a hagyományos pápai audiencia alkalmából XVI. Benedek a Szent Péter
téren köszöntötte a világ minden részéről összegyűlt híveket. Folytatva a VI. században
élt híres pápáról szóló katekézisét, XVI. Benedek az alázat elsődleges erényére mutatott
rá. Ahhoz, hogy egy püspök a lelkek vezetője és az egyház pásztora lehessen, mindenekelőtt
Isten alázatával kell rendelkeznie.
Nagy Szent Gergely megtestesítette ezt
az erényt és ezért vált a történelem egyik nagy pápájává. Lelke legmélyén mindvégig
szerzetes maradt, annak ellenére, hogy a péteri székbe kapott meghívást. Pápai szolgálata
során tanúságot tett kiváló kormányzói képességéről az egyház számára nem könnyű időszakban.
Életében megvalósította az általa gyakran hangoztatott és kedvelt egyszerű
formulát, amely az évszázadok során a pápák elsődleges kötelességeként maradt fenn:
„servus servorum Dei”, azaz Isten szolgáinak szolgája volt.
Nagy Szent Gergely
alázatos volt a Biblia tanulmányozásában, alázattal magyarázta híveinek a Szentírást,
alázatosan végezte péteri szolgálatát, megőrizve a szükséges határozottságot, amit
feladata olykor megkívánt – mondta a pápa, utalással előde és az akkori konstantinápolyi
pátriárka közötti súrlódásra.
Amikor Nagy Szent Gergely, kora történelmi összefüggésében
ellenezte a konstantinápolyi pátriárka „ökumenikus” címét, akkor ezt nem azért tette,
hogy korlátozza, vagy tagadja a pátriárka jogos tekintélyét, hanem azért, mert aggódott
az egyetemes egyház testvéri egységéért. Mindenekelőtt abból a mély meggyőződésből
indult ki, hogy minden püspök alapvető erénye az alázatosság kell, hogy legyen. Még
inkább igaz ez egy pátriárka esetében. Valójában úgy szeretett volna élni, mint egy
szerzetes, szüntelen párbeszédben Isten Szavával. Ezáltal vált naggyá és nekünk is
megmutatta az igazi nagyság mércéjét – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa.
A
pápa utalt Nagy Szent Gergely írásaira, amelyekben nem saját elképzeléseit vázolta
fel, hanem arra törekedett, hogy az egyház tanítását visszhangozza. Ez is alázatosságának
jele volt. Az értelmi alázat az elsődleges szabály azok számára, akik megpróbálnak
behatolni a természetfeletti valóságokba, a Szentírásból kiindulva – mondta a Szentatya.
Az alázatosság természetesen nem zárja ki a komoly tanulmányokat, hanem hozzájárul
ahhoz, hogy azok spirituálisan gyümölcsözők legyenek. Csak ezzel a belső hozzáállással
hallhatjuk meg Isten szavát. Amikor Isten szaváról van szó – folytatta katekézisét
a pápa, - semmit sem ér annak megértése, ha az nem vezet cselekvéshez.
A VI.
századi pápa arra törekedett, hogy összhangot teremtsen a szó és a tett, a gondolat
és az elkötelezettség között. Ez az erkölcsi ideál a középkori keresztények egyfajta
„summájává” vált. Nagy Szent Gergely „Lelkipásztori regula” c. művében felvázolta
az ideális püspök alakját. A püspök legyen mindenekelőtt kiváló „prédikátor”, legyen
vonatkozási pont mindenki számára. Ugyanakkor ismerje el minden nap saját nyomorúságát,
hogy büszkesége ne tegye hiábavalóvá jótetteit a Legfőbb Bíró előtt. Ezért szentelte
írása utolsó fejezetét az alázat erényének.
Katekézise végén XVI. Benedek
pápa a lengyel hívekhez intézett köszöntésében emlékeztetett rá, hogy 45 évvel ezelőtt,
1963. június 3-án hunyt el XXIII. János pápa. Ő hívta össze a II. vatikáni zsinatot,
amely az egyházi megújulás kezdetét, struktúráinak reformját, liturgiájának korszerűsítését
jelentette.
Benedek pápa köszöntötte többek között a közép-olaszországi
Maceratából a loretói Mária-kegyhelyhez vezető, immár 30. alkalommal megrendezésre
kerülő békemenet résztvevőit, áldását adva fáklyáikra.