Interjú a Hittani Kongregáció titkárával az egyházi rend természetére és érvényességére vonatkozó dekrétum kapcsán

VR: Miért volt szükség a dekrétumra?

Amato érsek: Mivel voltak egyes, ún. női pappá szentelési esetek a világ egyes régióiban. Ezen túlmenően, a dekrétum a püspökök számára a segítség egyik eszköze, hogy egységes választ biztosítson az egész egyházban.

VR: Érvényesek-e ezek az ún. „szentelések”?

Amato érsek: Érvénytelenek és semmisek. Valójában nem beszélhetünk „szentelés”-ről. Az egyház kánonjogi fegyelme kimondja, hogy „a szent egyházi rendet érvényesen csak megkeresztelt férfi veheti fel” (1024. kánon).

VR: Melyek azok az okok, amelyek miatt az egyház azt állítja, hogy csak férfiak kaphatják meg a papság szentségét?

Amato érsek: Egyetlen alapvető oka van. Az egyház nem érzi feljogosítva magát, hogy megváltoztassa alapítójának, Jézus Krisztusnak akaratát.

VR: A katolikus egyház ellenkező irányban halad a más keresztény felekezetekhez viszonyítva.

Amato érsek: Nem ez az egyedüli eset. A katolikus egyház ebben a kérdésben összhangban áll az ősi keleti és az ortodox egyházakkal, amelyek a katolikus egyházhoz hasonló fegyelmi rendet alkalmaznak. A reformáció egyes egyházi közösségei megtörték az egyház kétezer éves hagyományát.

VR: Mit jelent a „latae sententiae” kiközösítés?

Amato érsek: Mindenekelőtt automatikus, önmagától beálló kiközösítést jelent, ipso facto. Másrészt, a kiközösítés megtiltja a kiközösítettnek (1331. kánon):

bármilyen szolgálati részvételt vállalni az eucharisztia áldozatának ünneplésében vagy bármely istentiszteleti szertartásban;
szentségeket vagy szentelményeket végezni és szentségeket felvenni;
bármiféle egyházi hivatalokat, szolgálatokat vagy tisztségeket gyakorolni, vagy kormányzati intézkedést végezni.

VR: Hogyan vonható vissza a kiközösítés?

Amato érsek: A kiközösítés a Szentszék számára fenntartott jog. Akkor vonható vissza, amikor az érintett személy őszinte megbánást mutat és elkötelezi magát a helyes egyházfegyelem és tanítás követésére. A kiközösítés olyan büntetés, amely a kiközösített gyógyulását célozza, amely a jó útra térésre, a megtérésre és a botrány helyrehozására hív. Ez az általános dekrétum olyan törvényeket jelent, amelyek megerősítik a fegyelem és az egyházjog általános alapelveit (vö. 30. kánon).