„Az olasz társadalom emberi, társadalmi és morális problémáit nem lehet megoldani
Isten nélkül” - XVI. Benedek pápa beszéde az Olasz Püspökkari Konferencia közgyűléséhez
A Szentatya csütörtökön délelőtt kihallgatáson fogadta az Olasz Püspökkari Konferencia
(röviden CEI) tagjait, aki május 26-a és 30-a között tartják közgyűlésüket a Vatikánban.
Amint Angelo Bagnasco bíboros, a CEI elnöke mondta a Szentatyát köszöntő beszédében,
az olasz püspökök plenáris ülésének középpontjában a fiatalok állnak, pontosabban
az a kérdés, hogy miként lehet közvetíteni számukra az evangélium örök fiatalságát
és az egyház szépségét. Mindezt az immár közelgő őszi püspöki szinódus távlatában
is, amely témája: „Isten szava az egyház életében és küldetésében.”
Beszédében
a Szentatya örömmel említette, hogy ez már a negyedik alkalom, hogy találkozhat a
közgyűlést tartó olasz főpásztorokkal, akik megbeszéléseik során az egyház küldetésének
nagy témáján belül a fiatalok evangelizálására irányítják figyelmüket. Itáliában több
más országhoz hasonlóan az új nemzedékek nevelése ténylegesen súlyos gondot jelent.
Amikor ugyanis a társadalmat és a kultúrát erősen befolyásolja a mindenre kiterjedő
és gyakran agresszív relativizmus, eltűnnek az alapvető bizonyosságok, az értékek
és a reménység, amely értelmet ad az életnek. Ebben a helyzetben a szülők és tanárok
lemondanak sajátos nevelői szerepükről, sőt gyakran fel sem ismerik azt, hogy valójában
mit is kellene tenniük. A serdülők és a fiatalok, akkor is, ha nagy figyelem veszi
őket körül, sőt túlságosan is megkímélik őket a nehézségektől és megpróbáltatásoktól,
magukra maradnak az élet nagy kérdései és kihívásai előtt.
„Minket, püspököket,
papokat, hitoktatókat és az egész keresztény közösséget a nevelési szükség állapot
egyértelmű feladatra késztet, arra, hogy át kell adnunk a hitet az új nemzedéknek”
– mondta az olasz püspököknek a Pápa. Mi is számos akadályba ütközünk: abba, hogy
a mai kulturális környezet kizárja Istent, hogy nem bátorítja az elkötelezett magatartást
és az időtálló döntéseket, hanem ezzel szemben az önzést és a gyors élvezethajhászást
sugallja.
A Szentlélek az olasz egyházban számtalan kegyelmi adományt hívott
életre az evangelizálás szolgálatában. A püspökökre vár az a feladat, hogy ezeket
az új erőket örömmel elfogadják, támogassák és irányítsák, hogy megmaradjanak az egyházi
közösség kebelében. Ezen felül markánsabb arculatot kell adni az evangelizálás különböző
formáinak és a találkozás alkalmainak a katolikus iskolákban, a plébániákon és más
csoportosulási helyeken. Különösen jelentős a fiatalokkal való személyes kapcsolat,
főként a gyónásban és a lelki vezetésben. Ezek mind alkalmat jelentnek arra, hogy
felfedezzék annak az Istennek az arcát, aki minden ember igazi barátja. A nevelési
szükségállapot szélesebb társadalmi környezetben is érezteti hatását és egyre többen
sürgetik, hogy a fiatalok nevelése valóban az legyen, amit e szó jelentése takar.
A Szentatya beszédében érintette még Olaszország általános helyzetének kérdését
is. A Pápa osztozik a főpásztorok gondjaiban ami az élet és a család védelmét jelenti.
Itáliának szüksége van arra, hogy leküzdje jelenlegi gazdasági és társadalmi nehézségeit,
amelyek a családok elszegényedését eredményezték és amelyek miatt megingott a jövőbe
vett bizalom. Az utóbbi időben szerencsére megváltozott a légkör és remélhetőleg
derűsebbek lesznek a kapcsolatok a politikai erők és intézmények között, azért is
mivel megerősödött a közös felelősségérzet a nemzet jövője iránt. Rendkívül elterjedt
az a vágy, hogy az országban megoldódjanak a legsürgősebb és legsúlyosabb problémák,
amelyekkel beköszönt nemcsak a gazdasági, hanem a polgári és morális növekedés új
évada is.
Az olasz püspökökhöz intézett beszédében a Pápa emlékeztetett arra
is, hogy semmilyen emberi és társadalmi problémát nem lehet valóban megoldani, ha
Isten nem tér vissza az emberi életek középpontjába Itáliában és Európában egyaránt.
A Pápa beszédében végül lelki közelségéről és imáiról biztosította az olasz püspököket
és áldását adta az egyházra és a szeretett olasz nemzetre.