„A diktatúra olyan mint egy leves só nélkül. Ha azonban túl sok sót teszünk bele, akkor is ehetetlen” – interjú Márfi Gyula veszprémi érsekkel

A beszélgetésre a magyar főpásztorok „ad limina” látogatásának második napján, május 6-án került sor a vatikáni Szent Márta házban.

Márfi Gyula érsek mindenekelőtt felidézi az ország egyik legrégebbi egyházmegyéjének történetét, majd szól a korunkat jellemző, túlzott liberális felfogás veszélyeiről, annak társadalomromboló hatásáról.
Ezt követően beszámol a Katolikus Nevelésügyi Kongregációban tett látogatásáról, az ott kapott javaslatokról, utasításokról.
Összefoglalójában a veszprémi érsek külön kiemeli a keresztény médiaszakemberek képzésének sürgető feladatát.

Érsek atya! Legyen olyan kedves beszámolni hallgatóinknak egyházmegyéje gondjairól és örömeiről.
A veszprémi főegyházmegye Magyarországnak egyik legrégibb egyházmegyéje, több mint 1000 éves. Aminek a jelentőségét az, is mutatja, a történelem folyamán a veszprémi püspök koronázta a királynét, míg az esztergomi érsek koronázta meg a királyt. Tehát mindenképpen az országnak két legrégibb egyházmegyéje, az esztergomi érsekség és a veszprémi püspökség, amely 1993-ban lett érsekség. Igaz, hogy területének legalább felét elveszítette, abból lett a Kaposvári püspökség. A fiatal papság jórésze is a kaposvári egyházmegyében maradt az 1993-as kettéválasztáskor. Úgy, hogy amikor én 1997-ben odakerültem, akkor rendkívül elöregedett papságot vettem át Szendi József érsek úrtól, az elődömtől. Most jelen pillanatban nem állunk rosszabbul, mint tíz évvel ezelőtt. Ma már ez is nagy dolog. Sőt a papság korát nézve valamivel, egy-két évvel alacsonyabb, mint 10 évvel ezelőtt volt. Természetesen, vannak problémák, de mégis az ember úgy érzi, hogy látványosan nem fejlődtünk vissza.
Milyen a szentmise-látogatottság illetve a vallásgyakorlat?
Nagyjából olyan, mint az országos. 13, 14, 15 % a híveknek, akik látogatják a szentmiséket rendszeresen. Érik az embert kellemes meglepetések. Volt már olyan esztendő, amikor ajkán esős időben szabadtéren 177 gyermeket bérmáltam. Ami engem is meglepett, hogy a türelmetlenségnek, a nyugtalanságnak a legkisebb jele sem volt. Végeredményben ez isteni kegyelem, amit nem is lehet emberi okokkal megmagyarázni. Vannak iskoláink. A legnagyobb iskolánk Veszprémben van, melyet 900 gyermek látogat, a Padányi 12 évfolyamos iskola. Magában a gimnáziumba több mint 500 gyermek jár.
Érsek atya! Hogyan jellemezné a korunkban uralkodó szemléletet?
Ugyan, ma már nagyon nehéz világban élünk. Hiszen tudjuk, hogy az ateizmus, az ateista ideológia látványosan megbukott 90 táján, Isten létezését az egyház ellenségei sem tagadják. Viszont olyan istenfogalom kell, aki nem szól bele az ember életébe. Nem fogadják el a kinyilatkoztatás Istenét, nem fogadják el főképpen a tízparancsolatot, a teremtett ember felé igényeket támasztó Istennek a létezését. Mintha csak ott lennénk a paradicsomkertben, amikor azt mondja a ördög: csak nem hiszitek el, hogy ha nem esztek a tiltott fának gyümölcséből… Ez a mai szemlélet, a liberalizmus. Én természetesen a szabadságnak a híve vagyok. A diktatúra olyan, mint egy leves só nélkül. Viszont mi van akkor, ha túl sok sót teszünk be a levesbe, akkor is ehetetlen. Magyarországon, véleményem szerint, el van sózva a túldimenzionált szabadsággal. A régióban Magyarországon, gondolom Európában is általában magasztalják az el nem kötelezett személyt, a független, autonóm, senki iránt felelősséggel nem tartozó személyt. Itt megvan a két-három diplomája, fenntartja önmagát, nem szorul rá senkire. Ez nyilvánvaló, hogy a társadalom széteséséhez vezet. Egy csomó izolált individuumból áll a magyar társadalom. E miatt krízisben vannak a közösségek, az egyházi közösségek is, a család mindenekelőtt.
Visszatérve Érsek Úrnak arra a gondolatára, hogy ma nem tagadják Istent. Szeretnék emlékeztetni XVI. Benedek pápa beszédében gyakran visszatérő témára, hogy a mai emberek a  nyugati társadalmakban úgy élnek, mintha Isten nem létezne.
A deista isten-fogalom, hogy Isten megteremtette a világot, és azután magára hagyja. Ez igazában most a legnagyobb probléma.
Érsek atya! Idáig milyen kongregációt keresett fel?
Részt vettem először is a Papi Kongregáció vezetőivel való találkozáson, azután következett a Nevelésügyi Kongregációval való találkozó. Ez engem azért érint közelebbről, mert ide ugyan a Pápai püspök úr volt kijelölve, mint szóvivő, de neki pont akkor kellett menni a Szentatyához a személyi találkozóra. Ezért én vettem át tőle a szövegét, felolvastam a jelentést Pápai püspök úr összeállítása alapján. 1948-ban az iskolák államosítása előtt összesen 3469 egyházi fenntartású oktatási, nevelési intézménye volt Magyarországnak. Most pedig 368. És még ráadásul azt is mondják, hogy túlságosan nyomulunk. A Bíboros úr azonban megnyugtatott bennünket, hogy a volt szocialista országok között mi még mindig jól állunk. T.i. nálunk csak Szlovákia van kedvezőbb helyzetben, ahol 4.9 %-a nevelési-oktatási intézményeknek, amelyeket a Katolikus egyház tart fenn. Nálunk is 4 % fölött van valamivel. Lengyelországban csak 1 % a katolikus egyházi iskoláinak arányszáma. De feltételezem, hogy Lengyelországban az önkormányzati és állami intézmények jóval vallásos szellemben nevelnek talán, mint nálunk. Szólok arról is, hogy elég nagy a különbség Magyarországon az egyházi és önkormányzati iskolák között. Ennek az oka az, hogy egy individualista, túl liberális szemlélet vezeti az oktatást, amely csak szakembereket akar nevelni, és nem teljes-értékű embereket, akiknek testük is van, lelkük is van, és örök rendeltetésük is van. Szó volt a katolikus egyetemről is, amellyel kapcsolatban kiemelték Bíboros úr érdemeit, melyek valóban vitathatatlanok. Szólok arról is, hogy az egyetem legyen valóban a katolikus entellektüelek képzésének a helye. A papokon kívül nyilvánvalóan elkötelezett hivőkre is szükség van, katolikus orvosokra, jogászokra, építészekre, művészekre és egyéb szakemberekre, többek között újságírókra is. Mivel a vallásellenes, egyházellenes, erkölcsellenes propaganda elsősorban a tömegkommunikációkon keresztül szakadt rá a magyar népre. Rendkívül fontos lenne, olyan újságírókat, ill. tömegkommunikációs szakembereket képeznünk, akik vallásismerettel is rendelkeznek.
Márfi Gyula veszprémi érsekkel Vertse Márta beszélgetett. Lejegyezte: Barotai Imre kecskeméti templomigazgató.