"Húsz évvel a rendszerváltás után, a magyar helyi egyház még a talpraállás korszakát éli" - interjú Várszegi Asztrik bencés főapáttal

Az interjú május 10-én, szombaton a vatikáni Szent Márta házban készült.
Szeretettel köszöntöm Várszegi Asztrik főapát urat, aki a szerzetesi Kongregációban tett látogatásáról számol be hallgatóinknak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának van szerzetesreferense és a szerzetesreferensnek kötelessége és megtisztelő feladata, hogy az esedékes ad limina látogatáson összegyűjtve a szerzetesnővéreknek és a szerzetestársaknak örömeit, gondjait egy relációban, egy beszámolóban azt a szerzetesi Kongregáció elé tárja. Ez történt tegnapelőtt. Több püspök atyával szép számmal jelentünk meg Rodé Franc bíboros prefektus úrnál. Ez annak a jelzése, hogy a magyar egyház jelen van Rómában, és Róma ilyen értelemben személyes kapcsolatunk révén is jelen van otthon.
A pannonhalmi főapátság közvetlenül a Szentszék alá tartozik, ennek mi a jelentősége gyakorlati szempontból?
Ez inkább egy jogi kérdés. Pannonhalma, mint területi apátság közvetlen tartozik a Szentszékhez. Az ügyeik intézésében jelent gyakorlatban egy más utat. Azaz, a Rendnek dr. Somorjai Ádám, az Anzelmoban lakó és az államtitkárságon dolgozó rendtársa, tehát pannonhalmi bencés atya, az un. rendi procuratora, ügyvivője. Igyekszünk túl sok munkát nem adni neki, de időnkint van olyan amely a Szentszék valamelyik hivatala illetve Pannonhalma között közvetítést igényel. Ezt Ádám atya, vagy pedig ha itt vagyok, és Kongregációba kell menni, akkor Ádám atyát kérem, hogy kísérjen. Hiszen neki nagyon helyismerete, jártassága van itt Rómában a Vatikánon belül.
Főapát Úr! Az európai viszonyokat nézve hová helyezné a magyar szerzetesrendek helyzetét?
Rodé bíboros prefektus urat idézem a problémáinkat illetően teljesen nemzetközi áttekintést szem előtt tartva európaiak vagyunk. Melyek ezek a problémák? – Az elöregedés, a kevés fiatal, és a fiatalok maradása. A vízió, a jövőnek a látomása az az, hogy a szerzetesség reményeink szerint természetesen megmarad. Hiszen ismerjük az Egyház történelmét. Máskor is voltak olyan korok, amikor többen voltak, olyanok is, amikor kevesebben. Úgy tűnik, hogy létszámban kevesebb. Átalakul. És ahogy nyugaton is látjuk, intézményeket nem fognak hosszú távon vállalni és vinni. Hanem a szerzetességnek a sajátos arculatát, karizmáját, sajátos hivatását kell megélni. Azaz, az Egyházban testvérei számára az Isten Országának jelei legyenek imádságban, engedelmességben, egyszerűségben, a testvéri szolgálatban. Talán így tudnám nagyon nagyon egyszerűen a jövőnek a látomását előre vetíteni. Ezt látjuk a nyugati országokban, hogy a szerzetesközösségek sajnos iskoláktól, még szociális intézményektől is sorban válnak meg, mert nem bírják sem személyi összetételükben, sem anyagilag. Ilyen a mi világunk most.
A pannonhalmi Főapátság a történelem során mindig is a helyi egyház és a magyar nemzet kulturális központja volt. Egyfajta világítótorony. Ezt az örökséget hogyan lehetne megmenteni a következő nemzedékek számára?
A főapáti szolgálatom során, amit elődeinktől kaptam, próbálom megtartani, átmenteni. Pannonhalma ha szerényen, de ma is próbálja ezt a kettős célt: az evangéliumnak és a kultúrának a szolgálatát. Evangélizációt, a lelkipásztori munkát, a vendégekkel való törődésünket, adott esetben még a túrizmusnak a kibontását, a vallásos túrizmusnak a szorgalmazását és a kultúra további munkájához az iskolát, a szerzetesi főiskolát, a Pannonhalmi Szemlét, az évenkint megrendezett modern művészetnek magyarországi seregszemléjét Pannonhalmán, az időszaki kiállításunkat. Tehát számos területen koncentrálva erőinket és időnkint kimerítve erőinket, de jelen vagyunk. És ezt a 996-ban Géza nagyfejedelem és szent István által elénk tűzött célt: egy nemzetnek a boldogulását szolgáljuk. Ez ma is rendelkezésünkre álló eszközeinkkel próbáljuk megvalósítani.
A mai magyar Egyház mennyire van jelen a világegyházban?
A Római Katolikus Egyház központosított és központilag szervezett. Mi vidéken van amikor naprakészen, de legtöbb esetben egy kicsit mindig az események után szoktunk, - nem mondom, hogy kullogni, - de hát lassabban mozdulunk rá értékekre. Ez azt jelenti, hogy Róma, a Szentszék, a Szentszék különböző dokumentumaiban is megfogalmazott eligazításai, tanításai megérkeznek hozzánk, de mivel mások a társadalmi, szellemi feltételek, illetve a szövegösszefüggés. Ezért nehezebben sikerül átültetni azt, ami tegnapi gyakorlatba. Tehát itt valamiféle különbözőség mindig van. Ezt sokféleképpen lehet és kell is magyaráznom. A magyar katolikus egyház 20 évvel a rendszerváltás után még mindig a talpraállás, az önmaga szervezése, adott esetben a közösségei, az intézményei szervezésének a korszakát éli. Szeretném hozzátenni azt is, hogy nagyon sok esetben a keresztényekben és a társadalomban is kölcsönösen elidegenedés illetve félelem van a másik iránt. Ez a lélektani mozzanat nehézzé teszi a katolikus egyháznak és az őt körülvevő nagyon ütemesen szekularizálódó világnak a párbeszédét, a szó értését. Nem is beszélek arról, hogy adott esetben együtt való megjelenését. Mi ettől, egyháziak félünk.
Főapát Úr! Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal Vertse Márta beszélgetett. Lejegyezte: Barotai Imre kecskeméti templomigazgató.