Interjú Beer Miklós váci püspökkel az ad limina látogatásról

A papképzés problémájáról, a cserkészet pedagógiájáról, az egészségügyben való egyházi részvételről kérdeztük Beer Miklós püspököt, aki egyben beszámolt a váci egyházmegyei találkozóról.
      Szeretettel köszöntöm Beer Miklós váci megyéspüspököt az ad limina látogatás alkalmából. Köszönöm szépen, hogy felkereste stúdiónkat. Püspök atya! Az elmúlt napok során több dikasztériumot is végiglátogattak a magyar főpásztorok. Ezek közül különösen fontos helyet kapott a beszélgetések során a papképzésnek problémája. Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy mi otthon a helyzet a papképzésben, és milyen utasításokat kaptak a vatikáni dikasztériumokban? 
      Köszönöm a lehetőséget. Én is sok szeretettel köszöntöm a hallgatókat. Talán a Re bíboros úrnak a felhívására szeretnék különösen is visszatérni a püspöki kongregációban. Nyomatékosan hangsúlyozta: a legfontosabb kérdés a magyar egyházunkban a papképzés. Többször is visszatért erre, hogy püspöki szolgálatunkban legyen ez az első kérdés. Szembesítettek bennünket azzal a ténnyel, hogy nagyon kevés teológusunk van. Tulajdonképpen ma egész Magyarországon mintegy 200 kispappal. Ugyanakkor pedig nyolc szemináriumot tartunk fenn. Amivel kapcsolatban éppen Re bíboros úr föltette a kérdést, miért kell ilyen sok szeminárium Magyarországon. Rögtön osztott és szorzott, kb. 20-30 kispap van maximum  egy szemináriumban a 6 évfolyamon. Erdő Péter bíboros úr tette föl a kérdést, hogy oldjuk meg? Melyik püspök vállalja azt a nehéz helyzetet, hogy megszünteti a szemináriumát. - Kétségtelen, hogy itt szembeáll két vélemény. Az egyik, hogy a püspök szeretné a saját szemináriumában képeztetni a leendő papjait. Ugyanakkor látjuk, hogy nincs elég képzett tanárunk, elöljárónk, akik ezt a feladatot vállalni tudnák. A váci püspökségen én az előkészítő szemináriumnak vagyok a házigazdája. Ennek az ajánlását megtaláljuk a papképzésről szóló általános direktívákban. Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy nagyon fontos az, hogy érettségi után azok a fiatalok, akik papi hivatást éreznek magukban, itt szembesüljenek ezzel az elhivatottsággal, az egyháziasságnak a lelkületét próbálják magukba szívni. Hiszen ez is tény, hogy egyre kevesebb azoknak a fiataloknak a száma, akik vallásos családból jönnek, akik egyházi iskolákban érettségiztek. Tehát inkább az jellemző, hogy felnőttként megkeresztelkedett fiatalok nagy lelkesedéssel úgy érzik, hogy a keresztség egyben papi hivatást is jelent. Tehát nincsenek tisztában a papi hivatás mibenlétével.
      Püspök atyát országszerte cserkész-püspökként ismerik. Valójában a papképzés és a cserkészet nem állnak olyan messze egymástól.
      Köszönöm ezt a kérdést, erre büszke is vagyok. Nagyon sok helyen szoktam mondani, egyáltalán a katekézisünkben, az ifjúság pasztorációjában a cserkészet egy olyan modellt állít elénk, egy olyan pedagógiai rendszert, amit nagyon jól tudnánk használni, ha ismernék a papjaink a cserkészpedagógiát. Ennek csak egyik elemét szeretném kihangsúlyozni, hogy a felelősséggel elvállalt feladat közben fejlődni a hitben, hivatástudatban. Hogy egy tizenéves fiatalra rábízunk öt-hat fiatalabb fiút, vagy lányoknál a kislányt, hogy ő vigyázzon rájuk, ő vezesse őket. Miközben feladatot kap, hogy elvigye őket kirándulni, azalatt ő maga is fejlődik. Most ezt valahogy papképzésünkre is át lehet vinni. – De hogy ne maradjunk csak a cserkészetnél, fontosnak érzem, hogy a katekumenális szemléletet kiterjeszthetnénk a papképzésre. Amiben elsősorban azt tartom nagyon fontosnak, hogy ne csak a szemináriumi elöljáróknak legyen a magánügyük a leendő papok lelki, szellemi fejlődése, hanem az egyházmegyéknek. Tehát személyesen imádkozzanak leendő papjainkért, azokért, akiket már ismernek, és segítsék őket egy nagy családi háttérként, hogy ebben a hivatásban érezzék azt, hogy az Egyház számít rájuk.
      Püspök atya egyben a magyar katolikus püspöki konferencia egészségügyi referense. Jól ismerjük azokat a problémákat, amelyek a jelenlegi magyarországi egészségügyi ellátást jellemzik. Ezzel kapcsolatban néhány szóval összefoglalná a helyi egyház állásfoglalását?
      Nagyon fontosnak tartom az egészségügyben való jelenlétünket, egyházi jelenlétünket. A kórházlelkészi szolgálatot a Váci Egyházmegyében is átvesszük a budapesti egyházmegyéből is. Mára sikerült úgy megszervezni, hogy minden kórházban jelen vagyunk főállású lelki-gondozókkal, akiket komoly képzés után bíztunk meg ezzel a feladattal, hogy ne csak a betegek mellett, de az orvosoknak, az ápolóknak is lelki támaszt adjanak. Hiszen éppen az elmúlt hónapoknak eseményei világítottak rá arra, hogy mennyire súlyos problémát jelentett az orvosoknak és az ápolónőknek is a szolgálata. Mennyire le vannak terhelve. – Azt is nagyon fontosnak érzem, hogy mi az egészséges életmódra nevelésben is hallassuk a hangunkat. Így a cserkészetben is a kapcsolat újra megvan, hogy a fiatalok is szeressenek mozogni, a táplálkozásuk, a fegyelmezett sportos életvitelük tulajdonképpen nagyon-nagyon hozzájárulna ahhoz, hogy a magyaroszági egészségügy ne legyen ilyen siralmas, mint amilyen. Én nagyon bízom benne, hogy ezek az indítások, amiket itt Rómában kaptunk, otthon tovább tudjuk vinni.
      Nagyon nagy élményt jelentett minden pápai intézetnél, hogy ugyanazon problémák itt vannak Európában, szerte a világban. Ismernek bennünket. Ez az együttérzés, ez a bátorítás nagyon fontos volt nekünk.
      Püspök atya néhány fontosabb eseményt kiemelne egyházmegyéje életéből?
      Az elmúlt években, most már idén negyedik alkalommal rendezzük az egyházmegyei találkozót. Ez nagyon nagy élményt jelentett nekem. Először egy nógrádi kis faluban indult el helyi kezdeményezésre, hogy meghívják Nógrádsápra az Egyházmegyét. Ennek egy olyan szép gyümölcse érlelődött meg. Most az idén, az Egyházmegye szívében, Vácott rendezzük meg ezt az egyházmegyei találkozót. Ez mindig június végén két napos találkozó. Amiben vannak kulturális programok, sport programok. De a hangsúly a közös imádságon van, szentségimádás, pénteken, szombaton is szentmise, és a katekézis. Talán ez is egy alkalom arra, hogy a felnőttek katekézisét is jobban hangsúlyozzuk. Ugyanakkor egy másik előnye ezeknek a találkozóknak: az egyházközségek között is testvéri kapcsolat alakuljon ki. Ezt is nagyon fontosnak érzem. Nem külföldre kell nekünk elsősorban szervezni kapcsolatokat, otthon, az Egyházmegyén belül, éppen a paphiány kapcsán ez nagyon fontos. Máriabesnyőn éppen ezért,  évek óta képzéseket tartunk, a világi egyházközségi vezetők részére.
      Püspök atya! Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és Isten áldását kérjük fontos főpapi szolgálatára.
      Köszönöm szépen, és innen Rómából szeretettel köszöntöm a hallgatókat!
Beer Miklós váci megyéspüspökkel készített interjút Vertse Márta, és Barotai Imre kecskeméti templomigazgató írta át.