A pápa ünnepélyes szentmisét mutatott be Pünkösdvasárnap a Vatikánban - a Regina Coeli
elimádkozásakor Libanonért intézett felhívást
Május 11-én délelőtt tíz órakor a Szent Péter bazilikában került sor az ünnepi szertartásra,
amelyen a Szentatyával együtt a római kúria bíborosai koncelebráltak. A zsúfolásig
megtelt bazilikában nyolcvan pap szolgáltatta ki az Oltáriszentséget a híveknek. Az
egyetemes könyörgések német, kínai, portugál, arab, orosz és francia nyelven hangzottak
el. Benedek pápa homíliájában az egyház egyetemes és egységes voltáról elmélkedett,
valamint arról a békéről, amelyet Krisztus adhat meg az emberi szíveknek.
Pünkösdkor,
ötven nappal az Úr Húsvétja után az egyház Isten Lelkének erejéből alakul meg. Az
imádkozó közösség, amelyet létrehoz egy és egyetemes, tehát az egyház születése pillanatában
már "katolikus". Szent Ireneus fogalmazta meg, hogy ahol az egyház, ott Isten Lelke.
Ha eltávolodunk az egyháztól, visszautasítjuk a Szentlelket és ezért kizárjuk magunkat
az életből. Pünkösdtől kezdve nyilvánul meg teljesen ez az egység Krisztus Lelke és
misztikus teste, vagyis az egyház között. Csakis a szeretetben és az egymás különbözőségének
elfogadásában egyesítő Szentlélek szabadíthatja meg az emberiséget a földi hatalom
állandó kísértésétől, amely uralkodni akar minden fölött.
Sokféleség és egység
- a pápa ezután a Szentlélek e sajátos működéséről beszélt. Amikor Pünkösdkor a tüzes
nyelvek leereszkednek a tanítványokra és azok különféle nyelveken kezdenek beszélni,
nyilvánvalóvá lesz, hogy az egyházhoz sok különböző nyelv és kultúra tartozik, amelyek
azonban a hitben megértik és termékennyé teszik egymást. A Pünkösdkor születő egyház
egyetemes, amely minden nép nyelvén beszél. Ebből alakul ki majd a többi közösség
szerte a világon, a részegyházak, amelyekben mind Krisztus egyetlen egyháza valósul
meg. A katolikus egyház tehát nem egyházak szövetsége, hanem egyetlen valóság - hangsúlyozta
XVI. Benedek.
Pünkösd másik fontos üzenete az, amellyel a feltámadt Jézus
köszöntötte a tanítványokat: Békesség nektek! Ez nem egy egyszerű üdvözlési forma,
hanem sokkal több annál: a megígért béke ajándéka, amelyet Jézus saját vére árán szerzett
meg; a rossz szellemén aratott győzelmének gyümölcse. A Szentlélek és az egyház ünnepén
adjunk hálát Istennek, amiért népének ajándékozta békéjét - buzdított Benedek pápa.
Tisztában kell lennünk azzal a felelősséggel is, amit ez az ajándék ró ránk: az egyház
felelőssége ugyanis, hogy Isten békéjének jele és eszköze legyen minden nép számára.
Ezt elsősorban az emberek közötti jelenlétével és tevékenységével valósítja meg, az
Evangélium hirdetésével, valamint a szeretet és az irgalmasság jeleivel, amelyek kísérik
azt.
Ezek közül a jelek közül ki kell emelni a kiengesztelődés szentségét,
amelyet a feltámadt Krisztus akkor alapított meg, amikor békéjével és Lelkével megajándékozta
a tanítványokat. "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot
nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad" (Jn20,23) - mondja Jézus. Mennyire
fontos a kiengesztelődés ajándéka, amely megbékíti a szíveket, és sajnos milyen kevéssé
értik meg ezt! Krisztus békéje csak azoknak az embereknek a szívében árad szét, akik
kiengesztelődtek egymással, az igazságosságot szolgálják és készek arra, hogy pusztán
az igazság erejével terjesszék a békét a világban. A világ nem adhatja meg Krisztus
békéjét: az egyház ily módon lehet az Istentől jövő kiengesztelődés kovásza. De csak
akkor lehet az, ha engedelmes marad a Szentlélekhez, tanúskodik az Evangéliumról,
ha hordozza a keresztet Krisztushoz hasonlóan és vele együtt - ahogyan erről tanúskodnak
minden idők szentjei - zárta homíliáját XVI. Benedek pápa a pünkösdvasárnapi ünnepi
szentmisén.
A szertartás után a Szentatya az apostoli palotában, dolgozószobája
ablakából imádkozta el a Regina Coeli imádságot a Szent Péter teret megtöltő zarándokokkal.
Előtte mondott beszédében Pünkösd ünnepéről elmélkedett, majd pedig felhívást intézett
Libanonért. A közel-keleti országban a fegyveres összecsapásoknak az elmúlt napokban
több halálos áldozata volt. XVI. Benedek pápa arra szólította föl a libanoniakat,
hogy hagyjanak föl az agresszióval, mert a párbeszéd, a kölcsönös megértés és az ésszerű
kompromisszum keresése az egyetlen út, amely visszaállítja a biztonságot az országban,
hogy lakói méltó és reményteli jövő elé nézhessenek.