Mont Saint-Michel, a híres normandiai apátság fennállásának 1300. évfordulóját ünnepli

Május elsején André Vingt-Trois bíboros, a francia püspöki konferencia elnöke, ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a jubileumi évet, amely 2009. október 16-án zárul, és amelyet a Coutances és Avranches egyházmegyében tartanak. Az UNESCO világörökség listáján szereplő épületegyüttest a középkor csodájának is hívják. A Franciaország északi partján fekvő sziklás sziget dombja és a rajta álló apátság egyaránt Szent Mihály arkangyal nevét viseli, aminek jelentése: „ki olyan mint Isten?” Ezzel a kérdéssel szembesülnek a zarándokok és mindazok, akik évszázadok óta felkeresik az egyedülálló kegyhelyet.

Az ikonográfia Mihály arkangyalt karddal, lándzsával és mérleggel ábrázolja, mégpedig a következő megfontolásokból: A kard egy vágással különválasztja a jót a rossztól. A lándzsával az Arkangyal legyőzi a gonosz állatot, míg a mérleg az utolsó ítélet eszköze. Arra szolgál, hogy megmérje a lelkeket és különválassza egymástól a világosság és a sötétség gyermekeit. A most elkezdődött jubileumi év szertartásai szorosan kapcsolódnak az „Arkangyal spiritualitásához”, illetve emlékeztetnek az apátság eredetére.

Egy VIII. századi kéziratban olvashatjuk, hogy Avranches helység püspöke, Szent Aubert, álmában azt a feladatot kapta, hogy a sziget csúcsán építsen fel egy kegyhelyet Mihály arkangyal tiszteletére. A dél-olaszországi Gargano hegyen lévő Szent Mihály szentélyhez hasonlóan legyen a tenger közepén is tiszteletére emelt templom. A szent püspök engedelmeskedett a látomásnak és egy kör alakú templomot építtetett, amelyet saját maga szentelt fel 709. október 16-án.

A bencés szerzetesek 965-ben érkeztek a szigetre. Kis közösségük ellenállt a normannok betörésének, majd azt követően a szerzetesek kibővítették a kegyhelyet. A zarándokok egyre nagyobb számban keresték fel a szigetet, hogy kifejezzék Mihály arkangyal és Szent Aubert püspök iránti tiszteletüket. A XIII. században az apátság az európai spiritualitás egyik világítótornyává vált. Kapuinál ért véget a „Paradicsom útja”, vagyis az a zarándokútvonal, amelyet a földrész hívei Párizs szívéből kiindulva kezdtek meg a normandiai sziget felé haladva. A fénykort lassú hanyatlás követte, majd a francia forradalom idején elűzték a szerzeteseket és a szigetre börtönt telepítettek.

1966-ban a hívek népszavazás útján kérték a szerzetesek visszatérését. Több kísérlet után a Jeruzsálemi Monasztikus Testvériség telepedett meg az apátságban. Az 1300-as évforduló kihívása, egyben a XXI. század programja tehát az, hogy megőrizzék, és tovább táplálják Mont Saint-Michel spirituális dimenzióját. Páratlan természeti adottságokkal rendelkező sziget váljon ismét az ima és a dicsőítés helyévé, zarándokúttá, amelynek végcélja a mennyei Jeruzsálem.