Szent Márk evangélistát a pápa "katekumenális útnak" nevezte, amely Jézus üzenetének
lényegéhez vezet minket
Április 25-én ünnepelte az egyház Szent Márk, a legkorábbi evangélium szerzőjének,
s egyben Velence védőszentjének liturgikus emléknapját. A lagúnák városában nyugszanak
a szent földi maradványai a róla elnevezett híres bazilikában. Itt mutatott be pénteken
szentmisét Marco Cé bíboros, nyugalmazott velencei pátriárka.
Szent Márk jegyezte
le Szent Péter beszédeit, amelyeket az első keresztény közösségeknek mondott, s később
ezeket beleillesztette a legősibb kanonikus Evangéliumba. XVI. Benedek több ízben
idézte alakját eddigi pápasága során. Most ezekből adunk rövid ízelítőt: Márk evangéliumának
célja, hogy úgy mutassa be az új hívőknek Jézust, mint a várva várt Messiást. A szöveg
egyszerű nyelvezete alkalmas arra, hogy Krisztus szavainak és élettörténetének elbeszélésén
keresztül az is fölfedezze üzenetének megújító erejét, aki eddig nem ismerte Őt. Márk
evangéliuma nyomán 2006-ban, a vatikáni nagyböjti lelki gyakorlat végén XVI. Benedek
pápa e szavakkal mondott köszönetet Marco Cé bíborosnak, az elmélkedések szerzőjének:
"Figyelmessé
tett minket a belső Mester iránt. Segített, hogy meghallgassuk a bennünk szóló Mestert.
Segített, hogy válaszoljunk neki, hogy beszéljünk az Úrral, az ő Szavát hallgatva.
Márk evangéliumának ezen a "katekumenális útján" vezetett minket egy közös zarándoklaton
a tanítványokkal együtt Jeruzsálem felé, és újból megerősített abban, hogy a történelem
összes vihara dacára Krisztus a hajónkban van".
Márkról beszél az Apostolok
Cselekedeteinek könyve is. Arról a részről van szó, amelynek főszereplője a fiatal,
leendő evangélista, aki Pállal és Barnabással missziós útra készül. Ezt e jelenetet
XVI. Benedek így magyarázta az általános audiencia alkalmával 2007. január 31-én: "Pál
és Barnabás vitába szállt egymással a második missziós út elején, mert Barnabás magával
akarta vinni a Márknak nevezett Jánost, de Pál nem akarta, mert az ifjú előző útjuk
alkalmával elhagyta őket" (vö. ApCsel 15,37-39).
Az ősegyház emberi világáról
ad képet ez az epizód, amely a pápát a következő spontán és meggyőző megfontolásra
ihlette:
"Tehát a szentek között is vannak viták, összetűzések, nézeteltérések.
Nagyon vigasztalónak tűnik ez számomra, mert látjuk, hogy a szentek sem az "égből
pottyantak le". Emberek ők, mint mi, sokszor összetett problémákkal. Szentnek lenni
nem azt jelenti, hogy sosem hibázunk, vétkezünk. Az életszentség a megtérésre, a bűnbánatra,
az újrakezdésre, de főként a kiengesztelődésre és a megbocsátásra való képességben
növekszik".
És éppen ez történik a következőkben: Pál kibékül Márkkal, és nyilvánosan
bizalmas munkatársának nevezi őt. Péter is szeretettel fiamnak hívja őt egyik levelében.
Az évek múlásával maga Márk is evangelizál, az egyház két nagy apostola nyomdokain
járva. Missziós elhivatottságáról XVI. Benedek pápa elismerően szólt 2006-ban a papokhoz
és szerzetesekhez intézett beszédében, amelyet bajorországi utazása során mondott
az altöttingi Szent Anna bazilikában:
"A papi küldetés legtömörebb leírását
adta nekünk Márk evangélista, amikor a tanítványok kiválasztásáról írt: 'Tizenkettőt
választott ki, hogy vele tartsanak, és hogy igehirdetésre küldje őket' (Mk 3,14-15).
Krisztussal lenni, és mint küldötte az emberek között járni - e két dolog egymástól
elválaszthatatlanul alkotja a papi hivatás lényegét. Csak az tudja megismerni Krisztust
és valóban hirdetni őt, aki 'Vele' van".