XVI. Benedek csütörtökön találkozott a katolikus egyetemek és iskolák képviselőivel
Második washingtoni napjának délutánján a pápa 5 órakor találkozott a katolikus egyetemi
világ képviselőivel. Az Amerikai Katolikus Egyetemet 1887-ben létesítették az ország
püspökei. Jelenleg 6 ezer hallgatója van, akik kb. 80 szakon szerezhetnek diplomát
vagy másoddiplomát. Ez az egyetlen katolikus egyetem az Egyesült Államokban, ahol
egyházjogi, filozófiai és teológiai diplomát lehet szerezni. Teológiai főiskoláján
és papi szemináriumában az ország minden egyházmegyéjéből érkezett fiatalokat készülnek
a papi szolgálatra. II. János Pál első egyesült államokbeli látogatása során 1979-ben
ellátogatott a felsőfokú oktatási intézménybe. Az egyetemen a washingtoni érsek,
a rektor, és az egyetemi tanács püspök-elnöke fogadta a Szentatyát. A találkozóra
235 katolikus egyetem és főiskola rektora, 195 egyházmegyei oktatási felelős, egyetemi
oktatók és hallgatók, összesen mintegy hatszázan gyűltek össze. XVI. Benedeknek bemutatták
az egyetemi világ 10 képviselőjét. A Szentatyát az intézmény rektora, P. David M.
O’Connell, a Missziós Papok Kongregációjának tagja köszöntötte.
XVI. Benedek
pápa beszéde Washingtonban az Amerikai Katolikus Egyetemen A Szentatya nagy örömét
fejezte ki azért, hogy találkozhat a Catholic University of America professzoraival
és oktatóival – akiket „a bölcsesség hordozóinak” nevezett – és velük együtt eltűnődhet
a katolikus oktatás-nevelés természetéről és identitásáról. A Pápa külön is köszöntötte
az Egyetem rektorát, David O’Connell atyát.
A nevelés integráns részét alkotja
az egyház küldetésének, amely elsősorban az evangélium örömhírének hirdetése. Minden
egyes katolikus nevelői intézmény olyan hely, ahol találkozunk az élő Istennel, aki
Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta szeretete és igazsága mindent átalakító erejét.
A személyes találkozás, az ismeret és a keresztény tanúbizonyság pedig annak a szolgálatnak
a része, amelyet az egyház az emberiség körében végez. A Szentatya az Amerikai Katolikus
Egyetem tanáraihoz intézett beszédében ezután név szerint is megemlékezett az amerikai
katolikus oktatás két nagy szentjéről, Elizabeth Ann Setonról és Katharine Drexelről,
akik több más férfi és nő rendalapítóval együtt megteremtették a ma valóban jelentősnek
mondható katolikus iskolahálózatot. Ezzel nemcsak az egyházat, hanem az egész nemzet
javát szolgálták. Számtalan pap, szerzetes és szerzetesnő, áldozatkész szülőkkel együtt
a katolikus iskolákon keresztül bevándorlók egész nemzedékeinek lehetőséget adott
a felemelkedésre és a társadalomba való beilleszkedésre. Az amerikai katolikus iskolák
a több mint 3 millió tanulóval ma is fontos szerepet játszanak a társadalomban. Mindent
meg kell tenni annak érdekében, hogy ezek az iskolák elérhetők legyenek mindenki számára,
mert egyetlen gyermeket sem szabad megfosztani attól a jogától, hogy hitben nevelkedjen,
amely áttételesen a nemzet lelkiségét is táplálja.
A Szentatya beszédében
kitért arra az ellenvetésre is, amely az utóbbi időben többek részéről felmerül: vagyis,
hogy az egyház oktatásra fordított elkötelezettségét nem lehetne-e más területen
hasznosítani, hiszen Amerikában az állam nagylelkűen támogatja az oktatást. E felvetéssel
szemben tisztázni kell, hogy mi az, ami sajátossá teszi a katolikus iskolákat. A katolikus
egyetem vagy iskola identitását nem a diákok száma határozza meg, hanem a Krisztusba
vetett hit és a hitben keresett igazság. Ezért a katolikus nevelői intézményekben
a hitnek kézzel foghatóvá kell válnia, amint világosan látnunk kell azt is, hogy az
igazság válsága mögött a hit válsága húzódik meg. A katolikus intézmények ezért életfontosságúak
az egyház küldetésében, mely elsődlegesen az evangelizálás, ám ezzel párhuzamosan
hatékony szolgálat az amerikai társadalom számára is. A Szentatya beszédében végül
a katolikus pedagógusok szerepét méltatta, és azt hangsúlyozta, hogy egyre több olyan
szülő van, aki azért választja a katolikus nevelést, mert fontosnak érzi az igényes,
nívós oktatást. A katolikus felsőoktatással kapcsolatban a Szentatya hangsúlyozta
mily nagy értéket jelent az egyetemi kutatás szabadsága, végül pedig külön felhívást
intézett a szerzetesekhez, szerzetesnőkhöz és a papokhoz, hogy ne mondjanak le az
iskolai apostoli munkáról, és diákjaik körében adjanak számot a bennünk élő reménységről.
Segítsék őket abban, hogy megismerjék és szeressék Jézust, akit ők már ismernek, és
akinek igazságát és jóságát örömmel megtapasztalták.