A látogatás légköre rendkívül pozitív - a szentszéki szóvivő XVI. Benedek amerikai
látogatásáról
Federico Lombardi jezsuita atya a következőkben foglalta össze a Szentatya amerikai
látogatása során szerzett benyomásait. A látogatás légköre rendkívül pozitív,
minden szempontból: az emberek, a közvélemény és a média részéről, amely igen kedvező
képet ad a pápalátogatásról. Ez a légkör jellemezte az utazást az első perctől kezdve,
már fehérházi látogatás alkalmával is, ahol valóban ünnepi hangulat uralkodott. Mindenki
azt gondolja, hogy a Pápa ráérzett az amerikai emberek lelkületére, arra, ami az amerikai
szellemben a legjobb, vagyis az ország sajátságos kultúrájára, amely a szabadság
keresésből fakad és a mely megteremtette a szabad emberek közösségét. Ebben a közösségben
mindenki a legjobbat akarja adni önmagából, személyes vallási meggyőződőse szerint
is. Az amerikai társadalom ezeken a vallási értékeken nyugszik. Az, hogy a Pápa felismerte
és hangsúlyozta ezeket a szempontokat, mélyen megérintette az amerikai emberek szívét
és széles körökben nagy lelkesedést váltott ki. Ugyanakkor a Szentatya nem hallgatta
el a vallással kapcsolatos nehézségeket, rendkívül alaposan foglalkozott a szekularizmus
és individualizmus kihívásával a püspökökhöz intézett beszédében.
Általában
azt lehet mondani, hogy a Szentatya minden alkalommal megtalálta a legmegfelelőbb
szavakat, pl. akkor is, amikor érintette a gyermekekkel kapcsolatos szexuális visszaélés
kérdését a papok részéről, illetve amikor találkozott az áldozatokkal. Ez a diszkrét,
egyszerű találkozás lényegében imádság keretében valósult meg az apostoli nunciatúra
épületében, a bostoni érsek által elkísért személyekkel. A 20 perces találkozó a rövidség
ellenére mindenkinek lehetőséget adott arra, hogy kezet szorítson a Pápával és elmondja
érzéseit. A megható összejövetel végén a jelenlévők hálájukat fejezték a Szentatyának
a figyelemért és az imáért. „Úgy gondolom – mondta végül P. Lombardi - ,hogy rövidsége
ellenére ez a mozzanat hosszú út megtételét jelentette és az amerikai egyház e szégyenteljes
és fájdalmas történet után elindult a megtisztulás, a kiengesztelődés és reménység
felé, éppen a pápai út jelszava jegyében, amely így hangzik: Krisztus a mi reménységünk.