Pasztorációs Konferencia Tihanyban - Pákozdi István egyetemi lelkész budapesti tudósítása

Az évente egyszer megrendezett, tanulmányi nap jellegű találkozó résztvevői az ország egyetemi lelkészei, illetve munkatársai. Összesen 32-en voltak, akik között brassói, kolozsvári és csíkszeredai lelkészek és kíséretük is jelen volt. Két református lelkész is bekapcsolódott a munkába.

Az idei téma az oktatás és nevelés volt. A főelőadást Korzenszky Richárd perjel, a második előadást pedig Szûcs Balázs, a PPKE egyetemi lelkésze tartotta.
A konferencia vendége volt a Mistrál együttes. A jó hangulatú tanácskozások eredményeként záródokumentumot szövegeztek meg, amely híradás a magyar egyetemi pasztoráció bontakozó életéről.
Pákozdi István egyetemi lelkész, Budapest

XIV. Egyetemi Pasztorációs Konferencia
Tihany, 2008. április 4-6.

záródokumentum

Oktatás, nevelés

„Mit ér, hogy itt vagyunk, / ha nem tudjuk, hogy hol vagyunk?
A cél sokszor maga az út… / Úton vagyunk…
A többi csak lidérc és délibáb, Szerápion.”

Rónai György: Szerápion-legendák (részlet)

Manapság sok más között aggodalmakkal és válsággal küzd a magyar felsőoktatás is, amelyben amolyan háttér-szereplőkként többé, kevésbé az egyetemi lelkészségek is részt vesznek. Néha riadtan, mégis a felkínált szolgálatunk reménységével osztozunk az ifjúság oktatásának és nevelésének nem kis gondjában.

Arra a kérdésre, hogy szükség van-e pedagógusra, nekünk egyértelműen pozitív választ kell adnunk. Krisztus a paidagogosz, ő az első számú tanító, a mester, aki minden időben, így a mi korunkban is változatlan szeretettel hirdeti evangéliumát. A bölcs, kiegyensúlyozott és mértéktartó tanító és nevelő újfajta szolgálatát vállaljunk, amikor egyetemi lelkészekként és az egyetemi közösségek segítő munkatársaiként kortárs fiataljainkat a tudás és a keresztény erkölcsiség útján kísérjük. Jól tudjuk, hogy a pedagógusnak megfelelő szakmai és emberi kompetenciával kell rendelkeznie, amelynek megszerzése és elmélyítése mindannyiunk kötelessége. Tevékenységünk nem annyira a tudomány szakterületeinek feltárása, a tudás átadása, hiszen erre az egyetemek és főiskolák oktatói hivatottak. Ám „segítő foglalkozásuakként” jelenlétünkkel, az oktatók és a diákok számára szerveződő közösségekkel, a lelkivezetéssel és a pszichés valamint lelki bajok felismerésekor nyújtott testvéri szolgálatunkkal sokat tehetünk az egyetemi világban élőkért.

Igen fontosnak tartjuk annak a keresztény emberképnek a tisztán látását, amely nem részterületek, nem a hasznosság, nem a fogyasztás, a piac kívánalmai szerint kell, hogy kialakuljon, hanem a teremtő Isten szándéka és a megváltott ember arcvonásai szerint. Ebben az emberképben mindig ragyognia kell a reménységnek, az Isten által felkínált jövőnek, és a felebaráti szeretet kifogyhatatlan kihívásának. Tudjuk jól, hogy egy a keresztény felfogással ellentétes élettérben, az iskola, a világ által szerveződő szórakozás, anyagi lehetőségek, és számtalan kísértés között kell kialakítanunk azt a közösséget, ahová a keresztény egyetemista hazajöhet, ahol maradandó értékeket talál, ahol nem a pillanatnyi értékek dominálnak, ahol egy olyan társadalomba tagolódhat, amelynek kialakítására ő is meg van hívva. „Kontraszt-társadalmat” kell létrehoznunk, amelyben egy új, megtisztult, a kinyilatkoztatás alapján álló hívő ember lesz a polgár, az egyház tudatos tagja, és a hit meggyőződéses terjesztője.

Nincs könnyű dolgunk, amikor az ifjúságot kell megszólítanunk. Igen sokféle és színes az a kínálat, amely ma elárasztja, sőt fojtogatja őket. Tapasztalatunk, hogy olyan kezdeményezésekre mozdulnak, amelyek erőkifejtést, bátorságot, elszántságot és a világ legszegényebbjei felé való odafordulást igénylik. Ilyen vállalkozásokra, programokra, szociális projektekre a ma élő keresztény fiatal megszólítható, szervezhető, mozgatható. Mindezekhez mély érzékenység mutatkozik a csönd, a meditáció, a Biblia-olvasás, az imádság egyéni és közösségi gyakorlására is. Elhatározásunk az, hogy az egyetemisták és főiskolások között végzett apostoli munkánkat ilyen alapokra fektetjük. Jól tudjuk, hogy az oktatás és a nevelés ma egyenlő az evangelizációval. Próbáljuk elérni a tőlünk távol állókat, a még nem egyetemista, végzős középiskolásokat, a különféle kollégiumokban és albérletben élőket, egyszóval mindazokat, akik még nem tartoznak közösségeinkbe, gyülekezeteinkbe.

Közösséget csak közösség tud kialakítani, oktatni és nevelni. Mi magunk is formálható és formálódó tagjai és vezetői kívánunk lenni azoknak a kisebb nagyobb csoportoknak, amelyek révén az egyetlen Anyaszentegyházban együtt hajózunk. Biztosak vagyunk abban, hogy üzenetünk van oktatókhoz és hallgatókhoz egyaránt, amelyet az „egyetlen Tanító”, Krisztus Urunk bízott ránk. Ehhez kérjük mindazok segítségét, akik az egyetemi gyülekezetek és lelkészségek felelős hatóságai, és akik ezt a megkülönböztetetten fontos tevékenységet a szívükön hordozzák!

A konferencia római valamint görög katolikus és protestáns résztvevői:

Tihany, 2008. április 6-án

Dr. Pákozdi István r.k. egyetemi lelkész (Budapesat),
Tóth Gyula r. k. egyetemi lelkész (Veszprém),
Pálfai Zoltán r. k. egyetemi lelkész (Szeged),
Szűcs Balázs r. k. egyetemi lelkész (PPKE),
Papp András g. k. egyetemi lelkész (Miskolc),
Jakab Attila r. k. egyetemi lelkész (Brassó),
Dr. Egri László diakónus (Budapest),
Marincsák László g. k. egyetemi lelkész (Debrecen),
Varga József r. k. egyetemi lelkész (Eger),
Püski Dániel ref. egyetemi lelkész (Debrecen),
Dr. Hess István SJ r. k. egyetemi lelkész (Miskolc),
Dr. Csiba Tibor r. k. egyetemi lelkész (Vác),
Orbán László r. k. egyetemi lelkész (Kolozsvár),
Varga László r. k. egyetemi lelkész (Győr),
Csapai Árpád r. k. egyetemi lelkész (Csíkszereda),
Turcsik Ferenc ref. egyetemi lelkész (Miskolc)
és munkatársaik.