Isteni Irgalmasság és Szentírás – Racs Csaba atya előadása

A Római Pápai Magyar Intézet növendéke, a Biblikus Intézet hallgatója, aki Ószövetségtant és keleti nyelveket tanul, bibliai szempontokból világít rá az Isteni Irgalmasságra.
Racs Csaba atya az Isteni Irgalmasság első Világkongresszusán, április 3-án, a magyar nap keretében tartott előadást a római Santo Stefano Rotondo bazilikában. Előadását röviden összefoglalta a Vatikáni Rádió magyar műsora számára:

A Fausztina nővér látomása alapján készült irgalmas Jézus ábrázolás szorosan kapcsolódik a János evangélium szenvedéstörténetéhez és feltámadással kapcsolatos elbeszéléséhez. Fausztina nővér így ír naplójában: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány.” (Napló 47). A látomásban feltűnő Jézus egyrészt emlékeztet a feltámadt Jézus megjelenésére a félelmükben bezárkózott tanítványoknak, akik a feltámadt Úrtól megkapták a Szentlelket és ezzel együtt bűnbocsátó hatalmat (Jn 20,19-23). Másrészt a két sugár Nagypéntek eseményire is visszautal, a vérre és vízre, amelyek Jézusnak a római lándzsa által megnyitott oldalából törtek elő, egyben beteljesítve Zakariás próféta jövendölését (Jn 19,33-37): „Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet” (Zak 12,10).

Tekintettel a rendelkezésre álló idő szűkösségére és a hallgatóságra, amely lelki értelemben is profitálni szeretne, téma megközelítését tekintve alkalmasabbnak látszott az idevágó szöveg közül csak az egyiknek a meditatív-elmélkedő jellegű olvasása, egyfajta lectio divina. Ez természetesen nem nélkülözi a szaktudományos alapokat, hiszen azokra épít, viszont sokkal inkább koncentrál Isten szavának meghallgatásán túl az arra adott személyes válaszadás feltételeinek megteremtésére, és magának a személyes válaszadásnak a létrejöttére.

A választott szentírási szakasz a Jn 20,19-23, a feltámadott megjelenik a bezárkózott tanítványoknak. A tanítványok, és a feltámadott találkozásának ez az elbeszélése kiemeli a tanítványok félelmét és reménytelenségét. Azt a bénult állapotot, amelyet a mester tragikus kereszthalála és a megtorlástól való rettegést határozott meg. Ebbe a kilátástalan helyzetbe lép be teljesen váratlanul a feltámadt Jézus, aki bizonyítékként megmutatja sebhelyeit. A tanítványokat, mivel a sebhelyek révén bizonyosak lehettek, hogy a mester az, eltölti a viszontlátás öröme, amely immár a reménytelenség és bénultság állapotának helyébe lép. Jézus viszont nemcsak megörvendezteti a tanítványokat, hanem küldi őket, sőt továbblépve, a Szentlélek pünkösdöt elővételező újjáteremtő ajándékával együtt bűnbocsátó hatalmat ad nekik.

János evangéliumának beszámolója szerint az Isten embert szerető irgalma a következő módon válik megtapasztalhatóvá.

1.) A sebhelyek, amelyek a tanítványok számára bizonyították, hogy a Mester valóban feltámadt, egyben az Isten végtelen szeretetének, irgalmának is a jele, aki úgy szerette a világot, hogy Nagypénteken egyszülött fiát adta oda érte.

2.) Jézus megjelenésének váratlan módja, amely azonnal megszüntette a tanítványok reménytelenségét és bénultságát. Mindez nagyon jól visszatükröződik János evangélista szimbolikájában, a fejezet első versében, a Jn 20,1-ben, amikor az evangélista meghatározza azt az időpontot, amikor Mária Magdolna kimegy a sírhoz: kora reggel, amikor még sötét volt. A sötét, amely már magában hordja a hajnal a napvilág ígéretét. A sötét, amely bámulatos gyorsasággal adja át a helyét a nappalnak. A Nagypéntek sötétje, amely váratlanul a Húsvét Vasárnap örömébe torkollik.

3.) Jézus, rájuk lehelve, a tanítványoknak adja a Szentlelket és vele együtt bűnbocsátó hatalmat, amely egyrészt elővételezi a Pünkösdöt, másrészt viszont emlékezetet a teremtő Lélekre, az isteni mozdulatra, amely a bűnbocsánat során újjáteremti, újjáformálja a bukott embert Isten képére és hasonlatosságára.

4.) Ugyanakkor viszont Jézus küldi a tanítványokat éppen úgy, mint ahogy őt küldte az Atya. Az Isten szeretetének, irgalmának megtapasztalása a megváltás és örök élet ajándékában valamint az ember belső újjáteremtésben, egyben feladat is, továbbadni mások számára, akik mindezeket még nem tapasztalták meg.

Ilyen értelemben válnak a húsvét vasárnapi események nemcsak a tanítványok, hanem a mi számunkra is az Isten végtelen irgalmának kézzelfogható bizonyítékává. Pontosan ezért a Húsvét, Jézus feltámadásának öröme leginkább azoké lehet, akik az emberi élet árnyékos oldalán élnek, legelesettebbeké, a legkiszolgáltatottabbaké a lelkileg és fizikálisan megnyomorítottaké. Az ő számukra az emberi élet különböző sötétségei, bármi, ide mindenki behelyettesíthet, a személyes vagy közösségi esetleg nemzeti tragédia sötétje már magában hordozza a feltámadás az élet világosságát, amely előbb vagy utóbb de biztosan elérkezik, ugyanúgy, mint Nagypéntekre a Húsvét hajnala. Szerintem nincs ennél szebb és komolyabb üzenete az Istennek a magyar emberek számára.