Renato Boccardo püspök, Vatikánváros Kormányzóságának főtitkára nyilatkozott műsorunknak

A vatikáni főpásztor, aki magyar egyetemistákat részesített a keresztség és a bérmálás szentségében, a következőket nyilatkozta műsorunk számára:

Boccardo püspök: A szertartásra az egyetemi kápolnában került sor, ahol a hallgatók minden vasárnap rendszeresen találkoznak. A szertartást tehát a vasárnapi szentmise keretében végeztük el. Azokon a fiatalok kívül, akik a keresztség illetve a bérmálás szentségében részesültek, sok-sok társuk volt jelen, akik az egyetem keresztény közösségét alkotják. A keresztény élet jelentőségteljes pillanata volt, amely egyben tanúskodott a hívő egyetemisták közösségének életerejéről. Megkérdeztem őket, hogy miért döntöttek a keresztség illetve a bérmálás szentségének felvételéről. Mindnyájan a maguk módján azt válaszolták, hogy azoknak a társaiknak a tanúságtétele volt döntő számukra, akik elkötelezetten élik meg keresztény hitüket az egyetemi közösségben.
 
VR: Püspök úr, mi a jelentősége annak, hogy erre a szertartásra éppen az Isteni Irgalmasság vasárnapján került sor, néhány nappal Isten Szolgája, II. János Pál pápa halálának harmadik évfordulója előtt. Tudjuk, hogy az ünnepet az ő kívánságára tartjuk Húsvét második vasárnapján.

Boccardo püspök: Mindenekelőtt hangsúlyoznám, hogy Fehérvasárnap, "Dominica in Albis", szorosan kapcsolódik a húsvéti misztériumhoz, Húsvét vigíliájához. Az egyház évszázados hagyománya szerint a katekumenek ekkor részesültek a keresztség szentségében. Így bekapcsolódnak a meghalt és feltámadt Krisztus misztériumába.
Ez a nap arra szólít fel bennünket, hogy elmélkedjünk Isten irgalmasságának gazdagságáról. Isten továbbra is hívja minden gyermekét, életkorra, társadalmi helyzetre, fajra, iskolai végzettségre való tekintet nélkül. Erre az irgalmasságra a világnak csakúgy, mint tegnap, mint mindig, ma is olyan nagy szüksége van. Szüksége van rá, hogy megtapasztalja ezt az irgalmasságot a szentségeken keresztül, a minden nap megélt keresztény hit révén. Meg kell tapasztalni a keresztények tanúságtétele által is, akik nemcsak címzettei, hanem eszközei is az isteni irgalmasságnak, amelyet terjeszteniük kell környezetükben.
Végül pedig szólnunk kell a II. János Pál iránti szeretetteljes tiszteletről, hiszen ő olyan sokat tett a világ ifjúságáért. A mai fiatalok mindnyájan emlékeznek atyai szeretetére, közelségére. Azok számára is, akik vasárnap este a keresztség és a bérmálás szentségében részesültek, vonatkozási pontot jelent a pápa ereje és tanúságtétele, az, hogy hosszú szolgálata során szakadatlanul és hűségesen Jézus Krisztusra irányította tekintetüket.

VR: Püspök úr, Ön nem először jár Magyarországon, hiszen elkísérte II. János Pál pápát mindkét magyarországi apostoli látogatására, 1991-ben illetve 1996-ban. Hogyan ítéli meg az azóta eltelt változásokat Magyarországon?

Boccardo püspök: Különösen emlékszem a pápa 1991-es látogatására, ahogy mondani szokás, nem sokkal a (berlini) fal összeomlása után. Több mint 15 év után Magyarország természetesen megújult, lüktető élet jeleit mutatja, megújult az épületekben, az élet külső körülményeiben. Remélem, hogy a nehézségek ellenére az ország megújul szociális és erkölcsi téren is, amelyre mindnyájunknak olyan nagy szüksége van.