„A Kereszt a halhatatlan élet forrása, az igazságosság és a béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége” – mondta a Pápa a nagypénteki Via Crucis ájtatosság végén

Idén is végigjártuk a Keresztutat, hittel felelevenítve Krisztus kínszenvedésének állomásait. Láttuk Megváltónk szenvedését, amelyet a nagy fájdalom órájában kellett elviselnie, és amely földi küldetésének csúcspontját jelentette. Jézus meghal a kereszten és a sírban nyugszik. Nagypéntek, amelyet az emberi szomorúság és a vallásos csönd hat át, az elmélkedés és az ima csöndjével zárul - mondta beszédében XVI. Benedek pápa. Közömbösek maradhatunk-e Isten halála láttán? Értünk, a mi üdvösségünkért emberré lett és kereszthalált halt.

A Pápa arra buzdította a híveket, hogy ezen a napon gyakran pusztán mulandó, földi dolgokra irányuló tekintetünket fordítsuk Krisztus felé és szemléljük Keresztjét. A Kereszt a halhatatlan élet forrása, az igazságosság és a béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége. Állandó bizonyítéka az önfeláldozó és végtelen szeretetnek, amely Istent arra késztette, hogy hozzánk hasonló sebezhető emberré váljon, és kereszthalált haljon. Keresztre szegezett karja minden ember felé kitárul, és végtelen gyöngédséggel ölel bennünket magához: „Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok”.

A kereszt fájdalmas útja révén minden kor emberei, megváltva Krisztus vére által, Isten barátaivá, a mennyei Atya gyermekeivé váltak. Jézus barátjának nevezi Júdást és egy utolsó, drámai felhívást intéz hozzá a megtérésre. Mindnyájunkat barátjának nevez, mert ő mindenki igaz barátja. Sajnos az emberek nem mindig érzékelik annak a határtalan szeretetnek a mélységét, amelyet Isten táplál teremtményei iránt. Isten számára nem létezik faji vagy kulturális különbözőség. Jézus Krisztus meghalt, hogy az egész emberiséggel megismertesse Istent, felszabadítsa a gyűlölet és a bosszú, a bűn rabszolgasága alól.

A Szentatya ezután feltette a kérdést: mit tettünk ezzel az ajándékkal? Mit tettünk Isten arcának Krisztusban megtörtént kinyilatkoztatásával, Isten gyűlöletet leküzdő szeretetének kinyilatkoztatásával? Napjainkban is sokan vannak, akik nem ismerik Istent, és nem találják meg őt a keresztre feszített Krisztusban. Sokan keresnek olyan szeretetet és szabadságot, amely kizárja Istent. Sokan azt hiszik, hogy nincs szükségük Istenre.

A Pápa arra buzdította a híveket, hogy a nagypénteki keresztutat végigjárva nyissák meg szívüket Jézusnak. Jézus az Igazság, amely szabaddá tesz bennünket a szeretetre. Halálával az Úr üdvözítette a bűnösöket, vagyis minden embert. XVI. Benedek idézte Péter apostol szavait: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg”. Ez Nagypéntek igazsága: a Megváltó Krisztus a kereszten visszaadta méltóságunkat, Isten fogadott gyermekeivé tett bennünket, akiket saját képére és hasonlatosságára teremtett. Hódoljunk tehát a Kereszt előtt: Krisztus, keresztre feszített Király, add, hogy valóban megismerjünk Téged, add meg az örömet, amire vágyunk, a szeretetet, amely elárasztja a végtelenre vágyakozó szívünket. Így imádkozunk ma este hozzád, Jézus, Isten Fia, aki értünk meghaltál a Kereszten és feltámadtál a harmadik napon. Ámen”.