Nagycsütörtök a hálaadás és az öröm ünnepe a végsőkig menő szeretet nagy ajándékáért – Pápai szentmise a Lateráni Szent János bazilikában

XVI. Benedek pápa nagycsütörtökön délután a Lateráni Szent János bazilikában, Róma püspökének székesegyházában mutatta be az ünnepi szentmisét, amellyel megnyitotta a húsvéti szentháromnapot. Miközben a körmenet az oltárhoz vonult a Szentatya vezetésével a schola a Galatákhoz írt levél szavaival emlékeztetett e napok jelentésére: „Mi semmi mással nem dicsekszünk, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével”.
A Pápa ezekkel a szavakkal vezette be az ünnepi szentmisét: „Urunk Vacsorájának ünneplésével megkezdjük a húsvéti szentháromnap ünnepi liturgiáját. E nap szavain és szentségi cselekedetein keresztül ismét átéljük az Utolsó Vacsorát, Krisztus irántunk való alázatának és szeretetének misztériumát a lábmosásban, új parancsolatának tanúságát, hogy úgy szeressük egymást, amint Ő szeretett bennünket, az Oltáriszentség és a papság alapításának emlékezetét, hogy jelenvalóvá tegyük eljöveteléig az újszövetség áldozatát.” A nagycsütörtöki szertartás során a Szentatya megmosta 12 pap lábát, a hívek pedig egy kubai árvaház javára adakoztak.
A Pápa homíliájában János evangéliumának a lábmosásról szóló szakaszáról elmélkedett. Jézus ebben a jelenetben leveti dicsősége öltözékét, maga elé köti az emberség kendőjét, mint egy szolga megmossa tanítványai koszos lábát, és ezzel megadja nekik a lehetőséget az Istennel való közösségre, amelyre meghívta őket. Krisztus megtisztít bennünket szavai, szeretete és önmaga ajándékozása által. Ha elmélkedő, imádkozó és hívő lélekkel fogadjuk Jézus szavait, akkor azok megtisztító erőt jelentenek számunkra. Nap nap után olyan, mintha beborítana bennünket a piszok megannyi formája: üres szavak, előítéletek, leegyszerűsített vagy eltorzított tudás, féligazság, vagy teljes hamisság, amely folyamatosan beszivárog bensőnkbe. Mindez elhomályosítja és megfertőzi a lelket, képtelenné tesz bennünket arra, hogy felismerjük az igazat és a jót. Ha figyelmes szívvel fogadjuk Jézus szavait, akkor azok igazán megtisztítják a lelket, a belső embert. A lábmosással Jézus nemcsak ajándékot ad tanítványainak, hanem példaképet is. Krisztus misztériuma teljességében, a megtestesüléstől a keresztig és a feltámadásig gyógyító és megszentelő erővé válik, egy új létezés modelljévé. Ezért a kereszténység, a moralitással való kapcsolatában más minőséget képvisel. Isten nem valamit ad nekünk, hanem önmagát ajándékozza és ebben az állandó ajándékozásban mindig megelőz bennünket. Ezért a keresztény élet középpontja az eucharisztia, hála a kapott ajándékért és öröm az oltáriszentségben kapott új életért. Az új parancsolat nem abban áll, hogy új és nehéz szabályt kaptunk, amely korábban nem létezett. Az újdonság lényege az, hogy ajándékról van szó, amely bevezet bennünket Krisztus gondolatvilágába. Ha mindezen eltöprengünk, belátjuk, hogy életünk mennyire távol áll az Újszövetségnek ettől az újdonságától. Simon Péter tiltakozott, amikor Jézus meg akarta mosni a lábát, mivel ő a Messiásról az isteni nagyság és magasztosság képét hordozta magában. Meg kellett tehát értenie, hogy Isten nagysága különbözik attól, amit mi nagynak képzelünk. Jézus nagysága a szolgálat alázatában és az önmagát kiüresítő radikális szeretetben valósul meg. Nekünk a szeretet kölcsönös napi szolgálatában kell megmosnunk egymás lábát, abban az értelemben is, hogy mindig és újra meg kell bocsátanunk egymásnak. Az adósság ugyanis, amelyet Jézus elengedett nekünk, végtelenül nagyobb annál, amellyel mások tartoznak nekünk. Nagycsütörtök arra hív bennünket, hogy szabaduljunk meg a lelkünket megmérgező nehezteléstől. Nagycsütörtök a hála és az öröm napja az Úr Jézus végsőkig tartó szeretetének ajándékáért. Kérjük az Urat, hogy a hála és az öröm erővé váljon bennünk, hogy az Ő szeretetével együtt tudjunk szeretni.”