„Krisztus misztériuma ma is élő és időszerű valóság” – mondta katekézisében a Pápa
XVI. Benedek pápa Nagyhét szerdáján is először a Szent Péter bazilikában összegyűlt
híveket köszöntötte, közöttük azokat a fiatalokat, akik különböző országokból érkeztek
Rómába, hogy részt vegyenek az UNIV – egyetemisták nemzetközi kongresszusán. A keresztény
képzés jelentőségét hangsúlyozó kezdeményezés az Opus Dei személyi prelatúrához fűződik.
Katekézisét a Pápa a VI. Pál kihallgatási teremben mondta el a világ minden
részéről összegyűlt zarándokoknak. Elmélkedésének középpontjában a közelgő ünnepek
álltak. Emlékeztetett rá, hogy elérkeztünk a húsvéti Szent Háromnap vigíliájához.
A most következő három nap szent, mert újból átéljük megváltásunk központi eseményét:
Jézus Krisztus kínszenvedését, halálát és feltámadását. Egyetlen napnak is tekinthetnénk
őket, mivel a liturgikus év, valamint az egyház életének középpontját és csúcsát jelentik.
A nagyböjti időszak végén mi is át akarjuk élni az Úr szenvedését, és örömmel készülünk
az igazi Húsvétra.
Nagycsütörtökön az egyház az Utolsó Vacsorára emlékezik,
amelyen az Úr, kínszenvedés és halála előestéjén, megalapította az Oltáriszentséget
és a papság szentségét. Azon az éjszakán Jézus ránk hagyta új parancsolatát „mandatum
novum”, a testvéri szeretet parancsát. Mielőtt belépnénk a Szent Háromnap liturgiájába,
azzal szoros összefüggésben, minden egyházmegyei közösségben csütörtökön délelőtt
krizmaszentelő misére kerül sor. A püspök, papjaival együtt megújítja a szenteléskor
elhangzott fogadalmakat. Ekkor áldják meg a szent olajakat: a katekumenek és betegek
olaját, valamint a szent krizmát. Minden egyházmegye számára fontos szertartásról
van szó, amely kifejezi az egységet és a Krisztushoz, az egyetlen és örök Paphoz való
hűséget. Az esti szentmise az Utolsó Vacsorára emlékezik, amikor Krisztus mindannyiunknak
az üdvösség táplálékaként adta önmagát mint a halhatatlanság orvosságát: ez az Eucharisztia
misztériuma, a keresztény élet forrása és csúcspontja – mondta szerda délelőtti katekézisében
a Szentatya. A lábmosás alázatos, de annál kifejezőbb gesztusa arra emlékeztet, hogy
az Úr konkrét tettével hirdette a szeretet primátusát, amely szolgálat, önmagunk teljes
átadása. Szép hagyomány szerint a hívek imavirrasztással és az Oltáriszentség imádásával
zárják a nagycsütörtöki szertartásokat, hogy kapcsolódjanak lélekben Jézus haláltusájához
a Getszemáni kertben.
Nagypéntek Jézus kínszenvedésére, keresztre feszítésére
és halálára emlékezik. Ezen a napon az egyház nem mutat be szentmisét, hanem a hívek
összegyűlnek, hogy elmélkedjenek a gonosz és a bűn nagy misztériumáról, amely az emberiségre
nehezedik. Miután meghallgatják Krisztus szenvedéstörténetét, a hívek imádkoznak az
egyház szükségleteiért, hódolnak a Szent Kereszt előtt, és áldozáshoz járulnak. A
népi ájtatossági gyakorlatok közül kiemelkedik a Via Crucis, amely az idők során számos
spirituális és művészi kifejezésmóddal gazdagodott az egyes kultúrákban. Nagyszombatot
a mély csönd jellemzi, különösebb liturgia nélkül. Miközben várják a Feltámadás nagy
eseményét, a hívek Máriával együtt kitartóan imádkoznak és elmélkednek. Szükség van
valóban egy napi csöndre, hogy elmélkedjünk az emberi élet valóságáról, a rossz erejéről,
és arról a nagy erőről, amely Jézus kínszenvedéséből és Feltámadásából fakad. Nagy
jelentősége van ezen a napon a gyónás szentségének, amely nélkülözhetetlen ahhoz,
hogy megtisztuljon szívünk, és megújulva ünnepelhessük Húsvétot. Legalább egyszer
egy évben szükségünk van erre a belső megtisztulásra és megújulásra – mondta katekézisében
a Szentatya.
A nagyszombati csönd végül a húsvéti virrasztásba torkollik,
amely bevezet a történelem legfontosabb vasárnapjába, Krisztus Húsvétjába. Az egyház
az új, megáldott tűz mellett virraszt, és elmélkedik az Ó- és Újszövetség ígéretéről,
arról, hogy végleg megszabadulunk a bűn és a halál ősi rabszolgaságából. Az éjszaka
sötétjében meggyújtják a húsvéti gyertyát, amely a dicsőségesen feltámadt Krisztus
jelképe. Krisztus, az emberiség világossága eloszlatja a szív és a lélek sötétségét,
és minden emberre kiárasztja fényét. Felhangzik Húsvét nagy üzenete: Krisztus valóban
feltámadt. Halálával örökre legyőzte a rosszat és minden embernek Isten életét hozta
el ajándékba. Ősi hagyomány szerint Húsvét vigíliáján keresztelik meg a katekumeneket
– tette hozzá a Pápa, majd így folytatta:
„Húsvét ragyogó éjszakájából Krisztus
öröme, világossága és békéje minden keresztény közösség híveinek életét elárasztja,
eljut a tér és idő minden pontjára”. Krisztus misztériumára emlékezni annyit jelent,
hogy meggyőződéssel valljuk: amit ünneplünk az élő és időszerű valóság. Foglaljuk
tehát imáinkba napjaink drámai tényeit és helyzeteit. Tudjuk, hogy történelemben soha
nem lehet az utolsó szó a gyűlöleté, a megosztottságé, az erőszaké. A szeretet erősebb,
mint a gyűlölet, és nekünk a szeretet győzelméhez kell csatlakoznunk. Mária vezessen
bennünket ezen az úton, hiszen elkísérte isteni Fiát a keresztúton és hite erejével
részt vett üdvözítő terve megvalósulásában – zárta szerda délelőtti katekézisét a
Szentatya.